Harry Harrison - Halálvilág 3

— Őt élve fogjátok el, a többieket öljétek meg! —

kiáltotta Temuchin.

A katonák előrenyomultak. A férfi bekiáltott, és megpróbálta bezárni az ajtót, de három harcos odaugrott, és kiszakította a tokjából. A többiek nyilakkal lőtték a bejáratot, majd behatoltak az épületbe. Jason azonnal utánuk sietett, de mire odaért, a harc már befejeződött.

Tágas szobába lépett, amit gyertyák fénye tett világossá. Mindenütt felborított bútorok és halottak vagy haldokló sebesültek hevertek. Egy ősz hajú férfi, akinek nyílvessző állt ki a melléből, megpróbált felállni. Az egyik harcos odalépett hozzá, és elvágta a torkát. Azután mindannyian kiszaladtak, mert a többi nomád elkezdte összedönteni a ház falait.

Az egyik ember még mindig élt; éppen az, amelyik kinyitotta az ajtót. Elég lett volna egy nyílvessző, hogy végezzenek vele, de a nomádok élve akarták. A férfi a földön ült, és hátát a falnak támasztotta.

— Majd én kihozom! — kiáltotta Jason.

A férfi kardot tartott a kezében, és elég veszélyesnek tűnt a közelébe merészkedni. Jason hirtelen egy kötelet dobott a lábára, és kihúzta az összeomló épületből. Akkor a mélyföldi összeszedte az erejét, és Jasonre támadt.

Ahankk, aki figyelemmel kísérte az eseményeket, harci bárdjának fokával fejbe vágta az idegent. A mélyföldi azonnal összerogyott. Jason felemelte a földről a férfi egyik fegyverét, egy kétméteres, csukló vastagságú husángot.

— Mi az? — kérdezte Temuchin, amint véget ért a küzdelem.

— Husáng. Egyszerű, de hatékony fegyver — felelte Jason.

— És te tudod, hogyan kell használni? Azt mondtad, még sohasem jártál a mélyföldön. — Arca kifejezéstelen volt, Jason mégis érezte, hogy hibát követett el.

— A mélyföldön sohasem jártam, azt sem tudtam, hogy létezik, de ezt a fegyvert az én törzsem is használja, és már gyerekkoromban megtanultam bánni vele. — Eszébe jutott a gyermekkora, amikor valóban megtanult bánni a husánggal, de az nem a pyrruszi törzsben történt, és nem ezen a bolygón, hanem a galaxis másik végén, több ezer fényévnyire innen.

Temuchin megelégedett a válasszal, és katonái felé fordult. Jason magához vette a husángot, nézegette, vizsgálgatta a súlyelosztását.

A nomádok módszeresen végigfosztogatták az épület maradványait, amely valószínűleg tanya lehetett. Sorra leöldösték a melléképületekben visítozó állatokat is. Ha Temuchin azt mondta nekik, hogy öljenek, ők mindent elpusztítottak. Jason érzéketlenül figyelte az értelmetlen pusztítást, míg az egyik harcos ki nem hozott a romok alól egy csecsemőt, akinek az anyja már holtan feküdt odabenn. A katona kardja hegyére tűzte a csecsemőt, és diadalmasan mutogatta társainak „hőstettét”.

Temuchin megparancsolta a katonáknak, hogy hozzák elé a sebesültet. A férfit leöntötték néhány vödör vízzel, hogy magához térjen, de még így is alig tudott lábra állni.

Temuchin a tűz fölött izzásig hevítette késének hegyét, majd a sebesült karjához nyomta. A szerencsétlen felnyögött, és elhúzódott volna, de a katonák erősen tartották.

— Beszéled a köztes nyelvet? — kérdezte Temuchin.

Amint a férfi értelmetlen szavakat mormolt, a hadúr megint hozzányomta az izzó pengét. A farmer felsikoltott fájdalmában, és vergődni kezdett, de szavait továbbra sem lehetett érteni.

— Nem akar beszélni az átkozott — sziszegte Temuchin.

— Hadd próbálkozzam…! — lépett elő az egyik tiszt. — Szavai hasonlítanak a tengerparti népek nyelvére.

A kommunikáció lassan kialakult. Minden mondatot többször meg kellett ismételni, de végül eredményre vezetett. A farmernek értésére adták, hogy megölik, ha nem lesz a segítségükre. Abban nem egyeztek meg, mi fog történni, ha segít. De a mélyföldi nem állt abban a helyzetben, hogy alkudozhasson. Hamar elfogadta az ajánlatot.

— Mondd meg neki, hogy vezessen minket oda, ahol a katonák táboroznak! — parancsolta Temuchin. A fogoly beleegyezően bólintott. A primitív körülmények között élő farmerek általában félnek a katonáktól. Mindent elmondott nekik, amit akartak. A tolmácsnak csak le kellett fordítania.

— Azt mondja, hogy a katonák nagyon sokan vannak.

Tízen, sőt talán huszonötén. Erősen fel vannak fegyverkezve, és a hely bevehetetlen. Még magyaráz valamit, de azt nem értem.

— Huszonöt ember — tűnődött Temuchin. — Nagyon megijedtem.

A nomádok vidáman hátba veregették egymást. Jason nem volt ennyire optimista a győzelmüket illetően, de végül is a nomádok maguknak keresték a bajt. Hirtelen mindenki elhallgatott, amint egy sántikáló barbárt társai a vezér elé támogattak. Jason emlékezett rá, hogy a férfi lábát a mélyföldi fogoly törte el husángjával az összecsapás során.

— Mi történt? — kérdezte a fejedelem.

— A lábam… — nyögte a harcos.

— Mutasd! — parancsolta a hadúr. A katona társai gyorsan szabaddá tették társuk sérült lábát.

A férfi térde csúnyán szétroncsolódott. Az ízület teljesen kifordult a helyéről, és a törött csont átszúrva a bőrt, fehéren meredt elő. Jason azonnal látta, hogy a férfi csak akkor fog újra járni, ha azonnal megoperálják, és platinadarabot ültetnek a sérült ízületbe. De erre itt nem sok esélye volt.

— Nem tudsz járni, nem tudsz lovagolni: nem lehetsz harcos! — jelentette ki Temuchin.

— Tudom — felelte a férfi. — Nem félek a haláltól, csak azt szeretném, hogy harcban essek el. Ha nincs a kezemben kard, hogyan harcoljak a démonok ellen a túlvilágon…?

— Mindig jó harcos és jó barát voltál, megérdemled a dicső halált. Hogy erezd a tiszteletet, én magam küzdők meg veled.

A párharcot nem övezte semmiféle rituálé. A harcos sérült lába ellenére is rendkívül ügyesen küzdött. De Temuchin sem most kezdte ezt a játékot, ezért a harcos első hibás mozdulatát kihasználva a bordái közé döfte a kardját. A katona azonnal meghalt.

— Úgy láttam, van még egy sebsült katona a csapatban — mondta Temuchin a véres kardot nézegetve.

Egy törött karú harcos lépett elé.

— A karom hamarosan meggyógyul. Tudok harcolni és lovagolni, de nyilazni nem.

Temuchin gondolkodott néhány másodpercig.

— Minden emberre szükségünk van. Velünk tartasz, és együtt megyünk vissza a táborba! Amint a halottat eltemettük, tovább indulunk.

Azután Jasonhöz fordult.

— Lovagolj előttem, és ne adj semmi felesleges zajt! — Valószínűleg nem sejtette, hogy Jason milyen katonai kiképzésben részesült. De jobb is volt így. — A katonai bázis az úti célunk. A hermelintörzs tagjai évekkel ezelőtt végigdúlták ezt a vidéket. Ők főleg a farmokat rohanták le, és az erődítményt széles ívben elkerülték. Egyszer mégis összetűzésbe kerültek a katonákkal, amikor azok üldözőbe vették őket, és megölték az egyik harcost valami ismeretlen fegyverrel. Az itteniek puskapornak nevezik ezt a varázslatot, amely nem ég, hanem robban.

Meg kell szereznünk ennek a titkát!

— Adj egy maréknyit a kezembe, és én megfejtem a titkot! — mondta Jason.

Tovább folytatták útjukat a sötét erdei ösvényen.

Vezetőjük végül beismerte, hogy eltévedt. Temuchin alaposan kezelésbe vette a fickót, de egy idő után ő is belátta, hogy igazat beszél. Parancsot adott az embereinek, hogy letáborozzanak. Hamarosan esni kezdett az eső, és a katonák a fák sűrű lombja alatt kerestek menedéket.

Jason is leült az egyik fa tövébe, és keserűen gondolt vissza a farmon lezajlott mészárlásra. „Kerülj közelebb egy fához, és nem látod tőle az erdőt.” Már jó ideje élt a nomádok között, és lassan ő is azzá vált. Melegszívű, barátságos embereknek találta őket. Mégsem tudta megejteni, hogyan képesek ilyen hidegvérrel gyilkolni. Ő maga is ölt már embert, de csak párviadalban, csatában vagy önvédelemből. El sem tudta képzelni, hogy bántson egy asszonyt vagy egy ártatlan csecsemőt.