Harry Harrison - Halálvilág 3

Temuchin közelebb ment hozzá, miközben a kés súlyát próbálgatta. Azután a penge megvillant a levegőben, és a kés lecsapott a fogoly nyakára. A vér kétméternyire spriccelt ujjnyi vastag sugárban, majd a test tompa puffanással a földre zuhant. A katona még mindig kezében tartotta a levágott fejet, majd egy idő után elengedte.

— Tetszik ez a kés — jelentette ki Temuchin.

Megtartom.

— Éppen neked akartam ajándékozni — mondta meghajolva Jason.

— Sokat tudnak törzsed tagjai a régi tudományokról? — kérdezte Temuchin.

— Nem többet, mint más törzsek tagjai — felelte Jason.

— Ilyen acélt sehol sem készítenek.

— Ez egy ősrégi titok, amely apáról fiúra száll.

— Talán akadnak más titkok is… — A fejedelem hangja ismét hideggé és parancsolóvá vált.

— Lehetséges.

— Hallottam egy rég elfeledett titokról, amit „puskapornak” neveztek. Mit tudsz erről?

Vajon mit? Jason megpróbált olvasni a fejedelem arckifejezéséből. Mit tudhat egy egyszerű vándorénekes ezekről a dolgokról?

Ha ez csapda, mit feleljen rá?

Méta nem ellenkezett, amikor Jason egy vizes vászonnal letörölgette arcáról a port és a rászáradt vért. A medikit ellátta a fejsérüléseket még azalatt, míg a lány eszméletlen volt. A felső ajka két helyen felrepedt, és még mindig olyan gyengének érezte magát, hogy képtelen volt felkelni.

Grif a gyógyszerektől mélyen aludt, a medikit gondoskodott a fiú sérüléseiről.

— Azt hiszem, túl vagyunk a nehezén — mondta szomorúan Jason. — Jobb, ha pihentek egy kicsit.

— Túl sokan voltak — suttogta Méta —, de mindent elkövettünk, amit lehetett. Először mindannyian a fiúra támadtak. Ügyes ötlet volt. Hamar elbántak vele, azután én következtem… Szörnyen nézhetek ki… Rövid küzdelem volt, nem is emlékszem mindenre. Az asszonyok furkósbotot tartottak a kezükben, és a lábam akarták kiütni. Legalább hármat megöltem közülük, de azután elestem. Másra már nem emlékszem. Mi történt tulajdonképpen?

Jason elővett egy palack achadhot.

— Kérsz? — kérdezte Métát, de a lány megrázta a fejét.

Jason nagyot húzott a palackból.

— Röviden összefoglalva az utolsó részleteket: elintéztem, hogy egy csapat katonát értetek küldjenek. A katonák elhoztak benneteket és a támadóitokat, akik azóta már valamennyien halottak. Az egyiküket én öltem meg párviadalban. De a késemet Temuchinnak kellett ajándékoznom, aki mindenáron szeretné továbbfejleszteni a fegyverek előállításának technológiáját. Azt kérdezte, hogy a pyrrusziak ismerik-e a puskapor titkát. Azt feleltem, én még sohasem hallottam róla, de talán valamelyik pyrruszi többet tud mondani róla. Szerintem bevette, legalábbis egyelőre.

Azt akarja, hogy holnap hajnalban pakoljuk fel az egész cuccot a kocsira, és költözzünk be a falu központjába.

Elhagyjuk a patkánytörzset; valószínűleg nem fognak hiányozni! Nem tudom, a tábor központjában milyen szerepet szánnak nekünk; vendégek leszünk, vagy foglyok…?

— Szörnyen nézhetek ki — suttogta a lány.

— Tudod, hogy mindig szépnek talállak — mondta gyengéden Jason. Azután a medikit nyugtatóadagját a maximumra állította. A lány nem ellenkezett. Jasont elviselhetetlen bűntudat gyötörte. Úgy érezte, ő a felelős társai szenvedéséért. Nem kellett volna magával hoznia két ilyen fiatal teremtést erre a veszélyes útra. Azután arra gondolt, hogy itt még mindig százszor jobbak az életkörülmények, mint a Pyrruszon. Talán megmentette az életüket, amikor elhozta őket onnan. Fájó szívvel nézte a sebeiket, zúzódásaikat, majd betakarta őket néhány vastag prémmel.

Másnap hajnalra a két pyrruszi annyira felépült, hogy nagyjából össze tudta pakolni a sátrat és a többi holmit.

Jason és a katonák segítettek nekik, bár a harcosok eleinte vonakodtak az asszonyi munkától. Jason hamarosan elővezetett egy hatalmas palack achadhot, amitől a katonák mindjárt lelkesebben kezdtek tevékenykedni. Amint elkészültek, Jason felültette Métát és Grifet a szekérre. Gyilkos pillantásoktól kísérve hagyták el a falut.

Temuchin táborában annyi asszony szorgoskodott, hogy a férfiaknak nem volt más dolguk, mint ácsorogni és bámészkodni. Amikor senki sem látta, Jason szívesen segített Métának a házi munkákban, de sajnos magára kellett hagynia, mert Temuchin sürgősen hívatta.

Amikor Jason a hadúr sátrához közeledett, a két őr tisztelettudón arrébb lépett, és beengedte. Az őrök már nyilvánvalóan ismerték, és sejtették, milyen megbecsülésben részesül. A fejedelmen kívül senki sem tartózkodott a sátorban. Temuchin a trónján ült, és a késsel játszadozott, amelynek pengéje csupa vér volt.

Jason lába gyökeret vert. Mozdulatlanul figyelte, amint a fejedelem egy szemvillanás alatt elhajítja a tőrt, amely leterítette a sátorban lődörgő kecskék egyikét.

— Rendkívül jó a súlyelosztása ennek a tőrnek — mondta Temuchin. — Jól lehet célba dobni vele.

Jason némán bólintott.

— Mondj el mindent, amit a puskaporról tudsz! — parancsolt rá Temuchin, miközben kihúzta a kést a kecskéből.

— Nem sokat tudok róla.

Temuchin fenyegetőn felemelte a kést.

— Mondj el mindent, amit tudsz! Azonnal! Ha a hatalmadban van a puskapor, fel tudsz robbantani mindent nagy durranással ahelyett, hogy lassan elégetnéd.

Tehát ez a megoldás kulcsa. Ha Temuchin azt hinné, hogy hazudik, akkor a kést már régen a hasába állította volna. A fejedelem biztosan hallott néhány történetet a puskaporról, és szeretné, ha a birtokában lenne ez a játékszer.

— Bár még sohasem láttam puskaport, a régi legendák említést tesznek pusztító erejéről.

— Biztos voltam benne, hogy tudsz olyan dolgokat, amiket még nem mondtál el nekem.

— Vannak olyan dolgok, amelyeket az emberek titokban tartanak, sohasem beszélnek róluk. De te vagy az én uram, ezért minden tudásommal segíteni szeretnélek.

— Helyes. Erről sose feledkezz meg! Most pedig mondj el mindent, amit tudsz a mélyföldiekről!

— Semmit sem tudok róluk — felelte döbbenten Jason.

A kérdés valóban meglepte.

— Ahogy senki más. De én éppen ezen akarok változtatni. Hallottam valamit a mélyföldiekről, és szeretnék többet megtudni róluk. Megtámadom őket, és te velem tartasz. Szükségem van a puskaporra! Készülj!

Holnap délben indulunk. Te vagy az egyetlen, aki tudod, hogy ez nem egy egyszerű vadászat lesz. Ha beszélsz róla valakinek, megöllek!

— Inkább meghalok, mint hogy eláruljam valakinek ezt a titkot.

Jason visszatért a sátrába, és azonnal elmondott mindent Métának.

— Nagyon különösen hangzik — jegyezte meg a lány, a tűz mellé kuporodva. Minden tagja sajgott az elszenvedett ütésektől. — Éhes vagyok, de már annyi erőm sincs, hogy a tűzre rakjak.

Jason rálökött egy darab moroptrágyát a tűzre, de az még nem száradt ki eléggé, és csak sűrű füstöt keltett a sátorban. Jason köhögni kezdett. Tovább próbálkozott a tűz felélesztésével, miközben hangosan töprengett.

— Hogyan akar lejutni egy tíz kilométer magas, függőleges falú szikláról? És vajon honnan hallott a puskaporról?

A füst megint köhögésre ingerelte. Csizmájával végül homokot lökött a parázsra.

— A fene vigye el! Elég rossz bőrben vagytok, rátok fér egy kiadós étkezés. Mindjárt felbontok néhány konzervet.

Méta felvett a földről egy harci bárdot, és a bejárat mellé húzódott, nehogy Jasont megzavarják, amikor kinyitja az acélládát. A férfi kivett néhány konzervet, majd a rádióra mutatott.