Harry Harrison - Halálvilág 3

Az erdő sűrűjében bevártak a többieket. Hamarosan patacsattogás hallatszott, és hét morop nyargalt be az erdei ösvényre. Egyikük hátán két harcos ült.

— Menjetek tovább! — kiáltotta Temuchin. — Kövessétek azt a nyomot, amerről jöttünk. Mi itt maradunk, és feltartóztatjuk az üldözőket Majd utolérünk benneteket.

Jason és a puskaporszállító osztag tovább haladt, a többiek leszálltak a nyeregből, és a síkságot kezdték figyelni.

Jason elég rosszul érezte magát. Nem merte elhozni a medikitet, bár most úgy gondolta, jobban tette volna, ha mégis magával viszi. Attól félt, hogy az üldözök utolérik őket, vagy legalábbis kemény vágtával tudják csak lerázni őket, és ezt az ő sebei nem teszik lehetővé. Félt, hogy leszakad a csapattól, és elfogják. Vagy társai végeznek vele, nehogy beszéljen az ellenségnek.

Combjából vastag csíkban csörgött a vér moropja hátára.

Amint a folyóhoz értek, Temuchin megállította a csapatot.

— Leszállás! — adta ki a parancsot. — Mindenki vegye magához a legszükségesebb holmiját! A moropokat itt hagyjuk.

Jason kicsit elkábult a vérveszteségtől, azt sem nagyon érzékelte, mi történik körülötte. Kivette a nyeregtáskából, amit fontosnak tartott, majd körülpillantott, de egyetlen moropot sem látott a parton.

— Mindent magadhoz vettél? — kérdezte Temuchin, kivezetve Jason moropját közvetlenül a folyópartra.

Amint Jason bólintott, a fejedelem villámgyors mozdulattal belevágta tőrét az állat torkába. Vastag sugárban ömlött a morop vére, lábai meginogtak, és belezuhant a vízbe. A folyó azonnal elsodorta a tetemet.

— Nincs időnk arra, hogy a moropokat is felvigyük a sziklapárkányra — mondta Temuchin. — De itt sem hagyhatjuk őket, mert még nyomra vezetnék az ellenséget. Gyalog megyünk tovább. Tudsz járni?

— Persze — felelte Jason. — Sohasem voltam még ilyen jól. Úgy érzem, csupán néhány ébren töltött éjszakára és száz kilométer gyaloglásra vágyik a szervezetem.

A séta nem bizonyult kellemesnek. Egy percre sem álltak meg, és a puskaporos hordókat felváltva vitték.

Csak Jasont és a három sebesültet mentették fel ez alól. A legnehezebben a csúszós, eső áztatta domboldalon jutottak fel. Jason sebéből a szorítókötés ellenére megint szivárogni kezdett a vér. Csizmája már megtelt vele, és nedvesen cuppogott minden lépésnél. Jason hirtelen megszédült, és elesett. Gurulni kezdett a füves lejtőn, majd egy szikla megállította. A többiek szó nélkül elmentek mellette. Megpróbált talpra állni, letörölte homlokáról az esővizet. Tudta, hogy mindenáron követnie kell a csapatot, különben a moropok sorsára jut.

Temuchin már felért a dombtetőre, és kezét kardja markolatán tartva visszanézett a völgybe. Jason megszaporázta lépteit.

Nagy nehezen felért ő is a dombtetőre, és leroskadt a többiek mellé. Hátát a sima sziklafalnak támasztotta.

— Temuchin már felment — közölte vele Ahankk. — Te leszel a következő. Az első tíz ember egy-egy hordó puskaport is visz magával.

— Bölcs gondolat — felelte Jason. Amíg a háló visszaérkezett, megerősítette sebein a kötést. Hamarosan bemászhatott a hálóba, ahol már gondosan elhelyeztek egy hordót. Jason nekitámasztotta a fejét. Amikor felébredt, már a sziklapárkány tetején volt. Pihent morop várt rá, és a fejedelem útnak indította a tábor felé. A többiek még a hordók és társaik felhúzásával foglalatoskodtak. Az állat egyenletes tempóban haladt, az utazás elviselhetőnek bizonyult. De mire a sátrához ért, már annyi ereje sem maradt, hogy leszálljon a nyeregből.

— Méta — nyögte —, segítenél egy háborús veteránnak?

— Szerencsére a lány időben megfogta, mielőtt leesett volna, majd bevonszolta a sátorba.

— Enned kell valamit — mondta Méta. — És már túl sokat ittál.

— Marhaság — felelte Jason, szájához emelve az acélpoharat. — A vérveszteséget folyadékkal kell pótolni.

Ezt tanácsolta a medikit. És egyébként sem vagyok éhes.

— A medikit szerint vérátömlesztésre lenne szükséged.

— Ezt itt elég nehéz megoldani. Gyorsan pótolom a folyadékveszteséget, és majd később eszem valamit.

— Nyissátok ki! — hallatszott egy hang odakintről. — Temuchin nevében akarok beszélni veled. Méta gyorsan a takaró alá rejtette a medikitet, majd kinyitotta a sátor bejáratát. Grif a tűz mellett üldögélt. Kezébe vett egy lándzsát, és a hegyét vizsgálgatta. Egy katona dugta be a fejét az ajtón.

— Azonnal Temuchinhoz kell jönnöd!

— Mondd meg neki, hogy rögtön indulok.

A katona kissé meglepődött Jason válaszán, és protestálni kezdett, de Méta megcsavarta az orrát, és kitolta a sátorból.

— Nem mehetsz most oda — mondta a lány.

— Nincs más választásom. Bekötözzük a sebeket, a testembe juttatott antibiotikumokról pedig semmit sem tudnak.

— Nem erre gondoltam.

— Tudom, mire gondoltál, de itt azt kell tennünk, amit parancsolnak. — Ellenőrizte a medikit adatait.

— A fájdalomcsillapítókat már beadta. Rövidesen hatniuk kell. Már egész jól tudok járni!

Méta gyengéden megfogta a karját.

— Még nem tudsz… — suttogta.

Jason magához szorította, majd megcsókolta a lányt.

Grif zavartan piszkálgatta a tüzet.

— Jason, nagyon félek, hogy ennek az egésznek rossz vége lesz — mondta a lány. — Vigyázz magadra!

— Ne aggódj, már nem kell sokáig maradnunk.

Megmutatom Temuchinnak, hogyan kell használni a puskaport, azután visszamegyünk a hajóhoz.

Megmondom neki, hogy ide hozom a pyrruszi törzset, hogy szövetségre lépjenek vele. Valóban ez a tervem.

Hamarosan új nap virrad a Boldogság bolygón.

A serkentőszerektől könnyűnek érezte magát. Méta viszont kevésbé optimistán látta a jövőt. De szó nélkül útjára engedte a férfit.

Temuchin már várta. A fejedelmen nem látszott az elmúlt napok kimerültsége. Amint Jason a sátorba lépett, az egyik puskaporos hordóra mutatott.

— Robbansd fel!

— Szerintem ezt máshol kéne végrehajtanunk, hacsak nem akarsz öngyilkosságot elkövetni. Legelőször elég lenne néhány kisebb cserépedény.

— Mondd el, mire van szükséged, és mindent megkapsz.

A fejedelem nyilván titokban akarta végrehajtani a robbantási kísérleteket, és ez a terv Jasonnek is megfelelt.

A sátorban kellemes meleg volt, az asztalon ínycsiklandozó ételek hevertek. Jason elvett egy sült kecskecombot, és jóízűen megette. Azután zsíros kezét a ruhájába törölte, majd munkához látott.

Miután kérésére néhány agyagedényt hoztak a sátorba, Jason kiválasztotta a legkisebbiket, és megtöltötte puskaporral. Temuchin minden mozzanatot figyelemmel kísért, Jason pedig elmagyarázta, mit tesz.

— Azt hiszem, a puskaport össze kell tömöríteni, mint a puska csövében. Azután lefojtjuk, és egy bőrdarabbal lezárjuk az edényt, így nem tud könnyen átnedvesedni.

Most már csak arról kell gondoskodnunk, hogy a tűz meggyújtsa a puskaport.

— Hogyan juthat hozzá a tűz, miután lezártad? — kérdezte Temuchin, aki igyekezett megérteni a technikai magyarázat minden részletét. Egy írástudatlan fejedelemtől ez elég logikus kérdésnek tűnt. Jason elővett egy vékony tűt, amilyennel a sátrakat alkotó bőröket szokták összevarrni, és kilyukasztotta vele a köcsög szájára feszített bőrdarabot. Azután olajjal átitatott egy rongydarabot, és a végét begyömöszölte a lyukon olyan mélyre, hogy elérje a puskaport. Miután mindennel elkészült, tenyerébe vette a bombát.