Harry Harrison - Halálvilág 3

— Akkor végrehajthatjuk az első tesztet — mondta Kerk, majd vágtára fogta moropját. A többi pyrruszi azonnal követte. Amint elérték a hadúr testőrcsapatát, megint lassú kocogásra csökkentették a tempót.

Temuchin hűvös pillantást küldött feléjük, de nem szólt semmit. A hadúr olyan volt, mint egy ügyes sakkmester, aki előre látja ellenfele terveit, de mégsem akar hamar véget vetni a játéknak.

— Ellenőrizd a bombák gyújtószerkezetét! — utasította Jasont. — Ez a te feladatod.

Amint Jason a menetoszlopok vonulását figyelte, rádöbbent, hogy a hadúr valóban hadászati zseni. Annak ellenére, hogy analfabéta és tanulatlan, mégis rendkívül jól ismeri a harcművészet alapelveit. Tisztjei a nyomába sem léphettek. Ők nem tudtak gondolkodni, csupán a parancsokat teljesítették. Utasításainak megfelelően a több ezer ember meghatározott alakzatban haladt.

Középen egy erős mag, kétoldalt pedig laza karok, amelyek felfogják az oldaltámadást, szükség esetén pedig gyűrűbe zárják az ellenséget, amelyet a mag feltartóztat.

Hamarosan minden törzs felzárkózott a menetoszlophoz, és elfoglalta meghatározott helyét. Kora délutánig megállás nélkül haladtak. Bár a moropok nem szerették a hosszú menetelést, inkább a rövid vágtákhoz voltak szokva, a nomádok mégis egész nap hajszolták az állatokat. Gazdáikat szemmel láthatóan nem fárasztotta a véget nem érő utazás. A pyrrusziakat pedig sokkal keményebb fából faragták, semhogy ilyen apróság gondot okozzon nekik.

A menet előtt felderítők vágtattak, akik folyamatosan jelentették észrevételeiket, és megoldották az apróbb problémákat. Jason hamarosan egy meggyilkolt nomádot pillantott meg. Később egy lemészárolt család holttestei mellett haladtak el, akik véletlenül keresztezték a vonuló hadsereg útvonalát. Férfiakat, nőket és gyerekeket egyaránt brutális kegyetlenséggel lemészároltak.

Temuchin totális háborút folytatott; amerre elhaladt, senki sem maradt életben. Mindent elkövetett a győzelem érdekében. Háromnapos utat képes volt egy nap alatt megtenni, hogy váratlanul csapjon le az ellenségre.

Ennek érdekében öletett meg mindenkit, aki tudomást szerzett közeledésükről.

Temuchin taktikája végül eredményesnek bizonyult, amint a sereg alkonyatkor elérte a hegység lábánál élő menyéttörzs egyik faluját.

A faluban azonnal megszólaltak a vészjelzők, de már elkéstek vele. A gyűrű bezárult körülöttük, és a támadó ék előrenyomult. Senki sem menekülhetett. Jason úgy látta, hogy néhány moropnak mégis sikerült kitörnie.

Borzalmas mészárlás kezdődött. Először nyílzápor zúdult a falura, majd a hosszú lándzsás harcosok vágtattak végig a sátrak közt, és mindenkit felnyársalták, aki eléjük került. A pyrruszi harcosok a többi nomáddal együtt a harc sűrűjébe vetették magukat. Mostanra már megtanultak bánni a primitív fegyverekkel, reflexeik pedig jóval felülmúlták a nomádokét. Jason nem vett részt a harcban; rosszullét fogta el a szörnyű látványtól.

Ott maradt a puskaport őrző katonák mellett.

Már teljesen besötétedett, mire a harc véget ért. Egy katona nyargalt át a falun Jasont keresve.

— Temuchin beszélni akar veled — mondta a harcos.

Jason nem ellenkezett, felült moropjára, és követte a katonát. Keresztülvágtak az elpusztított falun, amit mindenütt holttestek borítottak. Meglepődött, hogy a sátrak jelentős része épen maradt. A legnagyobb sátorban Temuchin tartott eligazítást a tisztjeinek. Valószínűleg itt élhetett a falu vezetője, aki most a sátor távolabbi sarkában feküdt vérébe fagyva. Úgy tűnt, az összes vezetőt összehívták, Kerk mégsem volt közöttük.

— Amit ma véghezvittünk — kezdte Temuchin, miután mindenki elhelyezkedett —, az csupán a kezdet. A menyéttörzs egyik faluja tőlünk keletre fekszik, és holnap talán elpusztítjuk azt is. Az embereiteknek nem kell tudniuk semmiről. Bizonyára néhányan megszöktek még a támadás előtt, és a hegyekből is valószínűleg figyelnek minket. A katonáitok bátran harcoltak. Ma este megzabálhatnak mindent, amit a faluban találtak, és részegre ihatják magukat. A megmaradt sátrakat is fel kell gyújtani. Közben felderítőket küldünk a hegyek közé, hogy a figyelők ne tudjanak túl közel merészkedni.

— És mindez csupán trükk… — vigyorgott Ahankk, eltelve saját éleslátásától. — Nem támadjuk meg a falut, ami tőlünk keletre fekszik.

— Jól beszélsz! — mondta a fejedelem. Tisztjei feszülten figyelték minden szavát. — Holnap este, amikor teljesen besötétedett, felkerekedünk, és nyugat felé vonulunk. Egynapi és egyéjszakai vágta kell ahhoz, hogy elérjük a völgyet, ahol a menyéttörzs legnagyobb faluja fekszik, amelyet erős kőfalak védenek. Megtámadjuk őket, és a puskaporos bombák segítségével elfoglaljuk a falut, mielőtt erősítést kaphatnának.

— Kemény küzdelemre kell számítanunk — jegyezte meg egy sebesült, őszes hajú férfi. — De semmi sincs ott, amiért érdemes harcolnunk.

— Semmi, te eszetlen barom! — hördült fel Temuchin. — Ez a hely az egész vidék kulcsa. A völgyet olyan erőd védi, amelyet száz harcos is megvédhet tízszeres túlerővel szemben. Egy egész hadsereget fel lehet itt tartóztatni. Ha az erődöt elfoglaltuk, sorra elpusztítjuk a falvaikat, és a menyéttörzs neve hamarosan csak legenda marad. Menjetek! Pihenjétek ki magatokat! Holnap este indulunk!

Amint a többiek kifelé igyekeztek, Temuchin megfogta Jason karját.

— Remélem, a bombák akkor robbannak majd, amikor kell!

— Természetesen — felelte bizonytalanul Jason. — Erre szavamat adom.

Tulajdonképpen nem is a bombák aggasztották.

Mindegyiket nagy gondossággal készítette el. Újabb kemény vágta állt előtte, ami a nomádoknak semmiség, és a pyrrusziak is bírni fogják. De vajon ő bírja-e?

Az éjszaka rendkívül hidegnek tűnt, amint kilépett a sátorból. A csillagok hideg fényénél részeg katonák énekeltek.

Úgy érezte, képes lesz a hosszú vágtára, de bele sem mert gondolni, mi fog történni, amikor megérkeznek.

— Tarts ki még egy kicsit! Az erőd itt van előttünk — kiáltotta Kerk.

Jason már alig tudta tartani a fejét. Néha nekiütközött moropja nyakának. Válaszolni akart, de torkát összeszorította a köhögés. A vágtató állatok hatalmas port kavartak. Az egész utazás olyannak tűnt, mint egy lázálom. Amint leszállt az éj, elindultak nyugat felé.

Megállás nélkül vágtattak hajnalig, amikor Temuchin rövid pihenőt engedélyezett. Az állatoknak jólesett a pihenő és a friss víz, de Jasonre azonnal rátört a fáradtság, amint leszállt a nyeregből. Lábai remegtek.

Kerk támogatta, miközben egy pyrruszi ellátta mindkettőjük moropját. Néhány lépés után érezte, hogy visszatér lábába az erő. Hagyta, hogy a medikit serkentőket juttasson a szervezetébe, azután a könyörtelen vágta tovább folytatódott.

Egy kicsit mégis büszke volt magára. Már több lovas leszakadt a csapattól ebben a vágtában, de ő, a külhoni, még mindig bírta. Bár már nem sokáig!

A felkelő nap első sugarainál megpillantotta az erőd falait. Beadott magának még egy nagy adag serkentőt.

Úgy érezte, ez a legfontosabb.

A drog kiűzte testéből a fáradtságot és a fájdalmat.

Az egész hadsereg félelmetes erővel közeledett a völgy felé. Az íjászok valóságos nyílzáport zúdítottak az erődre, hogy fedezzék a rohamot. A völgy beszűkült bejáratánál porfelhőt kavart a moropok patája. A pyrrusziak a többi harcossal együtt nyomultak előre.