Harry Harrison: A technicolor időgép

— Természetesen ezzel is számolni kell… — hagyta rá Lyn, üveges szemekkel tűnődve az idő mélyére temetett főnevek, szógyökök, esetek és nemek titkainak kifürkészhetőségén.

— S az sem mellékes, hogy így az időtényező előnyünkre befolyásolható. Uraim, tetszésünk szerint zsugoríthatjuk vagy tágíthatjuk az időt! Dr. Lyn igénybe vehet tíz napot vagy tíz évet vagy tíz hónapot a nyelvtanításra, ám a vikingkorba távozása és visszaérkezése között a mi szemszögünkből elég néhány percnek eltelnie.

— Két hónap elég lesz — vetette oda Lyn —, már ha az én szemszögemből is érdemes megfontolni a kérdést.

— Akkor megállapodtunk — jelentette ki Barney. — Lyn visszatér a vikinggel, és megtanítja angolul, mi pedig vikingidő szerint két hónappal később érkezünk a stábbal, hogy elindítsuk a forgatást.

— Én nem állapodtam meg — makacskodott Lyn. — A nyilvánvaló veszélyek…

— Azon tűnődöm, milyen érzés lehet, ha valaki az ónorvég nyelv egyetlen, legnagyobb és leghíresebb szaktekintélye a világon? — Barneynek már volt némi tapasztalata a tudós elmék működéséről. Lyn elmélázó kifejezése láttán észrevehette, hogy nyila nem tévesztett célt. — Jó. A részleteket később kidolgozzuk. Addig is, Lyn, menjen, próbálja mindezt elmagyarázni Ottarnak. Hivatkozzék a pénzre. Aláíratunk vele egy teljesítési-szankcionálási szerződést, úgyhogy maga teljes biztonságban lesz, ha Ottar meg akarja kapni a bérét.

— Megoldható… — egyezett bele Lyn. Barney tudta, hogy a nyelvész bekapta a horgot.

— Akkor rendben. Maga lemegy Ottarhoz, tálalja neki az ügyet, s míg megszerzi a beleegyezését, én összeállíttatok a szerződéskötési részleggel egy alig-alig legális, életfogytiglani kényszermunka típusú szerződést.

Átkapcsolta a házi telefon billentyűjét.

— Betty, kapcsoljon össze a szerződéskötőkkel, jó? Megérkezett a Benzedrinem?

— Egy órája hívtam a gyógyszertárat.

— Hát hívja őket újra, ha délben még életben akar találni.

Ahogy Lyn távozott, távolkeleti karcsú férfi lépett be. Rózsaszínű nadrágjához cseresznyevörös inget, Harris Tweed-sportzakót és savanyú arckifejezést viselt.

— Nézd csak, Charley Chang! — süvöltötte Barney. A kezét nyújtotta. — Ezer éve nem láttalak!

— Valóban, Barney — Charley szélesen vigyorgott, és megrázta a kinyújtott kezet. — Jó lesz ismét együtt dolgozni.

Ki nem állhatták egymást. Mihelyt elengedték egymás kezét, Barney rágyújtott, Charley mosolya pedig átadta helyét a megszokott boldogtalan ráncoknak.

— Mi készül, Barney?

— Szélesvásznú, háromórás monstre film. Egyedül te tudod megírni.

— Alig maradt már feldolgozatlan könyv, Barney, bár én mindig is úgy véltem, hogy kezdhetnénk valamit az Énekek Énekével. Erotikus és mégse pornográf…

— Már megvan a téma. Észak-Amerika viking felfedezésének merőben új megközelítése. Chang ráncai elmélyültek.

— Nem hangzik rosszul, de tudod, Barney, én specialista vagyok. Attól tartok, ez nem az én asztalom.

— Kitűnő író vagy. Charley, úgyhogy bármi lehet a te asztalod. No meg a szerződésedről se feledkezhetünk meg, haha.

— Arról csakugyan nem feledkezhetünk meg, haha — mondta Charley fagyosan. — Mindig arra vágytam, hogy történelmi filmet írjak.

— Nagyszerű — Barney maga elé húzta a költségvetési ívet. Kinyílt az ajtó. Egy küldönc könyvektől roskadozó kerekes kocsit tolt be. Barney odamutatott.

— Ezt a könyvtárból zsákmányoltuk, itt van minden, amit tudnod kell. Lapozd át őket, egy percen belül visszajövök.

— Egy percen belül, hogyne — Charley ellenségesen méregette a nagy rakás vaskos kötetet.

— Ötezer-hétszázhetvenhárom egész huszonnyolc század köbméter, tizenkétezer-hétszázhetvenhét egész hatvankét század kilogramm terheléssel, persze legalább huszonhét egész két tized százalék energiatöbblet mellett — közölte hirtelen Hewett professzor.

— Ne mondja! — pillantott rá közönyösen Barney.

— Ezeket az eredményeket kérte. A vremeatron teljesítőképessége, nagyobb energiafedezet igénybevétele esetén.

— Óriási. Most legyen szíves, mondja el emberi nyelven is.

— Nagyjából… — Hewett befelé forduló szemekkel motyogott az orra alatt — tizennégy tonnát mozdíthatunk el az időben, és e teher tizenkétszer tizenkétszer negyven méteres teret tölthet ki.

— Így már érthető. Ebbe valószínűleg minden belefér, amire csak szükségünk lehet.

— A szerződés — Betty sokszorosan összehajtott, nyolcoldalas dokumentumot dobott az asztalra.

— Rendben — nyugtázta Barney. Gyorsan átlapozta a ropogós oldalakat. — Küldjétek ide Dallas Levyt.

— Miss Tove odakinn vár.

— Később! Mondja neki, hogy kiújult a leprám. Mi van a benzedrinjeimmel? Kizárt dolog, hogy egyedül kávén kibírjam ezt a délelőttöt.

— Már háromszor hívtam a patikát. Állítólag ma létszámhiány van.

— Érzéketlen gazfickók. Jobb lesz, Betty, ha személyesen megy le a tablettákért.

— Nicsak, Barney Hendrickson… réges-rég nem találkoztunk… — A rekedtes hang végiglódult a szobán. Nyomában csend támadt. Pletykafészkek szerint Slithey Tove színészi képességei vetekedtek egy lazán összefércelt marionettbábuéval, agya kisebb volt, mint egy japán palotapincsié, erkölcsei pedig Mata Harit is pironkodásra késztethették volna. A pletykák nem túloztak. Slithey adottságai — vagy inkább a hiányuk — nem indokolták filmjei sikerét. Slithey mindössze egyetlen értékes tulajdonsággal rendelkezett: túlburjánzó nőiességgel. Kommunikációs képessége valószínűleg hormonális szinten nyilvánult meg. Nem annyira a szex, mint inkább a szexuális elérhetőség légkörét teremtette meg. Okkal. Kisugárzása elég erőteljes volt ahhoz, hogy a film — a vetítőgép, a lencsék összes gátját leküzdve — lényegében veszteség nélkül áradjon az ezüstös filmvászonról, forrón, illatosán. Valamennyi filmje kasszasiker volt. A nők többnyire nem kedvelték őket.

Kisugárzását ezúttal se tér, se idő, se filmszalag nem árnyékolta, s úgy söpört végig a szobán, mint a forgószél, nyomában mindenütt gátlástalan, felkorbácsolt vágyat hagyva.

Betty hangosan szipákolt, és kivonult a szobából. Kissé le kellett lassítania, hogy átjusson az ajtót támasztó színésznő mellett. Nem volt megalapozatlan az a nézet, hogy egész Hollywoodban Slithey rendelkezik a legnagyobb mellbőséggel.

— Slithey… — Barney egészen berekedt. Túl sokat dohányzóit…

— Barney, drágám… — búgta Slithey, míg formás lábai feszesen rugózva átlebegtették testét a szobán — millió éve nem láttalak…

Az asztalra támaszkodva előrehajolt. A gravitáció következtében blúzának vékony anyaga megfeszült, s kebleinek leglább 98%-a a látótérbe került. Barney úgy érezte, sebesen siklik fejjel lefelé a lágy Grand Canyonban.

— Slithey! — Barney talpra ugrott. Ebbe a csapdába már korábban is majdnem beleesett. — Beszélni akarok veled a legújabb forgatásunkról, most azonban, láthatod, rettenetesen elfoglalt vagyok…

Akaratlanul rátette kezét Slithey karjára, mely hatalmas, forró szív módjára lüktetett ujjai alatt, ahogy Slithey előrehajolt. Barney visszarántotta a kezét.

— Csak egy kicsit tarts ki! Nemsokára ráérek.

— Odaülök a fal mellé — Slithey hangja igézetesen fátyolos volt —, ott biztos nem leszek útban senkinek.