StaVl Zosimov Premudroslovsky - Őrült nyomozó. Vicces nyomozó

– Polkan! – kiáltotta Ottila. A kutya lehunyta a szemét. – Kell, – a kutya ráncolta a fülét, – Jyat, jyat! – A kutya mancsával becsukta a szemét – Kel Manda, Katyam James! – A kutya bemászott a fülkébe. – Itt, kurva! – Oroszul Klop ideges volt. Ideges volt, de nem sértette meg. Végül is a nőket sértik, és a férfiakat idegesítik – gondolta ő és az apja. De ideges volt, és elvette a köveket a virágágyás kerítéséből.

– Polkan. – szórókeretek, elvette a második, és gördült először – Palkan!! – boom, boom, -Polkan!!! – gém, gém, gém, – Gyere ki a gazembert!!! – gém, gém, gém, gém, gém, stb., amíg a virág határán a kövek el nem fogynak.

– Aaaaaaaaaaaa!!!!!!!!! – a kutya fájdalommal üvöltött és felsikított. Még a szomszédok hallották az arccsontokat. Ottila elégedetten ült és kilégzett oxigént a tüdejéből. Ezenkívül az áttekintés a kerítés mögött látta, bal oldalán pedig a kunyhó lakónegyedének bejárata.

– Ottila, hozzád jöttek! – kiáltotta Isolde küszöbéből. A hiba megfordult. A feleség figyelmet fordított a bejárati ajtóban. A szoknya alól hirtelen megjelent Izi aranyos arca. Már tizenhét éves volt. És kaukázusi szemével édesen elmosolyodott.

– Mit csinálsz ott? – kérdezte az elárasztott apa – biológiai mostohaapja.

– Nos, szállj ki a szoknya aljáról! – Becsapta a kezét a fejére, és magához csapta a fejét. Baska eltűnt.

– Hívja őket ide. Ottila válaszolt, és a bal kezébe fogva a szöget, kalapáccsal kezdte egyenesíteni.

Távolról, a kunyhóból hátborzongató, tompa zümmögés hallatszott. Hamarosan megjelent az Incephalopath, és a bűnözőt a nyak csapása alatt húzta. Húzta a tornácra, és bedobta a háztartási udvar közepére. A bűnöző úgy gördült, mint egy labda a középpontba.

– Ki az? – kérdezte, a nap megölte Ottila.

– Itt, itt, a patron. Uu-aa! Elfogták, apchi, a törvényben. Uu-aa. Uu-aa.

– Mit csinált? – kérdezte vonakodva az övezetből.

– Ő, ő, apchi, a kender dörzsölésében, apchi, érti.

– Mennyire? – A bug a szemébe nézett, és kalapáccsal mechanikusan megütötte a hüvelykujját. – Ó, szar!

– Hazudik. – Egy fogva tartott Idot, aki Kolomiyytso, a Pankrat fia, a Helyi kozákok és a vadon élő állatok védelme alatt álló atyja nevében zümmögött.

– Te, Idot, nem buzu, a szántás megtörtént. Megbántam, csak hittem. Klop ugatott.

– Igen, nem dörzsölöm! – zokogta Idot. – “Kick az apámtól lesz.” – gondolkodva repült a fejébe.

– Nos, mi lesz az apa? Apchi – kérdezte a lélegzetelállító Intsephalopath.

– Húztad egy szomszédos területről? – kérdezte a ágynemű és kalapáccsal verte a szöget.

– Nem, apchi – izzadta Arutun Karapetovich a fejét. – itt van, a szeméttelepen.

– Nos, akkor mit fogunk csinálni? Ó, Idot? – A rovar összeszorította a fogait, és kalapáccsal ismét ugyanazon az ujjal hajtott. -… kelj fel!!! Amikor veled beszélek. Ne építs magadból féreg, rovar, mit csinálsz a terveddel?

– Nem – Idot abbahagyta a sírást, de még mindig félt.

– Mit csináltál ott? – kérdezte szarkasztikusan Ottila, és a szemhéjak fölé húzta a szemhéjakat, és szűkítette őket, mint egy kínai ember. – Megragad? – kihúzta a mosolyt Klop. – Válasz! – azonnal kiáltotta Ottila ismét.

– Azt hiszem… szar. – ismerte be Idot, és ránézett Arutunra, várva a kivégzés sorrendjét. És ez – bólintott a fejével -, a nyaktörzs mellett voltam, úgyhogy koptattam a nadrágomat, nem volt ideje megtörölni a seggem, így a bash shackot a nadrágomba ütöttem, és a békákra dörzsöltem. Most ég.

Ottila nyelt egyet.

– Mit hoztál neki? Még mindig szar egy kilométerre tőle.

– Szóval ő, apchi, takarít meg, dörzsöl …!? – válaszolta Intsephalopath. – Nézze meg a tenyér, apchi, hash-nal vannak elkenve.

– és szar. – tette hozzá Idot. – Nem vettem magamhoz papírt, és tenyerével megtöröltem a seggem.

– Melyik kéz? – kérdezte Klop szarkasztikusan.

– Mindkettő. – Egy tizenöt éves gyerek, bozontos punk vagy schmuck stílusban, megnézte a tenyerét és piszkosabb lett. – ez ez.

– Gyere, Harutun, szagold meg. – kérdezte Ottila.

– Mi van? Sneezy. – kérdezte a tizedes.

– Illatosítsa a kezét, és egészségügyi és járványügyi következtetéseket vonjon le a bőrre alkalmazott anyag összetételéről. Érted?

Incephalopath egyetértésben intett a fejével, vonakodva sétált a gyerekhez, és sóhajtva az orrához tette a kezét. Szippantottam a tenyeremből elpárolgó gőzöket, és megráztam az orr végét, az orr hídját, majd tehetetlenséggel a hullám átjutott a nyakra, a homlokra és az ajkakra, és egyértelmű volt, hogy mindent nyel el. Idot tenyerének kalapja és ujjai élesen összeszorultak, szorongattak Arutun nagyon hosszú orrát, és magához húzta.

Harutun mindkét kezével megragadta öklét, ráncolta az arcát, és megpróbálta letépni az orráról, de a gyerek korábban már meglazította az ujjait, és hirtelen eltávolította. Incephalopath a szamárhoz rántotta a fejét, és majdnem a seggére esett. Felépült, és pofon adta Idotnak. Ő, aki többször is kapott ilyen dolgot, elkerült és Harutun, miután elmulasztotta, kézzel tehetetlenné tette, és egy virágágyásba zuhant.

– Nos, büdös? – kérdezte Klop, és átadta a kezeit egy kolléganak, hogy fel tudjon kelni.

– Mdaa, apchi. – Arutun felállt, elutasítva Klop ajánlatát.

– Mi az “Mdaa”?

– Nem tudtam kitalálni, Apchi – dadogva és az orra mellett tartva, Harutun átment.

– Ellenőrizte a dokumentumait?

– Igen, ez egy látogató, apchi, Kazahsztánból, ahol van egy chuyka.

– Milyen illat?

– Nos, apchi, Chuiskaya-völgy, itt nő a kender.

– És mi jött ide? – kérdezte Klop Idota.

– És miért jöttél ide? – válaszolta Idot.

– Ön egy agár? Itt születtem.

– Nem néz ki úgy, hogy idejött? – Az ujjával az Intsephalopath Patzanra mutatott.

– És a homlokban? apchi. – megrázta az orrát, és elefántokat robbant fel a kaukázusi Harutunba.

– kérdeztem, mi jött ide?

– Rodaki költözött. Én sem ott nem szenvedtem betegesen. – unatkozó tinédzser.

– És mi, nem tudod elfelejteni Anashát? Pret?

– Nem értem, hogy mire gondolsz? Azt mondom, szar, és tenyerével megtörölte a seggét…

– És mi olyan vulgáris? Nem a Kents, ugyanaz veled, és a határidő… Tíz süt.. Che nem nevet?

– Legalább apchi. – tette hozzá Harutun. – Plusz – ellenállás a hatóságokkal szemben.

A gyerek elpirult.

– És mit nem tesznek Kazahsztánban az anashaért? – Ottila megváltoztatta hangját.

– Nos, valójában elültetik – dörzsölte Idot az orrát. – de legálisan dolgoztam.

– Mi a legális? Sneezy. – lepte meg Harutun.

– Kender összegyűjtve? Igen! – Ottila ismét ugyanazzal az ujjal ütött kalapáccsal.

– Hogy van? Valami, apchi, ostobaságot vezet, schmuck. – Arutun megüt.

– Hol érted? – hibás Klop. – messze innen?

– Nem, a házon keresztül, a kukába. Apchi, és ami a legfontosabb, hogy egyenletesen növekszik ott, mint egy kertben. Apchi, egy kutya?

– Várj, Harutun,.. gyere ide, syudy? – parancsolta Klop.

Idot vonakodva közeledett.

– Ülj le. Ottila egy közeli vödörre mutatott, és megfordította, de az alja nem volt. Idot leült.

– Nyújtsa fel kezét, tenyerét le… Itt. Most, Harutun, hozd az újságot.