StaVl Zosimov Premudroslovsky - Őrült nyomozó. Vicces nyomozó

– Miért ülsz? menjünk! – és intett a kezével, – és mintha Szentpétervár mentén sietne a Föld felett…

Elhagyták az erődöt, és csak egy krétával írt megjegyzést hagytak az ajtón:

“Ne aggódj. Sürgős megbízást hagytunk Szentpéterváron. Te Incephalate és Izya helyén maradsz – én helyett.. Én!”

És alul van egy másik kézírás kiegészítése:

“Bocs, Pupsik, visszajövök, ahogy kell! Amíg a bolhad felmegy. Várj rám, és visszajövök. Talán egy…”

Izya elolvasta a jegyzetet, és apja és Intsefalopat kézírásával írta a lapra, elrejtette a zsebében, és az ajtóból letörölte a feliratot.

– Nos, öreg kecske, érted. – Fogtam a mobiltelefonomat, és SMS-t küldtem apámnak. Aztán bement a házba, és odaadta az anyját. Elolvasta és vállat vont.

Hagyja lovagolni. Cseréljük ki. És egyetlen szót sem az apa folytatásáról. Érted?

– Természetesen, anya, értem… És vedd el a disznót az igazgatótól, ah? – javasolta.

– Mi vagy te? Mindent meg kell tennünk a charta és az igazságosság szerint.

– És őszintén kiabál rám?

– Ő a rendező. Jobban tudja. És ő maga is igazságot kap Isten előtt.

– Az lóg az irodában a falon?

– Majdnem. Ott lóg Vas Felix, helyettese. Oké, menj el a házi feladatod.

– megtettem. Anya, menhetek sétálni a folyón?

– Menj, de ne feledd, a kölyökkutya: fulladj, ne gyere haza. Megöllek… érted?

– Igen. – kiáltotta Izzy, és eltűnt az ajtó mögött…

– Uuh – rázta a fejét az igazgató, egy lett lett kolléga őslakosa, és átengedte a látogatókat. – Nincs lelkiismeret, nyilvánvaló, hogy az arc nem orosz, és a tábornok egyenruhája fel van húzva.

– És ezért adminisztratív büntetés van.. – magyarázta Golytko őrmester, Lviv szülőhelye.

– És itt van az útlevelem, egy szúrós hangon, Harutun Karapetovich, és átadta neki egy pentet. – Orosz. Orosz vagyok, enyém!

– Mint én – tette hozzá pent

– És én. – kihúzta a szemét – tette hozzá az ellenőr.

– Nos, jól vagy. – A levéllevél kimondta a pentot – bár egy pillanatra is – a homlokuk alól nézett, – művész vagy? – a sokszínű szembe, miután leengedte tanulmányozó pillantását a fülere, – vagy zoofil?

Ottila szeme kihúzódott, és úgy intett, mint egy gépe, és Intsefalopátra nézett. A tizedes elvörösödött.

– Nos, öltés, melyik szarvasmarhát tárol, vagy otthoni kultúrában? – a kísérő átadta az útlevelet Harutunnak.

– Milyen művész vagyok? Nem vagyok teljes munkaidős asszisztens a Leningrádi kerület Sokolov Stream helyi falujában.

– Ó, aranyos, menj innen. – javasolta az ügyeletes tiszt.

– Itt van az azonosítóm.

– Tizedes, mondod? – az őrmester megvakarta az arcát, és magot helyezett a szájába. – Nos, szabad vagy, és ez velem fog jönni.

– Mit jelent “jöjjön velem”? – felháborodott a Bedbug. – Hadd hívjam fel most a főnökömet? Be fog állítani az agyad…

– Felhívsz, felhívsz oda, az irodámba, és eleinte keresésre tesztelek téged, talán csecsen terroristák vagy, vagy megszökött a szüleidetől. Gyerünk, menjünk. a szolga felsikoltott és egyszerűen megrázta: akár a fenekével, akár a hordóval, Ottilnek bántalmaztát bízták meg a vasúti őr szolgálatában. vasútállomás. Ancephalopath követte őt, és még a tűzbe akarta menni Ottilával is, mivel Klopnak tűnt, azonnal eltűnt az oszlop mögött, és úgy tett, mintha nem ismeri Klopot.

– Harutun, hívd Isoldét, hadd hozza a dokumentumokat! – kiáltotta Klop.

– És gyorsabban – tette hozzá az őrmester -, különben hosszú ideig velünk marad.

– És mikor engedik szabadon? – kérdezte Harutun.

– Hogyan lehet személyt felállítani…

– Három nap? – mosolygott az öreg.

– Vagy talán három év. – válaszolta a kísérő. – Ha nem ellenzi a hatóságokat. – és belülről becsapta az ajtót.

Incephalopath a bal kezével ujjaival átölelte vékony állát, és az orra alá megetve úgy döntött, hogy elvégzi azt a feladatot, amely megfelel neki és főnökének. Gyorsan kiment az állomásról az utcára, és azonnal megállt.

– Hova megyek? – kérdezte Harutun.

– Isolde-nak bolond vagy. – válaszolt szarkasztikusan egy belső hang.

– Szóval nincs pénz? Mire megyek?

– És te, kedvesed kedvéért, lopj oda oda, abból a kövér arcú férfiból, aki fekete dzsipben ült.

– Ő, megverte az arcát. És nem kellett volna, hogy pent vagyok?!

Míg Harutun belső hangjával folytatta a konzultációt, Klop, miután megadta az adatait, szerényen megállt, miközben majomban ült.

– Hé bum, jó fing! – kiáltotta a kísérő. Ottila összehúzta a szemét, és kinyitotta a szemét. Felmosta a száját, és úgy érezte, hogy a szájában rozsdásodik, megpróbálta összegyűjteni a nyálát a nyelvével, de a szájában nem volt elég nedvesség, és felkérte, hogy menjen a WC-re.

– Kollégám, használhatom a WC-t?

– Lehetséges – válaszolta a vének jóindulatúan -, de ha mosod.

– Miért? – Ottila felháborodott. – Én fogva tartottam, de az államodban van tisztítónője, és le kell mosnia a padlót.

– Ha ilyen büdös hajléktalanok után le kellene mosni a dolnyakot, akkor azt nem kellene kötelezni. Nos, hát hogyan?

– Nem fogok mosni egy pontot! – Általában Bedbug mondta kategorikusan.

– Nos, akkor szar a nadrágodban. És ha valami eléri a padlót, akkor az egész rekeszet elbotlik.

– A törvény ellentétes, WC-vel és telefonnal kell rendelkeznie nekem.

– És mire tartozom még? Aaa? – megérkezett az őrmester.

Ottila nem szólt semmit. És miután érezte, hogy felnövekszik, mindazonáltal egyetértett. Sőt, senki sem látja.

– Jó, egyetértek.

– Oké. az őrmester örvendezett, és Klop-ot a WC-hez vezette. – egy rongy, por ott, a mosogató alatt. És a műszaki szempontból, amit kapok. A válság, hahaha.

– És hol van a vödör és a WC-papír?

– Öblítse le a rongyot a mosogatóban, és törölje le ujjával a seggét. – tévedett az őrmester.

– Hogy van? – lepte meg Klop.

– Hogyan tanulod, alapvetően van csiszolópapírom, amit tudok ajánlani, sima papírral sok stressz van. A válság az országban. Sőt, állami alkalmazottak vagyunk.

Ottila megsavanyította az arcát, és a javasolt papírt elkapva felmászott a WC-re. Hangos szitálás történt, Pent megfordult és kiment, és bezárta az oszlopot. És Ottila ellazult, lábai közé nézett, és ráncolta az arcát. Nem csak a savanyú szem bűzét sújtotta, hanem kívülről az összes nadrágot egy kicsi, csúnya színű, büdös drysnyak borította. Nem volt szó a WC-ről. Még a hasmenés cseppei is pislogtak a falon.

Incephalopath az oszlop mellett állt, és látta az őrmestert, aki elhagyta a posztot, és gyorsan hozzá rohant.

– Helló! apchi – hízelgett.

– Mi, vársz egy unokára? – kérdezte Penth szarkasztikusan.

– Milyen unokája? Apchi, – hülye Arutun Karapetovich.

– Mit épít itt nekem grimaszt? Vagy ő a bűntársa? Mit tervez, vendégmunkások?

– Ki? Apchi – rémült Harutun.

– Mit épít bolondnak? A barátságod szövetségi. Vele vagy?

– Ah? apchi – incephalopathmal megrázta az arcát. – nem. Egyáltalán nem ismerem őt. Először látom.

– És mit főztek érte? Stab, nagybátyám. – Az őrmester hirtelen felordult. Harutun visszahúzódott. – Kihasználta magát, mint a sajátját, és te?

– Á, apchi, ismerem őt, de ez nagyon rossz, és csak a feleségének köszönhetően.