StaVl Zosimov Premudroslovsky - Őrült nyomozó. Vicces nyomozó

– KGB … – javította meg a fiú, és miután az orrlyukakba sodrott egy száraz takonskardot, kihúzta magát, ránézett, és agyarai harapásával kibökött és orrát ráncolta. – phew.., sós.

– NE eszik az ikét, amelyet anyád nem etet téged?! – az apa felháborodott.

– Nem, etetsz.

– pénzt keresek takarmányon. És az anya főz és táplálkozik abból, amit kerestem. Érted?

– Elfogadva, megértve, fogadva…

– Jól sikerült, apád, és te …?

A fiú felállt a SMIRNO pultnál, mivel a pap fúrt.

– Jól sikerült az istállóban, de én jól sikerült.!!

– .. Seggfej… heh heh heh… Salaga. – Otila finoman csapott a fejének hátuljára a fiának, ám Izya elkerülte és ellentámadást adott egyenesen apja hüvelyéhez (orrához), ahogy tanította.

– Ööö.. – Ottila felvidított, elrejtette a fájdalmat, a keze csak megrándult, és a szeme könnyre esett. – Nos, hát az anya etet téged, vagy sem?

– Hírcsatornák. Ízletesen táplálkozik … – a fia kezdett a bal fülébe szedni … – És akkor a nővérem, és ki?

– És te és a nővérem?.. És te emberek vagytok! – mosolygott az apa, és letette a szemüvegét, leült az asztalról egy székre, és tovább írt, és térdelt le, hogy magasabb legyen.

– És mit jelent abban a HATÓSÁGNAK abban a héten… ez… jött egy másik elnök …, amerikai, a KGB alszik, és az emberek aggódnak?

– Mi még egy ilyen elnök? – Apu szeme kiugrott a szemüveg alól.

– És az, ami bezáródik a szoba hatalmával, ha három órán át WC-ben ül,..

– És akkor mi van?

– .. akkor nevetnek és zihálnak, mint a március macskák az utcákon éjjel, majd még zúgolódnak, mint a malacok, amikor elválasztják őket. És jön ki – mint egy fürdő után – nedves.

– És hol vagyok ebben az időben? – Apa megrázta.

– És még egy órát ülsz a WC-ben.., és mint mindig, azt ordítod: “hozd a papírt!!!”.

– Itt, kurva!!. – megszökött Klop tábornok fogainak elvigyorogva.

– És mi a “kurva”?

– Nem mersz már ezt mondani. Jó?

– Megértették, elfogadták, Ámen. – Ismét felálltam az Izza pultnál.

– Harci küldetése van, hogy megtudja, ki ez a második elnök.

– Már megtudtam. Ez az ön felettese – Intsefalopath Arutun Karapetovich.

– Ez az öreg? Harminc évvel idősebb nála, és negyvenhárom idősebb nálam. Hé… ez bolond, rokon?! – Klop felcsúszott, és tovább kezdett írni.

– Ha ha ha ha!!!! – Egy kis idő után az apám hirtelen felrobbant és szinte kitört a székéből. Így nevetett, hogy még a cenzúrázott szót sem lehet megmagyarázni, csak obszcenciákat. De fia vállára szorította. – Ó, ha ha, oké, menj, dolgoznom kell, és ennek a másik elnöknek csirketojások vannak a zsebükben, és cipőjük, amelyek a hűtőszekrényben vannak.

– Hee-hee – vigyorgott Izya némán -, és talán egy kaktusz?

– Mit akarsz…

A fiú örült és elmenekült a kunyhó első felére.

A kerületi rendőrök második főszereplője és első asszisztense, Intsefalopat tizedes, Harutun Karapetovich, a korábbi sztrájkíró, középkorú nyugdíjazásban részesült, kizárólag Ottila felesége, Fifovna Klop-Poryvaylo felesége miatt. Háromszor magasabb volt, mint főnöke, és ötször vékonyabb, mint főnökének felesége. Az orr száguldos, mint egy sas és bajusz, mint Budyonny vagy Barmaley. Általánosságban elmondható, hogy a hegyek valódi fia, aki Perestroika elején sóval lement, egy szurdokban botladozott és találgatott, közvetlenül tető nélkül nyitott tehergépkocsiban, a szén a Tbilisi-SPb tehervonalon. Az állomáson Lyuban felébredt és ugrott. Itt és ott dolgozott, amíg ivás közben megismerte a kerületi rendőr feleségét. A nő kaukázusi unokatestvéreként ajánlotta.

A munka befejezése után Aligadzhievich Klop, mint mindig, fotóportrét készített az asztalon a hivatalban lévő elnök képével, lélegzett rá, ujjával megtörölte, a homlokát megcsókolta a fej koronáján, és visszahelyezte a megfelelő helyre, az asztal jobb sarkába, majd ceruzával pihenteti tollakkal, gumi, ceruzákkal, és egy csomag apróra vágott ingyenes hirdetőlapok a személyes higiéniához. Utálta a WC-papírt. Vékony és ujját folyamatosan átszúrják rajta a legfontosabb pillanatban, aztán le kell rázni. És egy keskeny térben rázva van egy esély arra, hogy egy ujj becsapja a szovjet stílusú utcai WC belső sarkának egy fadarabját, és fájdalmat érez, az ösztön a beteg ujját meleg nyállal megnedvesíti, ehelyett a széklet ízét érezte, amelyet 24 órán át visel, és a későbbiekben elhelyezi a mellékhelyiséget..

Az izzadság törlésére a homlokától, hónaljától, karjaitól, lábaitól és a tojások alatt, ahol rendkívül keményen izzadt, fürdõ ostya törülközőt használt. Azt kérdezed: miért nem egy rongy? A válasz egyszerű: a törülköző nagy és hosszú ideig tart.

Túl késő volt, és a család már régen lélegzett. Ottila, belépve a kunyhó lakónegyedébe, csendben bement a konyhába, és öt liter konzervdobozt holdfényt vett a hűtőszekrényből. Elkobozták egy helyi kacsintótól. A hasához nyomta, csak vett egy csészealjat, amelyben feküdt egy darab hering, amelyet az egyik háztartás megharapott. Vagy talán ez a régi kecske, az Intsephalopath, aki egész életében nem fogmosta a fogait, és egyszerűen meg fogta harapni állkapocsát.

“Éppen ezért volt caries” – hajolt fel Klopa -, megcsókolta Isolde-t, Izyu Isolde-t, Izya állandóan megcsókolta az ajkaimat öt-négy órán át az iskolából, évente egyszer vagy kétszer. Ez nem pedofilizmus, egy vagy kettő … – De az Incephalopath fogai többnyire feketék voltak, a kender és a gyökér folyamatosan vérzett, de Harutun egyáltalán nem érezte a fájdalmat. Ez a DNS-hiány egyáltalán nem ártott neki, hanem inkább sikeresen segített a vizsgálatban.

Ottila ráncolódott, és vissza akarta helyezni a lemezt a helyére, de az üvegre szorítva úgy döntött, hogy nem tagadja meg. A Moonshine mindent fertőtlenít. Tehát meggondolta magát és az asztalhoz ment. Volt egy kis tévékészülék a konyhában, és bekapcsolta az út mentén. Az út mentén odamentem a gáztűzhelyhez és kinyitottam a lábujjhoz állva az edény fedelét. Az aromája, kimerülve, egyszerűen mérgező Ottilát kapott, és azonnal meg akarta enni egyet. Bevette a szekrényt: egy tányér, asztali asztal, borsrázó, kés, kenyér, majonéz, tejföl, kefir, airan, koumiss, ketchup, babérlevelet, egy bögre, két kanál: nagy és kicsi, és küzdve az egyensúlyát, az asztalhoz ment, felállt és belefáradt: mindkét kezük átment, túlságosan túlterhelték, és még könyökét is kellett használni. A tárcsázott minden lassan megingatt. Ottila megpróbálta az orrával az asztalra tolni a tányért, de az asztal magasabb volt, könyöke pedig duzzadni kezdett. Ottila felfújta és mindent letette a székre. Aztán összehúzódott, és elnyomta a széket, hogy láthassa a tévét, amely a szék melletti állomáson áll, amelyet jelenleg átalakítanak színészi asztalhoz, és állva állt, és százötven gramm holdfényt öntött a szekrénybe, és mélységesen kilélegzett, egyszerre megtöltve egy szalmával, és hangos kísérettel. hangos kuncogás. Úgy grimaszolt, mint egy régi citrom, habozás nélkül megragadta az apró hering darabját egész ötével, és a csontokkal együtt felcsípte. Csontok ástak a szájába és a nyelvébe. Megdermedt, de ekkor emlékezett apja jógájára és elfelejtette a fájdalmat, mivel a nagymamák vagy a gyerekek elfelejtették a kulcsokat és az egyéb apróságokat. Következő sorban a leves volt. A leves a következő elemekből állt: borsó, káposzta, burgonya, sárgarépával sült hagyma, paradicsompaszta, lágy búza szarvak, manna, kevert csirketojás egy fogott darab héjjal, köröm, felnőtt méretével, és egy darab csonttal fűszeresítve, erekkel a serpenyő padlójába. A húst nyilvánvalóan korábban ették meg, az alapelv szerint: “egy nagy családban… ne kattintson!” A már duzzadt levest szopva, és inkább lóvirágnak tűnt, Ottila a csontra harapott és élt, miközben óvatosan elnyelte a híreket. A Call Center következő kiadása a TV-képernyőn volt: