StaVl Zosimov Premudroslovsky - Őrült nyomozó. Vicces nyomozó

– Nem, vedd hidegebbre. Egy komoly ügyet fogunk kivizsgálni, és nem dugunk az istállók körül, elveszett csirkék és bika keresése céljából. És akkor, amikor megtaláljuk őt, magasabbra kerülnek…

– Hol van a menny?

Bolond, nincs ég az égbolton, Amerikába.

– És mit fogunk keresni? Mit kell megtalálni, hogy Amerikába küldjünk?

– Orrot fogunk keresni…

– Kinek az orra? – Harutun nem értette.

Ottila felmászott az asztalra, és a másik oldalra lépett, közelebb a tizedeshez. Leült, letette a lábát, beszélgetett velük.

– Nos, dióhéjban.. – kezdte félhangon.

– És mi van, akkor suttogva?

– Majom, verseny. Ezt az esetet a Feds el is veheti.

– Ahhh! Rájöttem a patronra.

– Tehát akkor az ujj. Hé, jó! “Patron” vagyok, és te “hüvely”. És a patront behelyezik a hüvelybe. Hahaha. Vicces

– Nem Dobtak egy golyót a patronba.

– Mi okos? És tudod, hogy hazánkban mindenki okos – szegény és szegény. Szeretne változtatni? Akkor figyelj, nem magyarázom kétszer. Szent hely – soha nem történik meg. És a te helyed, nem csak a Szent.. Tudod, hogy a falunkban hány munkanélküli akar kibasztatni téged, hogy elfoglalja a szabad helyét?

Harutun a félelméből kihúzta a szemét, és a szenilitás könnyét könnyítette.

– Sajnálom, a patron, nem egy golyó van behelyezve a hüvelybe, hanem egy patron.

– Nos, akkor halld, mennyit, röviden elmagyarázom: Eeee… olvastatad Gogolt?

– Ivott egy mogult.

– Viccelsz?

– Humor volt. Filmeket néztem az ő részvételével.

– Ez jó. Láttál egy filmet a NOS-ról?

– Kinek az orra?

– Nos, nem a tiédről? … – Ottila leugrott az asztalról – Újra humor?

– Mnn, igen! – felállt az öreg figyelme. Ottila a tizedes ágyékára nézett, és elhamarkodott szemmel felemelte a fejét, a végére dobta a fejét, és csak álmos plexust látott.

– Ülj kibaszott!! – kiáltotta. A tizedes kiindulási helyzetben ült.

– Emlékszem. A patron… itt a férfi elvesztette az orrát…

– Emlékszel?

– Így van!!

– Szóval keresni fogjuk őt. Magát … – És Ottila ujjával a mennyezetre csapott. – kért fél napra. Nagyon azt kérte, hogy én magam személyesen foglalkozzak ezzel a kérdéssel. Szóval személyes irányítást vett át.

Istenem?

– Nem, bolond vagy, marsall. Nuuu, Istenünk. Azt mondta, hogy nincs senki, aki érdemesebb … – Ottila térdre ugrott, alárendeltjében állva, és átvette az irányítást a helyzeten.

– És hogyan fogjuk keresni őt. Ez egy történet?! Sőt, meghaltak.

– Kik azok?

– Nos, ezek a főszereplők régen meghaltak… és Gogol a fő tanú, ugyanaz… Nos, halott.?! Ez nem humor.. Hát?

– Bolond. – A hiba felugrott az Incephalopath öléből. – Emlékművet fog keresni egy lopott réz táblán. Vagy hajléktalanok, vagy csalók. Ugyanakkor egy emlékmű a NOSU-nak és talán… régiségeknek.!?

– És ki marad itt?

– Isolde és Izzy a fő.

– Még mindig kicsi?

– Semmi kicsi, már ismertem egy nőt az ő évei során.

– Ehhez nincs szükség sok tudatra: tedd fel, köpd le és ment…

– Hogyan tudom, hogyan tudom…

– Nem, mecénás, maradhatnék, gyenge a szívem…

– Semmi, itt Szentpéterváron gázokat lélegzik és könnyebben.

Harutun is szeretne mondani valamit, hogy Klop feleségével maradjon, de elgondolkodva fordult a térdén mászó két farok felé, és hüvelykujjával a rovarot a nadrágjába nyomta.

– Mit akarsz kibújni? – kérdezte szarkasztikusan a szemét – kérdezte Ottila.

– Nincs nekem pénz vagy gyógyszer.

– Nos, ez megoldható. Minden fizeti a költségvetést. Ha megtaláljuk az orrot.

– És ha nem találjuk meg?

– És ha nem találjuk meg, akkor az összes költséget levonjuk tőled.

– Hogy van?

– És így van. Ha továbbra is ostoba kérdéseket tesz fel, elveszítheti munkáját. Érted?

– Így van, értem. Mikor megyünk?

– Hülye kérdés. Már ott lennénk. Menjünk most!

– És mi van ilyen hamar? Nem csomagoltam a bőröndöm?

– Mindig készen kell tartanunk. Tudta, hogy hol kap munkát… Mellesleg ugyanaz…

– Mi van?

– Nem csomagoltam a bőröndöm. Igen, nincs szükségünk rájuk. Érkezéskor vásárolja meg, amire szüksége van. Van bankkártyám.

– És ha nincs elég pénz?

– Dobni fog. – és ismét a kerületi rendőr ujjával a mennyezetre szegezte a száját, és hülye stílusban ugrott az asztalra, lábát integetve a kolléga orra előtt. Felállt, és gyalog keresztezte az asztalt Arutun és a széke között. Könnyek és elindult a kijárat felé.

– Mit ülsz? menjünk! – és intett a kezével, – és mintha Szentpétervár mentén sietne a Föld felett…

Elhagyták az erődöt, és csak egy krétával írt megjegyzést hagytak az ajtón:

“Ne aggódj. Sürgős megbízást hagytunk Szentpéterváron. Te Incephalate és Izya helyén maradsz – én helyett.. Én!”

És alul van egy másik kézírás kiegészítése:

“Bocs, Pupsik, visszajövök, ahogy kell! Amíg a bolhad felmegy. Várj rám, és visszajövök. Talán egy…”

Izya elolvasta a jegyzetet, és apja és Intsefalopat kézírásával írta a lapra, elrejtette a zsebében, és az ajtóból letörölte a feliratot.

– Nos, öreg kecske, érted. – Fogtam a mobiltelefonomat, és SMS-t küldtem apámnak. Aztán bement a házba, és odaadta az anyját. Elolvasta és vállat vont.

Hagyja lovagolni. Cseréljük ki. És egyetlen szót sem az apa folytatásáról. Érted?

– Természetesen, anya, értem… És vedd el a disznót az igazgatótól, ah? – javasolta.

– Mi vagy te? Mindent meg kell tennünk a charta és az igazságosság szerint.

– És őszintén kiabál rám?

– Ő a rendező. Jobban tudja. És ő maga is igazságot kap Isten előtt.

– Az lóg az irodában a falon?

– Majdnem. Ott lóg Vas Felix, helyettese. Oké, menj el a házi feladatod.

– megtettem. Anya, menhetek sétálni a folyón?

– Menj, de ne feledd, a kölyökkutya: fulladj, ne gyere haza. Megöllek… érted?

– Igen. – kiáltotta Izzy, és eltűnt az ajtó mögött…

APULAZ 3

– Nem, mecénás, maradhatnék, gyenge a szívem…

– Semmi, itt Szentpéterváron gázokat lélegzik és könnyebben.

Harutun is szeretne mondani valamit, hogy Klop feleségével maradjon, de elgondolkodva fordult a térdén mászó két farok felé, és hüvelykujjával a rovarot a nadrágjába nyomta.

– Mit akarsz kibújni? – kérdezte szarkasztikusan a szemét – kérdezte Ottila.

– Nincs nekem pénz vagy gyógyszer.

– Nos, ez megoldható. Minden fizeti a költségvetést. Ha megtaláljuk az orrot.

– És ha nem találjuk meg?

– És ha nem találjuk meg, akkor az összes költséget levonjuk tőled.

– Hogy van?

– És így van. Ha továbbra is ostoba kérdéseket tesz fel, elveszítheti munkáját. Érted?

– Így van, értem. Mikor megyünk?

– Hülye kérdés. Már ott lennénk. Menjünk most!

– És mi van ilyen hamar? Nem csomagoltam a bőröndöm?

– Mindig készen kell tartanunk. Tudta, hogy hol kap munkát… Mellesleg ugyanaz…

– Mi van?

– Nem csomagoltam a bőröndöm. Igen, nincs szükségünk rájuk. Érkezéskor vásárolja meg, amire szüksége van. Van bankkártyám.

– És ha nincs elég pénz?

– Dobni fog. – és ismét a kerületi rendőr ujjával a mennyezetre szegezte a száját, és hülye stílusban ugrott az asztalra, lábát integetve a kolléga orra előtt. Felállt, és gyalog keresztezte az asztalt Arutun és a széke között. Könnyek és elindult a kijárat felé.