Németh Márton - Újgazdag lettem

Tartalom

Impresszum 2 Impresszum Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás. © 2022 novum publishing ISBN Könyv: 978-3-99107-920-0 ISBN e-book: 978-3-99107-921-7 Lektor: Sósné Karácsonyi Mária Borítókép: Eperjessy László Borítóterv, layout & szedés: novum publishing www.novumpublishing.hu

AJÁNLÁS 3 Ajánlás A felső tízezernek, és akik oda akarnak tartozni

1989 4

Pest megye 4

2018 16

egy bankrendezvény, Budapest 16

1989 24

Szigliget 24

1989. június 16. 35

Budapest 35

2018 42

Budapest, a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér felé 42

1989. június 16. 60

Budapest 60

Budapest 2018 67

Aquincum Hotel 67

1989. november 21. 77

Budapest, Petőfi Csarnok 77

2018 83

Egyesült Arab Emirátusok, Dubaj 83

1989. november 26. 103

Herceghalom 103

2018 115

Maldív-szigetek 115

1990 135

Biatorbágy 135

2018 155

Egyesült Arab Emirátusok, Abu-Dhabi 155

2017 173

Párizs 173

1990 192

Budapest – Moulin Rouge 192

2018 220

Budapest 220

1990 240

Budapest – Önállóság Alapítvány 240

2018 250

Szigliget 250

1990 258

Budapest – Önállóság Alapítvány 258

2018 267

Budapest 267

1990 276

Budapest – Önállóság Alapítvány 276

2018 284

Budapest 284

1990 306

Biatorbágy 306

Köszönetnyilvánítás 312

Impresszum

Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás.

© 2022 novum publishing

ISBN Könyv: 978-3-99107-920-0

ISBN e-book: 978-3-99107-921-7

Lektor: Sósné Karácsonyi Mária

Borítókép: Eperjessy László

Borítóterv, layout & szedés: novum publishing

www.novumpublishing.hu

Ajánlás

A felső tízezernek, és

akik oda akarnak tartozni

1989

Pest megye

Walter döbbent csendben figyelt. Helikopter üzemmódban volt. Nem értette, hogy amit lát és hall, az a megváltoztathatatlan történelem vagy csupán egy dimenzió, amit bármikor felülírhat. Ha 1949-ben lett volna, biztos megkérdezte volna Albert Einsteint, hogy mi erről a véleménye, vajon az időparadoxon létező jelenség-e, vagy sem. Elmélkedésén belül továbbá azon töprengett, hogy a világ felgyorsulásával vajon a Homo Sapiens is olyan gyorsan fog a következő szintre törzsfejlődni, mint ahogy a technológia által az élet egyéb területei.

Egy kattanás zökkentette ki az érdekfeszítő gondolatmenetből. Egy leesett csavar kattanása. Nem is kattanás volt ez, inkább egy kisebb csörömpölés. A magyarországi ipari fejlődés őskövületének egy hangja; benne volt ebben minden. 32 év szocializmus. A lemaradás 32 éve. A teljes piac központi irányítása. Amikor néhány ember döntésére volt bízva minden, amihez nem is értettek. Például ahhoz sem, hogy miért történhet meg egy termelőüzemben az, hogy két összeszerelőasztal között a segédmunkás (a későbbi, XXI. századi operátor) az egyikről a másikra, majd a másikról az egyikre pakolgatja a szerszámokat, csavarokat munkavégzés közben, ahelyett, hogy a két asztalt összetolnák, ezáltal minimálisra csökkentve az esélyét annak, hogy egy csavar a földre eshessen. Nevetséges példa, érezte ezt Walter is, de valahogy mégis a számtalan érthetetlen döntés és világnézet közül valahogy ebben az apróságban összpontosult minden. Egy csavar leesésében. Illetve ezen esemény felesleges bekövetkeztében.

Biatorbágy – későbbi önmagához képest – ekkor még csak egy porfészek, egy kevesek által látható, óriási potenciált magában rejtő környezet volt, amelyről ha hallott is valaki, az csak Matuska Szilveszternek volt köszönhető, aki 1931. szeptember 13-án felrobbantotta a viadukt vasúti pályájának egy részét, ami 22 halálos áldozatot követelt, a történelemkönyvekbe pedig a „biatorbágyi merénylet” címmel került. Ahol egy bagóért vásárolt szántóföld az egyes út mentén millió eurós befektetéssé cseperedő üzletté fog válni a következő húsz év folyamán.

Lehet, hogy az ilyen távú befektetés már inkább az ember gyermekének vagy unokájának fog jól jönni, na de akkor is! Walternek például jól jött volna, de mennyire, hogy jól. Walter ugyanis 1986-ban született. 1989-ben pedig már 33 éves volt. Kétszer élte át. Egyszer 3 évesen, egyszer pedig 33 évesen. Sok ember álmát teljesítette be ezzel. Visszament az időben. De ő nem azért ment vissza, hogy gyermekkori sérelmeket orvosoljon, vagy hogy lebeszélje saját fiatal énjét a hibás döntései megváltoztatásáról. Nem kívánt találkozni sem önmagával, sem a szüleivel. Nem akarta megalapítani a Google-t, nem fektetett elsőként az Apple-be, és nem kezdett el spekulálni az általa már ismert események bekövetkezésén.

Más miatt volt itt: Magyarország válaszait kereste. Hogy az Anjou-korban Európa Szaúd-Arábiájának tartott Magyarországból hogyan lett 2019-re az, ami. Ehhez persze lényegesen korábbra kellett volna visszautaznia, de a tudomány 2019-es állása mellett ez még nem volt lehetséges: mindenki annyit utazhatott vissza ahány évet leélt. Az időutazás bonyolult dolog, nem szükséges ezen fennakadni, az ember az evolúció során hozzászokott a korlátokhoz. Miért pont ezen akadt volna fenn?! Idő-utazni maximum addig, ahány éves vagy. Pofonegyszerű. Úgyhogy ez a teljesen abszurd valóság nem is foglalkoztatta Waltert. Ő csak utazott. Addig, amíg érdemesnek találta. 1989-be, egészen pontosan. És hogy akkor már miért nem 1986-ba? A válasz roppant egyszerű: azért, mert akkor 3 évet várnia kellett volna, amíg 1989 lesz. Úgyhogy 1989, Biatorbágy, és punktum.

A késő tavaszi szélben Walter első napjai nyugalommal teltek, csak bámulta a viaduktot a dombtetőről, elmélázott azon, hogy vajon szerencsés-e azért, mert neki már volt alkalma megtekinteni, hogy hogyan is fog ez kinézni harminc évvel később. A későbbi körforgalmat a viadukt alatt, a sportcentrumot, az új házakat, a benépesülést, a kolónia kivirágzását. Úgy döntött, hogy igyekszik részt venni az ország fontosabb eseményein, mint kívülálló szemlélődő, minden politikai, vallási megnyilvánulástól mentesen. Át akarta élni. Vajon milyen lehetett. Amikor emberek tömege egy közös célban hitt, csak kicsit mindenki másként. Ezért választotta 1989-et. A rendszerváltás miatt. Végig akarta nézni, ahogy Magyarország elhagyja a szocializmust és átlép az akkor még oly dicsőn üdvözölt demokráciába, liberalizmusba, kapitalizmusba. Szerette a történelmet, de egyéni véleményt alkotott, igyekezett objektív maradni. Szóba is elegyedett egy névtelen helybélivel, aki a kerékpárját tolta a poros úton, kezdésként udvarias, távolságtartó stílusban.

– Szép jó napot kívánok, hogy vagyunk ma? – kérdezte Walter.

– Hogy hogy vagyunk? Fáradtan fiatalember, fáradtan. Reggel korán kapáltam a kertben, majd elmentem a boltba, sikerült vennem kenyeret, hazaviszem, már vár az asszony. Maga nem idevalósi, jól sejtem? – válaszolt az öregember.

Walter mosolygott, majd illemtudóan válaszolt.

– Jól sejti, én a jövőből jöttem.

Ezen pedig az öregember mosolygott, majd visszaválaszolt.

– Ha maga tényleg a jövőből jött, akkor meg tudja mondani, hogy holnap milyen idő lesz?

Walter ledöbbent, hogy az öregembernek tényleg ez az egyetlen kérdése egy időutazótól.