Robert Silverberg - Majipoor krónikái

A Nagy Bazár tolvaja számára már az is éppen eléggé hatalmas fegyvertény volt, hogy a herceg testvérének szeretője lett. Inyanna nem táplált illúziókat a kapcsolatuk jövőjéről. Durand Livolk egyedül a külseje miatt választotta, talán a szemének, a hajának vagy a testtartásának valamelyik jellegzetessége ragadta meg. Calain, aki először egy társadalmilag hozzá közelebb álló nőre számított, végül talált valami elragadót abban, hogy egy társadalmi ranglétra aljáról származó lánnyal került össze, így hát vele töltötte az estét a Narabal-szigeten és a Nissimorn-palotában. Szép, álomszerű közjáték volt, és reggel majd egy életre szóló emlékkel gazdagabban térhet vissza a Nagy Bazárba, ennyi az egész.

De nem így történt.

Egy percet sem aludtak az éjszaka. Inyanna nem tudta eldönteni, vajon a sárkánytej okozta, vagy Calain mindig is ilyen természetű volt; hajnalban pedig meztelenül sétálgattak ebben a csodálatos házban, és a férfi megmutathatta az összes kincsét. Amikor már a kertre néző verandán reggeliztek, Calain kirándulást javasolt istimoyi magánparkjába. Akkor ez több volt, mint egy egyéjszakás kaland. Inyanna nem tudta, küldjön-e üzenetet Sidounnak a Bazárba, hogy még aznap sem tér vissza, de erre valószínűleg magától is rá fog jönni. Tudja, mit jelent majd a lány hallgatása. Nem akart fájdalmat okozni a férfinak, másrészt azonban csak egyszerű szívességekkel tartozott neki. Éppen élete egyik nagy vállalkozásába fogott bele, és ha majd visszatér a Bazárba, azt sem Sidoun kedvéért teszi, hanem mert ez a kalandja véget ért.

Történetesen végig Calainnal töltötte a következő hat napot. Napközben vagy a férfi nagyszerű jachtjával csavarogtak a folyón, esetleg kézen fogva sétálgattak a Csodakertből származó állatokkal telizsúfolt hercegi kertben, vagy egyszerűen csak a Nissimorn-palota verandáján heverésztek, és azt figyelték, hogyan járja be a nap az égi pályáját. Éjszakánként mulatoztak, tivornyáztak vagy vacsoráztak, hol a lebegő szigetek egyikén, hol Ni-moya egyik előkelő házában, máskor pedig magában a Hercegi Palotában. A herceg kevéssé hasonlított az öccsére: sokkal magasabb volt, jóval idősebb, ezen kívül állandóan fáradtan és öregesen viselkedett. Mégis elbűvölően kedvesen viszonyult Inyannához, jóindulatúan és komolyan bánt vele, nem úgy kezelte, mint egy egyszerű kis utcalányt, akit a testvére felcsípett a Bazárban. Inyanna az álmokban tapasztalható hűvös viselkedéssel sodródott egyik ilyen eseményből a másikba. A megalázkodás primitív megoldás, az pedig még rosszabb, ha egyenlő rangúnak mutatja magát. Végül egy mérsékelt, mégsem alázatos, egyetértő, de cseppet sem arcátlan viselkedés mellett döntött, és ez láthatóan működött. Pár nap alatt hozzászokott, hogy a Kastély-hegyről nemrégiben visszatért előkelőségek mellett ül egy asztalnál, akik minden Lord Malibort és kíséretét érintő pletykát ismertek, vagy elmesélhették, hogyan űzték a vadat a most már Pontifexként uralkodó Tyeveras társaságában, még Ossier pontifikátusa alatt az északi pusztákon; esetleg éppen visszatértek a Belső Templomból, ahol magával a Sziget Úrnőjével találkoztak. Inyanna olyan magabiztossá vált a főrangok társaságában, hogy ha valaki odafordult volna hozzá, és azt kérdezi: hölgyem, mivel töltötte az elmúlt hónapokat?, akkor könnyedén azt válaszolta volna: Tolvaj voltam a Nagy Bazárban, mint azt első narabali estéjén tette. Azonban a kérdés fel sem merült: rájött, hogy a társadalom ezen szintjén senki sem kérdezősködik, csak hagyták, hogy mindenki az általa kívánt részletességgel adja elő saját történeteit.

És ezért a hetedik napon, amikor Calain közölte vele, hogy ideje visszatérnie a Bazárba, nem tett fel kérdéseket, vajon élvezte-e egyáltalán a társaságát, vagy miért unt bele a kapcsolatukba. A férfi társául választotta egy időre; ez az idő letelt és kész. Ezt a hetet soha nem felejti el.

Mégis nagy megrázkódtatás volt visszatérni a tolvajok rejtekhelyére. Egy pompázatosan feldíszített lebegő szállította a Nissimorn-palotától a Nagy Bazár Piliploki Kapujáig, és Calain egyik szolgája átnyújtotta neki az egy hét alatt ajándékba kapott kincseket tartalmazó zsákocskát. Aztán a lebegő eltűnt, Inyanna pedig aláereszkedett a Bazár izzadságszagú káoszába, mintha csak egy szokatlan, varázslatos álomból ébredne. Senki sem szólította meg, amikor végigsétált a tömött folyosókon, hiszen a Bazárban Kulibhai férfi-álruhájában ismerték, most pedig női ruhákat viselt. Csendben tört magának utat a nyüzsgő tömegben, egy ideig még az arisztokraták kisugárzása vette körül, de lassan világossá vált, hogy az álomnak vége, újra belépett a valós világba, és percről percre jobban úrrá lett rajta a lehangoltság és a hiányérzet. Calain ma éjjel a látogatóba érkezett Mazadone hercegével fog vacsorázni, holnap halászexpedícióra utazik a vendégeivel a Steiche-folyón, utána pedig… nos, arról már elképzelése sem volt, csak annyit tudott, hogy ő akkor csipkét, parfümösüvegeket, vásznakat fog lopni. Egy pillanatra könnybe lábadt a szeme. Erővel tartotta vissza a sírást, bolondság, suttogta magában, nem gyászolnia kellene a visszatérését, hanem inkább élvezni azt az egy hetet, ami részéül jutott.

A hjort Beyork és az egyik metamorf kivételével senkit sem talált a szobában. Éppen csak bólintottak feléje. A kamrájába sietett, és átöltözött Kulibhai ruhájába. De ennyire gyorsan nem tudta magát rászánni a visszatérésre. Gondosan az ágy alá rejtette Calaintől kapott, zsebét megtöltő ajándékait, az ékszereket és a különböző csecsebecséket. Ha mindezt eladná, évekre megmenekülhetne a tolvajmesterségtől, de még a legkisebb darabtól sem szándékozott megválni. Végül úgy határozott, másnap visszatér a Bazárba. Most csak lehevert a Sidounnal újból közös ágyukba, és amikor sírnia kellett, hagyta a könnyeit folyni, majd egy idő után, némileg nyugodtabban felkelt, megmosakodott, és megvárta a többieket.

Sidoun egy nemesember higgadtságával köszöntötte. Semmit sem kérdezett a kalandjairól, egyetlen haragos vagy alattomos célzást sem ejtett el: csak mosolygott, megfogta a kezét, elmondta, mennyire örül, hogy Inyanna visszatért, megkínálta egy korttyal a frissen zsákmányolt alhanroeli borból, elmesélte, mi minden történt a Bazárban, amíg távol volt. Inyanna nem tudta, vajon nem zavarja-e a férfit szeretkezés közben, hogy utoljára a herceg testvére érintette, de nem, cirógatva, habozás nélkül simított végig rajta az ágyban, örvendezve simult mellé sovány, csontos testével. A következő nap, miután a Bazárban befejezték a munkát, együtt látogattak el a Csodakertbe, ahol először láttak glayge-i gossimaulét, ezt a nagyon vékony, majdnem láthatatlan lényt, egy ideig, amíg el nem tűnt a szemük elől, még követték is, és úgy tudtak kacagni, mintha soha nem váltak volna el.

A többi tolvaj némi hódolattal kezelte Inyannát még pár napig, hiszen tudták, merre járhatott, mit csinálhatott, és mindenki érezte rajta az előkelő körökben ráragadt különleges légkört. Azonban erről csak Liloyve mert beszélni vele, és ő is csupán egyszer kérdezősködött:

— Mit láthatott benned?

— Honnan tudhatnám? Az egész annyira álomszerű volt.

— Szerintem ez az igazságszolgáltatás.

— Ezt hogy érted?

— Jogtalanul ígérték neked a Nissimorn-palotát, és így kaptál jóvátételt. Az Ég kiegyensúlyozza a jót és a gonoszat, érted? — Liloyve nevetett — Hát nem térült meg az a húsz royalod, amit kicsaltak tőled?