Harry Harrison - Halálvilág 1

De még alig kezdett hozzá, amikor abba is hagyta. Egyetlen pyrrusi sem tartogatott régi holmikat, még a gondolatát is nevetségesnek tartották. A huszadik negatív válasz után Jason kezdte belátni, hogy ez a módszer nem vezet sehová. Körülbelül annyi esélye volt régi dokumentumokkal rendelkező pyrrusival találkoznia, mint a nagypapa leveleinek kötegére bukkanni egy katona hátizsákjában.

Így már csak a szájhagyományra hagyatkozhatott. De Jason kérdezősködése megint eredménytelennek bizonyult. Sőt a vidám hangulat is alábbhagyott, egyre többen kezdtek morgolódni. Jason abba is hagyta, amíg még egy darabban volt. A vendéglős hozott neki egy tál ételt, aminek olyan íze volt, mintha fűrészport enne borotvahabbal. Gyorsan megevett mindent, majd még egy darabig elidőzött, gondolataiba merülve az üres tányér felett. Nehezére esett beismernie, hogy megint zsákutcá-

ba került. Vajon ki tudna neki választ adni? Az összes ember, akivel beszélt, mind nagyon fiatal volt. Nem érdeklik őket a régi történetek.

Az efféle időtöltés az öregekre jellemző. De a Pyrruson nincsenek öregek.

Kivéve egyet, akit ismert, Polit, a könyvtárost. Talán ez egy lehetőség. Ha valaki könyvekkel és kazettákkal foglalkozik, érdeklődhet a régmúlt korok iránt. Hátha olvasott olyan könyveket, amelyek mostanra már megsemmisültek. Nagyon vékony kis nyom, de érdemes rajta elindulni.

A könyvtár felé menet majdnem életét vesztette. A szakadó esőben tompán lehetett látni, mi közeledik. Egy kóbor kutya jött közelebb Jasonhoz, és hirtelen belemart a lábába. Csaknem kiharapott egy darab húst, mire sikerült lelőnie. Az antitoxin elkábította, így elég sok vért vesztett, mire sikerült a sebet bekötöznie. Kimerülten és mérgesen ért a könyvtárba.

Poli az egyik adatrögzítő berendezéssel volt elfoglalva. Nem hagyta abba a munkáját, míg Jason a vállára nem tette a kezét. Bekapcsolva nagyothalló készülékét, a pyrrusi görnyedt háttal, csendesen várakozott, hogy Jason elmondja, miért jött.

— Vannak olyan régi irataid, amiket félretettél magadnak?

Az öreg tagadólag megrázta a fejét.

— Mit tudsz a régmúlt idők nagy eseményeiről, amelyeket még fiatal korodban hallottál?

Semmi eredmény. Az összes kérdésre Poli fejcsóválása volt a válasz.

Egy idő után az öreg kezdett felidegesedni, és jelezte, hogy szeretné folytatni a munkáját.

— Igen, tudom, hogy még sok a dolgod — mondta Jason —, de ez nagyon fontos. — Poli mérgesen megrázta a fejét, és a nagyothalló készülékéhez nyúlt, hogy kikapcsolja. Jason azon gondolkodott, hogyan tudna egy pozitív választ kihúzni az öregből. Egy szó motoszkált az agyában, amit pár napja hallott, és felírta, hogy majd később megtudakolja valakitől a jelentését. Valami, amit Kerk mondott…

— Megvan! — Ott volt a nyelve hegyén. — Még egyetlen pillanat, Poli! Csak egy utolsó kérdést. Mit jelent az, hogy “grubber”? Láttál már valaha ilyet, vagy tudod, mit csinálnak, hol lehet megtalálni őket?

Szavai elakadtak, mert Poli hirtelen megpördült, és állon vágta. Bár a kis ember öreg volt és nyomorék, mégis akkorát tudott ütni, hogy Jason rögtön padlót fogott, és majdnem eltört az állkapcsa.

Homályosan látta, amint Poli durva káromkodások közepette feléje közelít, arcának ép részét pedig eltorzította a düh.

Nem igazán a béketárgyalásoknak volt itt az ideje. Jason a szokatlanul nagy gravitáció ellenére igyekezett gyorsan talpra állni, és sietett a bezárt ajtó felé. Semmi pénzért nem állt volna le verekedni egyetlen pyrrusival sem, legyen az fiatal és kicsi vagy öreg és nyomorék. Az ajtó kivágódott, ő kiszaladt rajta, s majdnem odacsukta a nyomában jövő Poli fejét.

Odakinn az eső helyett már hó szállingózott, és Jason kimerültén taposta a lucskos havat. Sajgó állat simogatva arra gondolt, hogy mégiscsak talált valamit. “Grubberek”, ez a kulcs — de hová? Ezek után kihez merne fordulni bővebb információért? Kerk volt az az ember, akivel eddig legtöbbet beszélgetett. De ezek után… Talán Méta még szóba áll vele. Azonnal látni akarta a lányt, de olyan fáradt volt, hogy az iskola épületéig alig tudta elvonszolni magát.

Reggel evett valamit, azután korán elment. Már csak egy hete maradt. Mégis képtelen volt arra, hogy siessen. Örült, hogy kétszeres súlyú teste kibírta ezt a tempót is az iskolákig. Méta éjszakai őrjáratot teljesített, és még nem ért haza. Bebotorkált a lány szobájába, és lefeküdt az ágyra.

— Kifelé! Vagy azt akarod, kihajítsalak? — kiáltotta egy női hang.

— Várj, kérlek! — mondta Jason, amint felült az ágyon. — Csak ledőltem ide, amíg hazajössz. Egyetlen kérdést szeretnék feltenni, és ha arra válaszolsz, megígérem, hogy soha többé nem foglak zavarni.

— Mi lenne az? — kérdezte, miközben lábával türelmetlenül topogott. De hangjában kíváncsiság érződött. Jason alaposan végiggondolta, mielőtt megszólalt.

— Ha lehet, ne lőj agyon. Tudod, hogy én egy másik világból jöttem, elég nagy a szám, és már eddig is sok marhaságot hallottál tőlem anélkül, hogy lelőttél volna. Még egy utolsót. Be tudnád-e bizonyítani felsőbbrendűségedet a galaxis többi polgárának azzal, hogy nyugodtan végighallgatsz, mielőtt szétlőnél alkotóelemeimre.

A lány válasza egy újabb lábdobbantás volt. Jason mély lélegzetet vett, és belekezdett.

— Mi az, hogy “grubber”?

Egy hosszú másodpercig a lány csendes és mozdulatlan maradt.

Azután utálkozva nézett a férfira.

— A legvisszataszítóbb témát tudtad választani.

— Lehetséges — mondta —, de ezzel még nem válaszoltál a kérdésemre.

— Nos… ez olyan dolog, amiről az emberek nem szoktak beszélni.

— De én igen.

— Én viszont nem! Ez a legundorítóbb dolog a világon, és nem vagyok hajlandó róla többet beszélni. Kérdezd meg Krannont, de ne engem! — Közben megfogta a férfit a karjánál, és keresztülvonszolta a szobán. Az ajtó becsapódott mögötte. — Micsoda amazon — motyogta magában Jason. Haragja kissé alábbhagyott, amikor rájött, hogy a lány mégiscsak egy fontos kulcsot adott a kezébe. A következő lépés, hogy megtudja, ki az a Krannon.

Visszament a szabadidőközpontba, ahol megadták neki egy bizonyos Krannonnak a címét és a munkahelyét. Mivel a megadott hely a közelben volt, Jason odasétált. Hatalmas, kocka alakú épület volt, ablakok nélkül. A bejárat mellett egyetlen szót látott: ÉLELMISZER. Bement a viszonylag kicsi ajtón, majd parányi fülkéken haladt keresztül, amelyekben automatikus berendezések különböző jellegű fertőtlenítéseket végeztek: ultaibolya sugárzás, antibio spray, forgó kefék, vizes permetezés.

Végül csurom vizesen, de sokkal tisztábban beengedték az épület központjába. Emberek és robotok ládákat pakoltak, az egyik embert megkérdezte, hol találja Krannont. Az illető hűvös pillantással végigmérte tetőtől talpig, majd köpött egyet, mielőtt válaszolt volna.

Krannon egy hatalmas teremben egyedül dolgozott. Zömök ember volt, pecsétes kezeslábasban. Rendkívül mogorvának látszott.

Amikor Jason belépett, abbahagyta a bálák pakolását, és leült az egyikre. Arcáról sugárzott a szomorúság, és ez mintha még fokozódott volna, amikor Jason elmondta, mi után kutat. Pyrrus történelme meglehetősen untatta, nagyot ásított. Amikor Jason befejezte, megint ásított egyet, de nem szólt semmit.

Jason várt néhány másodpercig, azután megkérdezte:

— Van neked olyan könyved, feljegyzésed vagy kazettád, ami a régi időkre vonatkozó ismereteket tartalmaz?