StaVl Zosimov Premudroslovsky - Őrült nyomozó. Vicces nyomozó

– És próbáljuk meg?! Bor, menj … – javasolta a Billentyűzet.

– Nem tudom, nem tudom. Gyere, próbálj, nő vagy, te és az ördög nem esik le. – értett egyet varangy.

– Miért? – Idot közbelépett. – Szentpéterváron jobb, ha a régiségkereskedővel fordul.

– Igen, megpróbáljuk egyenként, nos, mossuk le, és a maradékot átadjuk az antik kereskedőnek… Igen, varangy?

– Nos, gyerünk, ki az első? – kérdezte Idot.

– A kulcs. – mondta a varangy. – javasolta.

– Nos, igen, ha nem hal meg, iszik.

– Mit tennél nélkülem, parasztok. És nem félek meghalni. Én vagyok az én…

– .. nem villog. – Bemutatta Idot, és távozása után a gazembert.

– Szarvasmarha! – Az öregasszony a vállára csapott a gyerek tenyerével, és felkapta a száját, és megszakította a dugót a palackból. Nyuhnula. “Bor..” elmosolyodott, és egy szomorúan beszívta a tartalmat. Nyelt és morgott. -Kryaaaa! cool.

– Nos, mi van? – kérdezte a varangy, nyálát nyelve.

– Rendben. Valami már kezdett játszani a fejemben.

– Igen, szar. – felelte Idot sóhajtva, miután elfogyasztotta a palackját.

– Igen, a pokolból tudja. De öreg?! – mondta, miközben körülnézett már üres üvegén, varangy.

– És tegyünk még egyet.. – javasolta a vidám nagymama. – A tatárok nem élnek pár nélkül.

– Szóval csak három van hátra. – Idot felháborodott. – Mit adunk át?

– Figyelj, mi?! Igyál, igyál ilyet, királyi módon. Ha egyszer élünk. És a palackok már antik. Üres vagy tele. A palackok értékelik, nem pedig a bor.

És megitték a másik három poharat. Ültek egy fatörzsön és meggyújtottak egy cigarettát: Idot – Marlboro, Varangy – Belomor és régi időben Clavka nagyanyja – kecskecomb. Így távoztak, anélkül, hogy befejezték volna a dohányzást, ültek…

APULAZ 4

– Ahhhh!! Ahhh!!! – hallotta az udvarról.

– Mi ez? – kiugrott az ágyból, Ottila, magát kérdezi. Az elméje még mindig álomban volt, lassan esett a párnára, és azonnal horkolt.

– Ahhhh!!! – Blop ismét felugrott, és fejjel lefelé esett az ágyról. – ó, átkozottul. – Megragadta a homlokát a tenyerével. – Mit kiabálsz, bolond?

Sápadt Isolda Fifovna szétszórt szemmel lépett be a szobába, és mindkét kezével eltakarta szája tátongását.

– Aa, aa. – csattant fel és az ujjával az ajtó felé mutatott.

– Mi más? – kérdezte Klop a földön ülve.

– Ott, a pajtában…

– Mi az a pajtában? beszélj tisztábban…

– Van egy halott macska…

– Milyen macskát? – kérdezte újra Ottila, megdörzsölve a duzzadt homlokát. – miről beszélsz?

– Múmia! – Szétterítette a szemét a hangja padlójára – mondta.

– Most lássuk. – Ottila felállt, és mezítláb ment az alsónadrágban a pajta felé.

Tegnap késő este visszatért, amikor mindenki aludt, ezért nem kérdezett a foglyok trükköiről. Zhinka követte őt.

A pajta zsúfoltnak tűnt. Az összes helytelenül szétszórt változatlan maradt. Odnoglazovics oszteroid a szemetes közepén ült: nyugdíjas, munkaügyi veterán, hatodik osztályú szarvasmarha, az űrhajóslás napján született. Klawka nagymama férje, pontosabban Claudius Aldarovna von Schluchenberg, a báró lánya, Lenin illegitim fia. Azt mondta mindenkinek.

– Mit keresel itt? – kérdezte Ottil, egy disztrófiában szenvedő idős ember.

– ülök. – Nagyapa nyugodtan válaszolt és meghúzta a telefont.

– Látom, hogy nem dolgozik.

– És mit kérdezel akkor?

– Hogy kerültél ide? – adta hozzá Isolda basszus.

– Menj, kitalálom. – mondta Bedbug a feleségének és nagyapjához fordult. – Válasz.

– A falon lévő lyukon keresztül az oszteroid bólintott.

Ottila végigmentette a szemetet egy fal lyukába, és látta, hogy egy tehén hátul felemelte a farkát. Felnézett rá, és rémült lett: a házak teteje látható volt.

– Van egy utca vagy valami? – kérdezte a nagyapja.

– Hé, természetesen.

– És hol van az összes szarvasmarhám? – Az első dolog, amelyre Klopu jutott eszébe, aki oldalirányú látással és fülérzékszervi szőrszálakkal nézett a pajta körül belülről. – Igen, vegye le a seggét – kiáltotta fel és lehúzta a tehén farkát. Bosszúban öntött neki egy patakot, mint egy tűzoltó tömlőből, száz atmoszféra nyomással. Ottila két méterrel hátra repült a nyomástól, és a köldök belemerült a sertéstrágyába. Isolda tehetetlenséggel rohant hozzá, és göndör lehajtotta a fejét a csodálatos mellkasához. És bele akarta venni…

– Fu! – Sóhajtva visszahúzta a fejét a szarba, és oldalirányú látással figyelte, ahogy a lyukból öntött machi nyomása elhalványul: “Muuuu!!!” – morgott a tehén, dartanula és visszahúzta a farkát a bzykről. és más rovarok.

– Hol van a kulcs? – kérdezte a nagyapja, és füst gyűrűt bocsátott ki.

– Mi a kulcs? – válaszolt héber Bedbugra, felkelve a trágyából.

– A feleségem, akit rabszolgaságnak ítéltek!!! – ordította az oszteroid, és kezével térdre támaszkodva felállt. Arca halálát fejezte ki.

– Isolda!!

– Mi, drágám?

– Hol láttad a macskát?

– Itt a lyuk. Kilépett innen, és költözött? – Isold színére esett. – Átverni akartam, és megnéztem múmiává és ezzel a nagyapával-babaival.

– Hol van a feleségem, fasiszta? – aggódik Osteroid.

Hol vannak ezek a migráns munkavállalók? – kérdezte Klop feleség.

– Nem tudom? – vállat vont Isolde. – Tegnap este itt hármasban ültek.

– És akkor? – Ottila felállt. – És te – ülj le, most kitaláljuk.

– És akkor lefeküdtem.

– Hová mentek? A kettő rendben, de a varangy?! Letartóztatással büntették kényszermunkával. Menekültek. Menekülés!!! Hívja sürgősen az Intsefalata-t. Van egy menekülés.

– És hol van a feleségem? – mondta nagyapja remegő hangon.

– Nem jött gyakorolni kényszermunkát. Ugyanaz fog ülni … – dühös volt a Bedbug.

– Főnök!!! Apchi, mondta az Intsephalopath, és egy lyukba jelent meg az utca oldalán.

– Ó, már itt vagy? – Mit kiabálsz? – kiugrott Bedbug. – Gyors, dicséret.

– Blablabla, apchi, mecénás, itt vagy? Azt hittem, hogy a házban vagy, ezért kiabáltam.

– Miért?

– Szóval, apchi, hoztam…

– Kinek?

– Vegyész, apchi – válaszolta Intsephalopath, és bögre helyett vörös hajú nő jelent meg a lyukban, pattanásokkal és angolnákkal borítva, egy falusi ferde, kék-vörös szemű orrával, és azonnal Arutunov arcára vált.

– Nos, hogyan? – kérdezte a tizedes.

– Mit, hogyan? – Otila savanyúan megdermedt. – Ön felajánlja nekem? Házas vagyok, kérlek…

– Nem, a patront, letartóztattam őt, apchi – és az incephalopath a kémikust a lyukba lökte – mászjon, gyerünk, vastag seggfej. – De beragadt a benne említett helyre. Mint mondják: sem tudy, sem syudy. Így van, egy fél centiméter a meghirdetett helyen. Tehát a szamár nem lépett be. Acephalopath a fal mögött maradt, az utcán lévő vegyész szamár mellett.

– Mit csinált? Ugyanaz a kender dörzsölni?

– Nem, még rosszabb. Áldozás otthon apchi, állatok. – válaszolta Harutun a fal mögül.

– Szarvasmarhám, amit akarok, akkor készítek.., fu, én készítek. – elefántokkal permetezve, kémikus hozzászokva.

– És mit csinált? – beavatkozott a nagyapa.

– Igen, láncfűrésszel, apchi-val, a szomszédokkal levettem a pata vadkanját, és felhívtam. – jelentette Harutun.