Katona Jozsef - Bank Ban

( Szünet után. )

Kár ilyen csinos főért, hogy a

Velő hibáz belőle! Benne van

Szép két szem, amely hódítón beszél;

Szép ajkak, édesen beszéllenek;

És még egy elcsábíthatóan beszélő

Szajkói nyelv – és minden, ami csak

Beszélhet, azt beszéli, hogy:

Az ész hibázik, a fejecske kong. ( Elkullog. )

Melinda s Ottó belépnek

Melinda

Távozz!

Ottó

Melinda!

Melinda

Távozz, mondom!

Ottó

Egy

Szót csak, Melinda —!

Melinda

Édes Istenem,

Mi lett belőle! —

Ottó

Énbelőlem?

Melinda

Ál —

Orcádból, undok ember! oh szerelmes

Jó Istenem, be megcsalatkozék!

Ottó

Oh én is – én is megcsalatkozék!

Melinda

Kiben?

Ottó

Melindában. Midőn bejöttem ez

Országba – mindjárt a szemembe tűntél.

Egy szív után esenkedék, hogy e

Szívem’ felosszam. A sok udvari

Szívek között – bocsáss meg – a tied volt

Legegyügyübb, ártatlanabb, Melinda!

Melinda

Úgy, úgy! ezért kellett tehát nekem

Ide jönni és ezért nem ille Bánk

Bán hitvesének a magányba’ lakni?

Mert udvarunknak nagy szüksége volt

Tapasztalatlan együgyű szivekre. Oh

Ez fáj – kimondhatatlanúl.

Ottó

Midőn

Fülöp király ölettetése végett

Gyanúba jővén, szenvedésemet

Elbeszéltem, oly szerelmes érzés

Csillámla kedves könnyeidben —

Melinda

Jaj, jaj, tehát azon könnyeknek!

Ottó

Engedj

Meg! vak valék, mivel szerettem. Ottó

Többé nem az, ki volt. Ottó oda

Maradt Merániában: más terme itt

Már általad, Melinda. Akkoron

Levék teremtve, amidőn először

Megláttalak; mint gyertya által a

Világ lesz – úgy valék melletted, úgy

Követtelek; s levésemnek legelső

Pillanatában eltünt lételem .

Vétek-e ez?

Melinda

Oh én csak sírhatok!

Ottó

Melinda, kéméld könnyid záporát!

És mégis – esküszöm – drágák ezek

Előttem és vigasztalói meg —

Átkoztatott jövendőmnek —! ( magában )

Helyessen

Mondád, ravasz kölyök!

Melinda

Sajnállak. – Oh

Herceg! Szerelmem által egy lehet

Csak boldog és szerencsés – az pedig

Bánk.

Ottó

Oh bizonnyal az ő – egy boldog ember!

( Sóhajtva, Melinda lecsüggő keze után hajol, s azt

hosszasan homlokához nyomja. )

Bánk( az ajtócskán ismét visszajön ).

Vad indulat, mért kergetsz vissza ismét?

( Meglátván őket, tenyerét szemeire csapja. )

Oh véghetetlen, szent könyörületesség!

( Erős muzsika; Bánk megijedve szédeleg ki, vissza az ajtón. )

Melinda

Ah oszlanak!

Ottó

Csak egy szót még, Melinda!

Melinda

Bocsáss!

Ottó( szavakat láttatik keresni ).

Melinda! Oh mért kell nekem

Olyan nagyon szeretni, mint soha

Még nem szerethetett egy szív is! Oh

Mért kell nekem csak nyögni ott,

Hol minden érző szív megrészegedne

Örömébe’! – Mért hogy reményem, szerencsém

Vígságait haladja és szerelmem

Oly vágyakat nevelni kénytelen,

Melyek talán elmémtől fosztanak meg —!

( hevesen )

Lennél csak egyszer enyim Melinda, úgy

Az álmot útálnám, mivel szemed

Szememtől elvenné – a szelet, mert elragadná

Tőlem lehelleted’ – s a napvilágot ,

Mert képedet csókolná tőlem el.

Eszelős szerelmem egy egészen új

Világot álmod őrültségiben,

Melynek csak Ottó a lakossa és —

Melinda . ( Letérdel. )

Melinda( megretten ).

Térdepelsz?!

Ottó

Előtted, akit

Imádok. Oh engedd meg gyermeki —

Báb-módra minden gondolatjaim’

Enyészni, és csak a Melinda édes

Nevével agyvelőm betölteni.

Melinda

S ő térdepel! – Bánk, Bánk emlékezek

Szavadra —

Ottó( felemelkedik ).

Bánknak a szavára?

Melinda

Arra.

Midőn kezem’ megkérte, nem rogyott

Ő térdre —! szép se’ volt igen; de egy

Alphonsus, egy Caesar állott előttem.

“Szabad tekéntet, szabad szív, szabad

Szó, kézbe kéz és szembe szem, – minálunk

Igy szokta a szerelmes: aki itt

Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít.”

Ő mondta ezt, ámító! és bizony

Bánk nem hazud: s ezért megvet Melinda.

( Egész bosszúval el akar sietni; de szemközt jön Gertrudis. )

Gertrudis az udvari asszonyokkal megjelen, s hol a bosszús Melindát,

hol a magát feltalálni nem tudó Ottót nézvén, egy ideig megáll

hátulról; végre szúrósan felszólal.

Gertrudis

Hogy sokszor oly hivatlan érkezik

Az ember! és – ( indulattal ) mi volt ez itt

Melinda?

Melinda( keserűn ).

Édes – mulatság —!

Gertrudis

Nem reményleném!

Melinda

Mindent lehet. Köszönöm, nagyasszonyom,

Hogy oly kegyes valál s átláttad azt,

Hogy a bojóthi Melindának nem illik

Falun magányban lakni, mert nagyúrné,

S alkalmatosságot szerzél nekem

Ezzel ( Ottóra mutat ) sok édes múlatságra is —

Oh, mert hiszen Melinda együgyű!

( Szinte illetlenül elsiet. )

Gertrudis( ajkát harapva néz utána ).

A kis majom harap ( szünet ). Negyed napig

Előmbe nem bocsájtatik.

( Járkál, végre az udvariakhoz szól. )

Magam

Fogok maradni. – ( Azok elmennek. )

Gertrudis

Ottó! hát mi volt ez?

Ottó

Kedves királyi néném!

Gertrudis

Félre azzal!

Ottó

Ő – ő —

Gertrudis

Mi ő? mi ingerelte oly

Nagyon fel őtet?

Ottó

Szívem.

Gertrudis

Szíved?

Ottó

Az.

Gertrudis

Ottó!

Ottó

Mi lelt?

Gertrudis

Azt kérded, biborunk

Bemocskolója?

Ottó

Istenemre —!

Gertrudis

Mit?

Ottó

Tűrtesd magad —

Gertrudis

Ki vagy te? és ki én?

Az én anyám, s hazám Meránia

Szült téged? a nagy Berchtold vére így

Fajúlt el?

Ottó

Egyszer minden útakat

Számomra készíted – azután pedig meg —