Katona Jozsef - Bank Ban

Annál erősebb. ( Leülnek. )

Petur( bosszankodva néz reá ).

Hogyha nem dohos.

Mikhál

Csak a dologra mostan.

Petur

Ah, soká jön.

Mikhál, Simon

Kit vársz?

Petur

De el fogjátok-é hát hinni?

Mikhál, Simon

Szólj!

Szólj!

Petur

A nagyúrt.

Mikhál

Bánk bánt?

Petur

No csak ne oly

Csodálkozást! – Utána küldtem egy jó

Futó legényt titokban. Lássa azt,

Hogy itt mik esnek.

Simon

Petur, Petur!

Petur

Csitt! – nektek erről egy kukkot se kell

Ám tudni. Nagy – nagy, ami fenn forog

Játékon: a haza és Melinda.

Mikhál, Simon( hirtelen az asztalon által Petur kezét megkapják ).

Mit?

Melinda, mondod?

Myska( poharat emel ).

A mi nagy királynénk!

Vendégek

Éljen sokáig!

Petur( vad tekintettel s vérben forgó szemmel felugrik, öklével

süvegét szemére nyomván, ordítja ).

A magyar szabadság! ( Iszik. )

Békételenek( felugrálva, dörömbölve viszonozzák ).

Éljen soká!

( Myska s a vendégek bámulnak. )

Egy udvornik( jön ).

Utolsó tánc! ( Ismét elmegy. )

Mind

Jerünk. ( Elmennek .)

Bánk bán úti köntösben, zavarodva, egy zugolyban lévő ajtócskában

mutatja magát. Nemes mélóság, mindenben gyanakodó tekintet, fojtott

tűz, mely minden pillanatban kitörni láttatik, és minden környülállás

azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belőlről.

Petur meglátván Bánkot, hátramarad.

Bánk( midőn mind eltakarodtak, előre siet ).

Petur! Ha! – hogy mindent így kelletik

Találnom! —

Petur

Jaj kegyes nagyúr! sokat

Fogsz még te itt találni, ami akkor

Nem volt, midőn elmentél. Oh de hála,

Hogy itt vagy ismét. Orvosolj, ha tudsz.

Bánk

Hazánk külön-külön vidékein

Jajt s bánatot találtam; s itt ime

Ellenkezőt találok, s nem tudom,

Melyik tehet rémítőbbé – Köjön

Táján talála engem a serény

Követ. Petur, miért hivattatál

Te engem vissza? még pedig titokban!

Petur( körültekint ).

Titokban bán, titokban – azonban szólni

Itt nem lehet – hiszen magad tudod, sőt

Látod, ( csúfosan kimutat ) hogy egy jól megteríttetett

Asztal legyekbe nem szűkölködik.

Ezek donognak, és lehet talán, hogy

A titkom is kidonganák —

Bánk

Titok?

Petur( szinte súgva ).

Úgy van, kegyes nagyúr, úgy van, titok,

És még pedig setétben —

Bánk( megijed ).

Bán!

Petur

Te is

Bele vagy keveredve, és ha veszteségre

Jön a dolog, tied lesz a nagyobb.

Bánk

Bán! bán! hamar beszélj!

Petur

Nem, óh nagyúr!

Mert azt kivánni, hogy megsúgjanak

Mindent az emberek, csak annyi, mint

Abban találni kedvet, hogy ha sok

Irigye, ellensége van: pedig

Mindenkor a legördögebb nadály

A sugdosó maga, – én az nem vagyok; de

Jőjj még az éjjel – itt ha eloszlanak —

Házamhoz. A jelszónk lészen: Melinda! ( El. )

Biberach, aki éppen kevéssel előbb, mint valakit kereső,

belépett, amint Bánkot meglátja, megijedve vonja egy szegletbe

magát és alighogy Petur elvégzé beszédét – hamarébb kisuhan.

Bánk( elkiáltja magát ).

Melinda!? ( Sok ideig nem tudja magát szóra venni )

Az – Melinda – Jelszavok!

Melinda szép, mocsoktalan neve

Ma szemfedélűl szolgál egy setétben

Ólálkodó csoport között! – Titoknak

Lett zára a Melinda szabad neve!

Tiborc( ugyanazon ajtón, melyen Bánk bejött, becsúszik ).

Ni, boldog Isten! Mégis ő biz’ az!

Bánkbán – nagyúr —!

Bánk

Elárultattam?

Tiborc

Én

Tiborc vagyok, kegyes nagyúr – no, lám!

Bánk

Tiborc– ( Gondolkodva járkál ).

Tiborc

Igen – mert szólni kellenék

Nagy dolgokat —

Bánk

Melindáról?

Tiborc

Nem arról.

Bánk

Nem!

Tiborc

Lopni jöttem ide; mivel a szegény

Anya s gyermekek velem – ( Elfojtódik. )

Bánk

No jól van – úgy.

Tiborc

Oh, én szerelmes Istenem! hiszen

Nem is figyelmez rám – Bánk! – bán! – nagyúr —

Bánk

Melinda! és mindég Melinda! – szent

Név! égi s földi mindenem javát

Szorosan egybe foglaló erős

Lánc, úgy elomla törhetetlen élted,

Hogy abból a gazoknak is jutott? ( Fellobban. )

Mennyben lakó szentséges atyám! ide

Mindentudásod égi cseppjeit!

Nekem – nekem, hogy e nagy fátyolon

Átlássak és eszemmel a halandók

Szívébe nézhessek, mint a tükörbe.

Tiborc

Nagyúr —

Bánk

S ugyan továbbra láttak ők,

Mint a szerelmes? És azért futom —

E én az országot, hogy addig itthon

Fojtsák meg üdvösségemet? – talán

Ez a királyos asszony azért tetéz

Munkákat a munkákra, hogy szemem

Elkábulásakor, szívemben a benn —

Lakó becsűletet megölje? – Jaj! —

S most már ezen setétben bujdosók

Volnának, akik engemet bolond

Álmomba’ szánva háborítani

Igyekszenek s a végveszélybe’ forgó

Becsűletem felett rikoltanák:

“ Bán , ébredezz; mert meglopattatik Bánk!”

Azonban – ezek talán csak úgy fogadt

Szolgái voltak egy veszett irígy

Embernek, aki nyúgodalmamat

Sajnálva, itt ( szívére ver ) szorongatást okozni,

S döbbentni szívemet kívánta – ( Megijed. )

Meg —

Döbbenni? ezt előttem egykor úgy

Festék le, jól tudom, mint egyikét a

Lélek betegségének – — – — – —

Az sem lehet hiszen szünetlen ép! ( Reszketve. )

Bánk! Bánk! te nem mered kimondani

Talán? Ki, csak ki! hogy kacagja a

Visszhang is árva gyengeségedet —

Tiborc

Oh szent teremtő!

Bánk

A szerelme-féltő

Bánk bán! ( kacag ) Tüdő, hazudsz! hazudsz!

( Fájdalommal fejét kezei közé szorítja. )

Mit nyughatatlanítsz setétes álom —

Kép! mit gyötörsz incselkedő chimaera !?

Hát a világnak egyik pólusától a

Más pólusáig, szerelmeimben, én

Miért öleltem mindent egybe? mért