Mikszath Kalman - Az apró gentry és a nép

Mialatt e foglalkozása folytán átszürt életnézeteit, Barkó ur előadta, nagyon sajnálkozott, hogy az étlapja nem tetszik. Meg is tudakozta megütközve, milyen országból szakadtunk ide?

– Én magam erre a tájékra való volnék.

Őszülő fejét meg is csóválta s mélyen elgondolkozott.

– Hiszen kérem volna itt, volna ám itt tyukhus is… megis főztük az isten adtát, hanem biz az a szegény szint vallott .

Utitársam nem értette ezt a palóczillustrácziót s már épen rendelni akart a tyukból, midőn megmagyaráztam neki, hogy a tyuk vörössé változott holtteste az a szinvallás, a mellett, hogy nem rendes halállal mult ki.

– Ámbátor – mondá a leves után jóakaratulag – ha épen, épen…

Szórakozottan felvette tányérom mellől a késemet s elkezdé vele a körmeit vagdosni.

– Nini, mit csinál a késemmel korcsmáros ur?

A legtermészetesebb hangon viszonzá:

– Röviditem magamat. Ez a bolond köröm az, a melyik megnő magától, se öntözni nem kell, se megkapálni. Higyjék meg urak, hogy az egész teremtésből csak a köröm van kifundálva okosan… Becsületemre mondom, hogy csak a köröm… De miről is beszéltünk csak?..

– Hogy bár ha épen, épen…

– Aha! Ha mondom épenséggel olyan kákabélüek az urak, iszen foghatok ám én halat is ha szeretik…

– Halat? Bravó! És hol fogja itt a halat?

– Hol? A kertemben a halastóban.

– Hát az is van? kiáltám csodálkozva.

– Már hogy ne volna – mondá Barkó uram öntelten.

No, hanem erre aztán fel is ugrott az én piktorom egyszeribe, mert egyetlen alkalmat sem akart elmulasztani, a hol a természet szépségeiben gyönyörködhetett. Egy halastó a tündér Palóczországban. Elő azzal a vázlat könyvvel, a kufferból!

– Minek az a könyvecske? szólt Barkó ur kifelé indulva.

– Arra, hogy le akarom rajzolni.

– Mit? A halat?

– Dehogy! A halastavat.

– Hát idehozassam? kérdé Barkó ur.

– Mit? A halat?

– Ej dehogy! A halastavat.

– De istenem, miféle halastó lehet az?

Hát az bizony olyan halastó volt, hogy Barkó uram beásott a porhanyós kerti földbe egy három akós hordócskát s abba beleeregetett tavasszal egy csomó hitvány halat, hadd gyarapodjanak, szaporodjanak ott, ha ráérnek, a szentlélek nevében.

S azok meg is nőttek ott unalmukban akkorákra, hogy – mint Barkó uram mondá – ma már az Atlanti tengernek se derogálnának.

Leirtam már flóránkat, halastavunkat, erdeinket, hanem micsodák ez mind, a Pakas nélkül?

A Pakas, – a Gilagó banda utolsó tagja.

Nagy firma ez – ez a multból, nagy tradicziókkal. Gilagóék muzsikáján rakta a nagyanyánk az első csárdást, meg az előkelő menuettet. E mellett nőttek fel, szegényedtek el apáink is. A vonó kiesett hébe-hóba az egyik vagy a másik móré kezéből, de a banda az örökké való volt.

Oda volt nőve a tekintetes vármegyéhez, ugy, mint a hires tulipán a ködmönhöz: együtt pusztulnak el.

A nemesség odalett, elzüllött. Gilagóék is elvesztek. A százados névből nincs ma már egyéb emlék mint a Pakas.

De már az se tud muzsikálni. Öreg, reszket a keze. Háta meggörbült. Csak a szemeinek fénye maradt meg. Az utolsó fény, azokból a régi időkből!

A kastélyok még ott állnak a palócz falvakban, hanem már nagyon kopottak. Némelyiknek a fedelén becsurog az eső is. Másokról ellenben levakarták a czimereket.

A fényes nevek is meg vannak még – de mit ér az, – ha a névnapok nincsenek meg többé. Hej, pedig valamikor, de sokat jövedelmeztek.

Talán a kalendárium változott meg! Talán a pap kereszteli el rosszul az embereket?

Vagy hogy mindig igy volt – csak a vén Pakas álmodott valami bolondot valamikor? S most aztán a gyengülő eszével igaznak azt tartja.

Faluról-falura kóborog, nem muzsikál már, hanem énekel. Nincsen valami különös jó hangja, de ha egyszer olyan a divat, hogy többet jövedelmez az ének, mint a nóta. (Többet a rossz hang, mint a jó hang) – aztán nem énekel ő valami trillás operákat, nem sok kell az ő mesterségéhez, csak a miatyánkot kell megnyujtani egy kicsit az ajtóküszöbökön… ennyi az egész.

A muzsikaszerető földi urak szétvesztek, odafordult hát ahhoz, a ki még megmaradt, – a mennyei urhoz; azt mulattatja most olyan nótával, a minő annak tetszik – t. i. zsoltárokkal.

Hanem iszen rossz csere volt az! Nem dob ám az tizforintos bankót a zsoltárokért.

Igaz, hogy Pakas se őszinte hive. Nem tud a czigány jó koldus lenni: tulságosan komoly hivatal az neki.

Istentelenül csunya históriába keveredett. Restelte is, hogy ilyenkor láttam viszont a nótárius urnál, ki igazságot tészen fölötte.

Hát ugy volt az, hogy egy szegény özvegy asszonynál vagyon szállása: a hol a kocsiszinben huzza meg magát éjszakára az apró baromfiállatokkal – ha eső van. Ha pediglen eső nincs, akkor csak kivül marad a Szent Jánoska szobra alatt, mivelhogy a szobor épen az özvegy Ráczné háza előtt áll vala. Jó hely az ott, egész komótusan segithet onnan éjjel a kutyának, vigyázni az özvegy háztájára. Mert olyan segéd-kutyaféle ő éjjel a Ráczné asszonyom portáján, a miért sokszor kijut neki egy kis meleg étel is… kivált mióta a kutya beteges s tulajdonképen ő volt helyette előléptetve a helyére.

Hanem a mult heti esőzések alkalmával ott bent hált, s hogy, hogy nem, egy szép reggelen azon vette magát észre Ráczné asszonyom, hogy egy köcsög finom tejföle oda van. Épen köpülni akart délutánra.

Hová lett, hová lett, keresi mindenki… hát uram fia egyszer csak észre veszik a falubeliek, hogy Szent Jánosnak tejfölös a szája.

A bizony, csoda esett… A Szent Jánoska megette a Ráczné tejfölét. Váljék egészségére szegénykének.

Tele lett a falu a nagy hirrel. Vén asszonyok oda zarándokolának a torkos szoborhoz s unisono konstatálták, hogy hiszen megéhezhetett már, kilenczven esztendő óta.

Ebben azután az ájtatos Ráczné asszonyom is megnyugodott, kivált midőn este előkerült a Pakas és elbeszélte, hogy ő maga is hallotta mult éjszaka, milyen jóizüen csámcsogott Szent Jánoska.

Csak a nótárius uram fogta fel a dolgot másképen s a szegény vén Pakast gyanusitotta a tejföl dologgal.

S ki tudja, még talán ki is sült volna valami a kemény firtatásra, ha szerencsére oda nem vetődünk s el nem kérem Pakast modellnek Dörre számára.

Текст предоставлен ООО «ЛитРес».

Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию на ЛитРес.

Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.