Morgan Rice - A Sárkányok Felemelkedés

Addig nézte a három testvérét, míg azok el nem tűntek a kavargó hóesésben, a Tövis Erdő szélén. Végtelen szomorúságot érzett, hiszen elrángathatta volna Aidant, de nem akarta őt megszégyeníteni. Tudta, hogy el kellene engednie mégsem bírta tétlenül figyelni ezt az egészet. Valami legbelül nem engedte, hogy megtegye. Szinte érezte a veszélyt és egyébként is, ma, a Téli Hold estéjén, minden sokkal veszélyesebb volt. Nem bízott a fivéreiben. Bár gondolta, hogy nem akarják bántani Aidant, de mindketten felelőtlenek és durvák, és ami a legrosszabb túlságosan is magabiztosan viselkedtek…

Kyra nem tudott tovább várni. Ha az apja nem cselekszik, akkor majd ő fog. Elég idős már, nincs szüksége engedélyre senkitől. Futásnak eredt Leoval az oldalán, végig az országúton egyenesen a Tövis Erdőbe.

A Tövis Erdő komor, sötét foltként terült el az erődtől nyugatra. Ahogy Kyra lassan lépkedett Leoval az oldalán, csizmája alatt hó és a jég ropogott. Felnézett. Szinte eltörpült a hatalmas tövisfák mellett, amik viharok számtalan sorát kiállták már. Ősi fák voltak ezek, koromszínű törzzsel, bütykös ágakkal és fekete levelekkel. Átkozott egy hely, ahonnan még soha semmi jó nem került elő. A katonák minduntalan sérülésekkel, kisebb-nagyobb zúzódásokkal tértek vissza innen, és többször is trollok törtek át a Lángokon, majd ebben az erdőben rejtőztek el, hogy foglyokat ejtsenek vagy megtámadják a falusiakat.

Kyra fázott, ahogy a fák között lépdelt. Sokkal hidegebb volt itt, mint a mocsárnál, bár ez ellentmondott a józanésznek. A tövisfák kizárták a napfényt, nehézzé tették a levegőt. Itt minden más volt… A sötétség mélyebb, a levegő hidegebb, a víz nedvesebb, a korhadó fák szaga pedig megülte a levegőt. Feszülten figyelt minden neszre és minduntalan testvéreit átkozta. Veszélyes volt idejönniük fegyveres kíséret nélkül, különösen szürkületkor, pláne ma! Minden hangra megriadt és kapkodva nézett körbe, mikor messziről egy síró állat hangja hallatszott. Fejét ide-oda forgatva kereste a hang forrását, de a fák túlságosan sűrűn álltak egymás mellett. Leo azonban a levegőt szaglászta, felkapta a fejét, majd hirtelen a hang felé iramodott.

- Leo! – kiáltott utána csalódottan a lány, de hiába próbálta visszahívni.

Bosszúsan sóhajtott, de tudta, hogy Leo mindig otthagyja, ha prédát érez a közelben. Nem hibáztatta, hisz neki is ennie kell. Tudta, hogy vissza fog térni végül.

Kyra egyedül folytatta útját, miközben körülötte az erdő egyre sötétebbé vált, megnehezítve ezzel, hogy kövesse testvérei nyomát. Már épp feladta volna, mikor hirtelen a távolban nevetés harsant. A hang felé fordulva átkúszott a sűrű fák között, míg meg nem megpillantotta testvérei fejét maga előtt.

Visszahúzódott, hogy tartsa a távolságot. Tudta ha Aidan észreveszi, zavarttá válik majd és elküldi megint. Eldöntötte, hogy az árnyékból figyeli majd az eseményeket és vigyáz, nehogy bajba kerüljenek. Jobb lesz Aidannak, ha nem szégyenül meg, és végre férfinak érezheti magát…

Egy gally reccsent a lába alatt mire Kyra rögtön összehúzódott, aggódva, hogy a zaj miatt talán észreveszik, de bátyjai részegségükben figyelmetlenné váltak, és a köztük lévő harmincyardnyi távolság is segített. A hangot elnyelte a nevetésük. Látta Aidan testtartásából, hogy még mindig feszült, és úgy tűnt lassan a sírás határán áll. Görcsösen szorongatta a lándzsáját, mutatva, hogy már férfi, de a lándzsa túl nagy volt hozzá képest és a súlyát sem igazán bírta megtartani.

- Gyere fel ide - fordult oda Braxton Aidanhez, aki pár lépéssel lemaradt mögötte.

- Mitől félsz annyira? - kérdezte Brandon látva reszkető öccsét.

- Nem félek – vágta rá Aidan sértődötten.

- Csendet! – mordult fel Brandon, kinyújtott tenyerét Aidan elé tartva. Hangjában most először komolyság csendült. Braxton is megállt és feszülten figyeltek.

Kyra fedezéket keresett egy fa mögött, ahonnan jó rálátása nyílt a fivéreire. Nem volt nehéz dolga, a fiúk fenn álltak egy magaslaton és meredten néztek előre, mintha láttak volna valamit.

Óvatosan előrébb kúszott, hogy jobban lássa őket, majd megállt két fa között, és megpillantotta mit is néznek feszült figyelemmel. Amott a tisztáson egy vaddisznó eszegette a makkokat. Azonban nem egy hétköznapi vaddisznót sodort eléjük a sors. Egy hatalmas Fekete Szarvú Vaddisznó, a legnagyobb, amit életében látott... Fehér agyara és három éles szarva meredt előre, amelyek közül az egyik az orrából a másik kettő a feje két oldalán állt ki. Ritka példány volt és a mérete ellenére igen fürgén mozgott. Mindenki rettegett ettől az állattól, és még a legtapasztaltabb vadászok sem szívesen találkoztak vele.

Bajban voltak.

Kyrának borsódzott a háta, és azt kívánta Leo bárcsak mellette lenne, ugyanakkor annak is örült, hogy nincs itt, mert bár bizonyára nekitámadt volna a másik állatnak, nem volt benne biztos, hogy ezt a csatát ki nyerné meg. Kyra előrébb lépett, óvatosan levette az íjat a válláról, majd megragadott egy nyilat is. Megpróbálta kiszámolni milyen messze lehet a vaddisznó a fiúktól, milyen mesze van ő – és rájött, hogy nem túl rózsás a helyzet. Túl sok fa állt előtte mintsem tiszta rálátása legyen a lövéshez, és egy ekkora állatnál nem adódik lehetőség második próbálkozásra. Nem gondolta, hogy egy nyíl leteríti majd.

Kyra látta a félelmet kiülni testvérei arcára, majd Brandon és Braxton gyorsan elfedték ijedségüket némi hősködéssel, amely most meggyőződése szerint leginkább az italnak volt köszönhető. Mindketten felemelték a lándzsáikat és tettek pár lépést előre. Braxton látta, hogy Aidannek földbe gyökerezett a lába, majd megragadta a fiút a vállánál fogva és pár lépést előre kényszerítette.

- Itt az esély, hogy férfit faragjunk belőled! - jelentette ki Brandon.

- Én… Félek. – Aidan hangja alig volt több mint suttogás.

Brandon és Braxton gúnyosan egymásra néztek és felkacagtak.

- Félsz? És szerinted mit mondana apa, ha hallaná ezt?

A vaddisznó közben felfigyelt rájuk, felemelte a fejét, körbejáratta sárga szemeit majd rájuk bámult és arca vicsorgásba rándult. Kinyitotta a száját, megmutatta agyarait és miközben csöpögött a nyála, valahonnan a gyomra mélyéről egy iszonyatos üvöltés szakadt fel. Kyra még ebből a távolságból is érezte a félelmet, és csak elképzelni tudta Aidan mennyire félhet szemtől szembe a bestiával.

Még mielőtt késő lett volna előre szaladt, ügyelve a szélirányra és már csak pár lépés választotta el a testvéreitől mikor rájuk kiáltott.

- Hagyjátok békén!

Harsány hangja szinte vágta a csendet, fivérei pedig dermedten fordultak felé.

- Elég legyen a móka mára - tette hozzá nyugodtan – eresszétek el.

Miközben Aidan megkönnyebbült, Brandon és Braxton összevont szemöldökkel tekintettek rá.

- Mit tudsz te? – csattant fel Brandon. - Hagyd békén a férfiakat!

A vaddisznó vicsorogva közeledett feléjük, miközben Kyra is egyre idegesebb lett. Előre lépett.

- Ha elég bolond vagy, hogy kikezdj ezzel a szörnyeteggel, akkor rajta – mondta -, de Aidant küld ide hozzám.

Brandon a homlokát ráncolta.

- Aidan jó helyen van itt – jelentette ki Brandon fölényesen. - Most fog megtanulni harcolni, igaz Aidan?

Aidan szótlanul állt, bénultan a félelemtől.

Kyra már azon gondolkodott, hogy még egyet lép lőre és megragadja Aidan karját, mikor egy susogó hangot hallott a tisztás felől. Odakapta a fejét. A vaddisznó fenyegetően, lépésről lépésre közeledett.