Morgan Rice - A Sárkányok Felemelkedés

Hunyorítva figyelte őket és hasonló haragot érzett magában, mint amikor az íját szokta megfeszíteni. Aidan kettejük között jött, egy-egy karját két oldalról fogták és vitték az erődből kifelé. Mindketten egy fejjel magasabbak voltak nála. Aidan alacsony termetű, bár korához képest épp megfelelő magas volt, hisz még csak a tízedik születésnapját töltötte. Vele szemben két bátyja már tizenhét és tizennyolc is elmúlt. Le se tagadhatták, hogy testvérek. A barna hajuk, és az arcuk formája hasonlatossá tette őket egymáshoz, de mégis sok mindenben különböztek. Aidan vékony, érzékeny fiú benyomását keltette, különösen sebezhetőnek tűnt bátyjai gyűrűjében. A két fivérnek hasonló testfelépítése volt: erős állkapocs, széles váll, sötétbarna szem és hullámos, barna haj. Braxton és Brandon felnyírva hordta a sajátját, míg Aidannek a szemébe lógott gondozatlanul. Kyra kilógott közülük a sorból. Neki világosszőke haja és szürke szemei voltak. Vékony testalkattal és sápadt arccal. Szőtt harisnyájában, gyapjú tunikájában és köpenyében magasnak tűnt korához képest. Magas homloka és kis orra olyan szembetűnő volt, hogy gyakran többször is megbámulták az emberek. Különösen most, hogy elérkezett a tizenötödik születésnapja, kezdte észrevenni a rajta felejtett pillantásokat. Feszengett tőlük, hisz nem szerette felhívni magára a figyelmet és nem is gondolta magáról, hogy különösebben szép lenne. A kinézetével sosem törődött, egyedül az edzés, vitézségének és bátorságának bebizonyítása kötötte le a figyelmét. Természetben sokkal jobban hasonított az apjára, mint a bátyjai. Mindig kereste a tükörben, hogy apja tekintetéből mennyi van meg benne, de mégis, bármennyire is meresztgette a szemét, nem sok mindent talált.

- Azt mondtam, engedjetek el! – kiabálta Aidan, hangja tisztán elhallatszott Kyráig. Mindenkinél jobban szerette az öccsét és összerándult a gyomra az idegességtől, ahogy figyelte őket. Miután édesanyjuk korán kényszerült elhagyni őket, a lány úgy érezte, gondoskodnia kell Aidanről helyette is.

Úgy figyelte a hármast, mint egy prédára leső oroszlán. Mellette Leo is vicsorgott, a szőr felborzolódott a hátán. A farkasnak se tetszett jobban a jelenet, mint a gazdájának.

Brandon és Braxton durván vonszolták végig öccsüket az úton, egyre távolabb kerülve az erődtől. Megpróbáltak egy lándzsát a kezébe adni, ami szemmel láthatóan túl nagy volt neki. Aidan mindig is könnyű célpontot szolgáltatott a fivéreinek és ők ezt gyakran ki is használták. Erősek voltak és valamilyen szinten bátrak is, de inkább hősködtek, mintsem valódi képességeiket fitogtatták volna. Gyakran keveredtek olyan bajba, amiből aztán nem tudtak maguktól kimászni. Idegesítőek voltak…

Kyra némi szemlélődés után felismerte, hogy mi zajlik odalent: Brandon és Braxton magukkal cipelik Aidant vadászni. Észrevette a boros iszákot egyikük kezében és rájött, hogy két fivére már igencsak kapatos. Felháborodottan sóhajtott és feléjük iramodott. Nem elég, hogy meg akarnak ölni egy ártatlan állatot, de még magukkal is hurcolják öccsüket.

A lány ösztönei működésbe léptek és akcióba lendült: lefutott, hogy szembeszálljon velük, Leo szorosan követte őt.

- Elégi idős vagy már - mondta Brandon Aidannek, miközben megállás nélkül taszigálták tovább.

- Itt az ideje, hogy végre férfivá válj - tette hozzá Braxton.

Lefelé rohanva a dombon, Kyra tudta, nem kell sok, hogy utolérje őket. Lefutott az útról Leoval a nyomában, majd közvetlenül előttük állt meg erősen zihálva, de elzárva az útjukat. A bátyjai megtorpantak és meredten néztek rá, míg Aidan arca hirtelen bizakodóvá vált.

- Eltévedtél? - vetette oda Braxton türelmetlenül.

- Elzárod az utunkat. – szól Brandon elutasító hangon. - Menj vissza a nyilaidhoz meg a pálcikáidhoz.

Mindkettő gúnyos kacajban tört ki, míg ő a homlokát ráncolva előrelépett, miközben Leo morogni kezdett. Fivérei idegesen összenéztek.

- Vidd innen azt a bestiát - követelte Braxton, próbálva némi bátorságot erőltetni a hangjába, de közben szorosabban markolta a lándzsáját.

- Hova akarjátok vinni Aidant? – kérdezte komolyan, bátran szembenézve velük. Figyelmen kívül hagyta, hogy bátyja láthatóan félt a farkastól. Hirtelen elcsendesedtek, és az arcuk meredtté vált.

- Oda visszük, ahová csak akarjuk – felelte Brandon hűvösen.

- Eljön velünk vadászni és megtanul végre férfiként viselkedni – jelentette ki Braxton, kissé gúnyosan, megnyomva a férfi szót, hogy a sértés biztosan célba találjon.

Látva Aidan riadt tekintetét, Kyra nem tágított.

- Még túl fiatal – kötekedett tovább, mire Brandon összevonta a szemöldökét.

- És mégis ki szerint?

- Én mondom!

- Talán te vagy az anyja? - kérdezte Braxton gúnyosan.

A lány hirtelen eltelt haraggal, azt kívánva, bárcsak tényleg itt lenne az anyjuk és hallaná ezt.

- Annyira csak, mint ahogy te az apja – vágott vissza.

Ott álltak a feszült csendben, mikor Kyra ránézett Aidanre, aki rémült szemekkel nézett vissza rá.

- Aidan - kezdte Kyra nyugodtan - ez az, amit csinálni szeretnél?

A fiú szégyenkezve nézett a föld felé. Csöndesen állt ott, kerülve nővére pillantását és Kyra tudta, túlságosan fél ahhoz, hogy kiálljon magáért és ellentmondjon két bátyjának.

- Tessék, hallhattad – vont vállat Braxton. - Nem ellenkezik.

Kyra ott állt, égő haraggal, azt kívánva, bárcsak megszólalna az öccse, de nem akarta kényszeríteni.

- Nem tanácsos elvinni vadászni. - Kyra megpróbálva a józan eszükre hatni. - Vihar közeleg. Hamarosan sötétedik és az erdő számos veszélyt rejt. Ha mindenképp meg akarjátok tanítani vadászni, vigyétek akkor, mikor már idősebb lesz, vagy legalább az idő megfelelő.

Bosszúsan néztek vissza rá.

- Mit tudsz te egyáltalán a vadászatról? - kérdezte Braxton - Mit ejtettél már el a fáidon kívül?

- Megharapott bármelyikük is utána? – kontrázott Brandon.

Mindketten nevetésben törtek ki, míg Kyra bosszúsan figyelte őket, találgatva mit tehetne. Ha Aidan nem szólal meg, nem fog tudni segíteni rajta…

- Túl sokat aggódsz húgunk - közölte végül Brandon. - Semmi sem fog történni Aidannel, vigyázunk rá. Csak keményebbé akarjuk kicsit tenni, nem pedig megölni. Tényleg azt hiszed, te vagy az egyetlen, aki törődik vele?

- Apánk is törődik vele - mondta Braxton. – Talán csalódást akarsz okozni neki?

Kyra hirtelen a válluk felett elnézve, az toronyban megpillantotta az apjukat, aki a nyitott ablakból figyelte őket. Különösen nagy csalódottságot érzett, hogy nem állította le ezt az egészet.

Megpróbáltak elindulni, azonban Kyra egy tapodtat sem mozdult a helyéről. Meg akarták lökni, de ekkor Leo morogva állt közéjük és jobbnak látták, ha visszalépnek.

- Aidan, még nem késő – sóhajtotta. - Nem kell ezt csinálnod. Vissza akarsz jönni velem az erődbe?

Vizslatva figyelte öccse kínban forgó szemeit. Hosszú csend telepedett a tájra, csak a szél süvítése és a hópelyhek halk suhogása hallatszott.

Hosszas feszengés után végül megszólalt a fiú.

- Vadászni akarok - motyogta alig hallhatón.

A két fivér ezt hallva határozottan félretolta Kyrát. Megragadták Aidant, a lányt pedig félrelökték és továbbindultak. Húguk figyelte, ahogy az erdő felé tartanak és egyre nagyobb keserűséget érzett a gyomrában.

Visszafordult az erőd felé, felnézett a toronyba, de az apját már nem látta ott.