Marco Lupis - Interjúk A „rövid” 20. Századból

Néha Párizsban, néha Monte-Carlóban él?

Lényegében Monte-Carlóban élek. Mindig oda megyek vissza, amikor nem dolgozom, például hétvégén.

Az ügynöke mindenhová önnel tart?

Általában nem. Akkor van rá szükségem, amikor olyan országokban kell dolgoznom, amelyeket nem ismerek. Például Argentínában, Japánban, Ausztráliában vagy Dél-Afrikában. Ezeken a helyeken rengeteg rajongó, riporter, paparazzo van...

Nem unalmas ennyit utazni?

Nem, mert imádok olvasni, és egy jó könyvvel mindig gyorsan telik az idő, még a repülőn is. Ráadásul ez a munkám; ez nem nyaralás!

Milyen könyveket olvas?

Főleg művészeti könyveket. A kedvenc irányzataim az impresszionizmus és a pop art. Nagyon szeretem a történelmet is, nagy emberek életrajzát olvasom. Olvastam egy könyvet Kolumbusz Kristófról. Hihetetlen volt!

Azt mondják, hogy ön félig Brigitte Bardot, félig Romy Schneider. Ön szerint ez stimmel?

Igen, bár fizikailag nem annyira. Inkább azt gondolom, hogy a jellemük és az életstílusuk bizonyos aspektusai hasonlóak az enyémhez... Bardot-t rendkívüli nőnek tartom és hihetetlenül szépnek is. Micsoda személyiség! Romy Schneidert is imádom. Az összes filmjét láttam, és szörnyű volt, amikor meghalt. Milyen tragikus élet...

A tragikus eseményektől eltekintve, szívesen lenne az új Romy Schneider?

Hű, micsoda bók! Hogy ennyi gyönyörű nőhöz hasonlítanak. Nagyon hízelgő, de én azért szeretnék mindent elkövetni, hogy önmagam lehessek.

Mi akart lenni kiskorában?

Semmiképp sem gondoltam, hogy modell leszek. Azt hiszem, ügyvéd akartam lenni.

Mint az édesapja?

Igen, arra készültem, hogy a cégénél dolgozom majd. Aztán minden tervem megváltozott. Felismertem, hogy ez túl jó lehetőség ahhoz, hogy visszautasítsam, így két kézzel ragadtam meg.

A története kicsit olyan, mint egy modern kori mese. De biztosan voltak nehéz idők is.

Ó, hogyne. De mindig bíztam a képességeimben.

Mi a titka?

Nagy fegyelem. És az, hogy képes vagyok együtt lenni másokkal. Emberbarát vagyok. Szeretem, hogy képes vagyok talpraesetten gondolkodni, amikor egy sajtótájékoztatón a riporterek kérdéseinek áradatával kell szembenéznem. Kihívásnak tekintem; nem ijedek meg tőle.

Ez csak fegyelem kérdése?

Higgadtnak is kell maradni. És itt jön a képbe a neveltetésem. A családom sokat segített nekem. Ők tettek azzá, aki vagyok: magabiztos, gyakorlatias és kiegyensúlyozott. Akkor is képes vagyok kézben tartani a dolgokat, amikor a komfortzónámon kívül vagyok. Például a szüleimnek köszönhetem, hogy ma már képes vagyok nyilvános helyen beszélni anélkül, hogy félénknek érezném magam.

Ha lehet hinni a médiának, akkor elég gyakran változnak a párkapcsolatai: egyik nap Albert monacói herceg, a másik nap Julio Bocca. Ki az igazi Claudia?

Az igazi Claudia egy olyan lány, akinek sok barátja van. Albert herceg az egyik, Julio Bocca a másik. De ott van még Plácido Domingo, Peter Gabriel és egy csomó más híres ember. Amint lefényképeznek velük, az egész világsajtó azonnal azt állítja, hogy a barátom! Ez nem így van.

De látja magát végül letelepedni, megházasodni, gyerekeket vállalni?

Teljesen készen állok arra, hogy szerelmes legyek, minél hamarabb, annál jobb. De jelenleg nincs társam, egyszerűen azért, mert még nem vagyok szerelmes senkibe.

Mit keres egy férfiban?

Kinézet szempontjából nincs ideálom. Elsősorban a személyiség érdekel és mindenekelőtt a humorérzék. Olyan férfira van szükségem, aki elbűvöl, aki az intelligenciájával és az eszével hódít meg. Olyasvalaki, aki meg tudja mutatni a humor igazi értékét. Hiszen nevetni tudni kell, nem igaz?

Elég nagy kihívásnak tűnik a párjának lenni...

Annak, aki egy hírességgel van együtt, önmagában is erős személyiségnek kell lennie. Szeretem az olyan férfiakat, akik karakteresek, de érzékenyek is. Aki velem akar lenni, annak el kell viselnie a felhajtást, a tolakodást, a pletykákat, a riportereket...

Nem érez bűntudatot?

Mire gondol?

Úgy tűnik, hogy mindene megvan: szépség, hírnév, pénz...

Szerencsésnek érzem magam. Köszönöm Istennek és a szüleimnek, hogy ilyen életet adtak nekem. Ezért amikor csak tehetem, megpróbálok valami hasznosat tenni vagy segíteni.

De a divatvilágban nem minden fenékig tejfel, ugye? Drogok, alkohol, ádáz rivalizálás...

Engem nem érintett meg a drog és az alkohol. A féltékenység igen, de nem igazán értem. Van mindenféle alakú, méretű, személyiségű és mentalitású modell, úgyhogy szerintem mindenkinek jut hely. És nem kell őrülten szépnek lenni. Minden nőben van valami szép. Csak ápolni kell.

Mi kell ahhoz, hogy valaki befusson?

A legfontosabb a jellem, mert szép nőkből nincs hiány a világon. Aztán szükség van tanulásra, személyiségre és fegyelemre.

A fegyelmet az étkezésre is érti?

Nem igazán. Nem dohányzom és nem iszom, de csak azért, mert egyik sem vonz. Nem eszem sok húst, mert szerintem nem tesz jót, és a zsírokkal is óvatos vagyok. De szeretem a csokoládét... Ja, és persze a Fantát! (nevet).

Hogy áll a pénzzel?

Nem minden, de lehetővé teszi számomra, hogy a jövőben azt csináljam, amit akarok. A pénz szabaddá tesz.

Mit jelen önnek az a szó, hogy szex?

Nekem? (úgy tűnik, őszintén meglepődött).

Igen, önnek.

Nos, olyasmit, ami természetes módon történik két ember között, akik szerelmesek egymásba. Ennyi.

Szexuális, illetve érzéki beállítottságú embernek tartja magát?

Abszolút.

4

1996 elején éppenhogy elkezdtem távol-keleti tudósítóként dolgozni. Pár újságíró barátommal találkoztunk John Colmey-val, aki a Time -nak dolgozott Hongkongban. John összehozott a bájos kínai színésznő, Gong Li menedzserével, és sikerült exkluzív interjút készítenem a hölggyel a Panorama számára a Sanghaj közelében készülő film forgatásán.

*****

A Taj-tó partján fekvő Szucsou városában vagyunk, Sanghajtól mintegy nyolcvannyolc kilométerre nyugatra, ahol Chen Kaige a Csábító hold című film egyik utolsó jelenetének forgatására készül. A filmet az Isten veled, ágyasom! három évvel ezelőtti világsikere után nagy várakozás övezi. A stábtagok a mólón összezsúfolódott több mint kétszáz, 1920-as évekbeli ruhába öltözött statiszta között sürgölődnek. A nők chőngszámot, vagyis selyemből készült, hagyományos kínai ruhát viselnek, a férfiak közül páran gyaloghintón ülnek és olvasnak, a háttérben pedig dokkmunkások pakolják a rakományt egy gőzhajóra. Nagy búcsújelenetet forgatnak: Gong Li egy rendkívül gazdag, sanghaji család gyönyörű és elkényeztetett örökösnőjét, Ruyit játssza, akit vérfertőzés, ópiummámor és kétszínűség vesz körbe. Éppen Pekingbe készül vőlegényével,Zhonglianggal, akit Leslie Cheung, a hongkongi színész alakít, akivel az Isten veled, ágyasom! című filmben is együtt játszott.

A mólón áll Ruyi gyerekkori barátja, Duanwu (akit a feltörekvő tajvani sztár, Kevin Lin alakít), aki titokban mindig is szerelmes volt Ruyiba: „El kell képzelned, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látod őt, a legeslegutolsó alkalom! Ezt kell látnunk az arcodon, ezt akarom látni!” – biztatja őt a bőrdzsekit és fekete farmert viselő, negyvenhat éves Chen. „Rendben... Yu-bei ... [Kész...] Felvétel !” Ahogy Kevin Lin az induló hajót nézi, tisztán látszik rajta a fájdalom. „Oké!” – kiáltja elégedetten Chen. Mára ennyi volt.