Michael Lackner - Visszatérés

- Uram! – kezdte a tájékoztatást. – Az őrzött személy nem dolgozik a kiadott feladaton. Edz, zuhanyzik és alszik napok óta.

- Azaz dolgozik – válaszolta Peter Hammersmith a lehető legnyugodtabb hangon.

- Nem értem, Uram – lepődött meg Garcia Hernandez ügynök Peter reakcióján.

- Nem baj, más is járt már így – Peter tudta, hogy minden a legnagyobb rendben. Jack megkezdte visszatérését, ami egy hosszú utazás lesz részéről.

Jack az ötödik napon elérkezettnek látta az időt arra, hogy rászánja magát a laptop tartalmának tanulmányozására. Bevonult a dolgozó szobába a laptoppal a hóna alatt. A szoba pontosan úgy volt berendezve, ahogy azt ő szerette. Számítógépek, nyomtatók, falra szerelt képernyők mellett egy heverő és egy kényelmes fotel alkotta a berendezését. Természetesen két asztali telefon és két mobil is volt az asztalon, bár azt nehezen tudta elképzelni magáról, hogy egyszerre négy készüléken folytat megbeszélést.

Amikor kinyitotta a laptopot, megállapította, hogy a készülék tartalmazza mindazon információkat, adatokat, amit a nyomozók és a helyszínelők összeszedtek a munkájuk során. Ahogy Hammersmith említette, fotók, videók, tanúvallomások, rendőrségi jegyzőkönyvek, szakértői megállapítások voltak katalogizálva a gépen, megkönnyítve Jack számára, hogy mielőbb képbe kerüljön az üggyel kapcsolatban. A dokumentumok borzalmas tragédiákról számoltak be. A támadások helyszínei különböző amerikai városok frekventált intézményei voltak: kulturális központok, repülőterek, bankfiókok, egyetemek, kórházak, városi piacok, bevásárlóközpontok, zsúfolt strandok. Az egyértelműen látható volt a képekből és a rögzített nyomokból, hogy a minél nagyobb pusztítás volt az elsődleges cél, s az, hogy a támadásoknak a lehető legtöbb áldozata legyen. Ennek megfelelően lettek az időpontok és a helyszínek kiválasztva. Látszott az alapos előkészítettség a merénylők részéről. Meglepetésként érte a helyszínen tartózkodókat a támadó, s az is egyértelmű volt az adatokból, hogy az elkövetőknek nem volt célja a menekülés, a merénylet túlélése. S bár voltak egyedi eltérések az esetek között, többségükben egyazon séma alapján lettek végrehajtva. Határozottan meglepte Jacket a laptop tartalmának tanulmányozása során, hogy a támadókról nagyon kevés információt sikerült összegyűjteni, s bár összességében Jack alacsony színvonalúnak ítélte meg a nyomozás eddigi menetét, ezt azért nem írta a kollégái számlájára. Ennek oka kellett, hogy legyen. Ez lehet az egyik meghatározó kérdéssor a további nyomozásban. Kik ezek a merénylők? Miért nincs múltjuk? Honnan jöttek? S persze a fő kérdés, ki küldte őket?

Miközben tanulmányozta a rendelkezésére álló nyomozati anyagokat folyamatosan jegyzetelt, teleírta jegyzetfüzetét, a falra feltett flipchartot, rajzokat, skicceket készített. Keményen dolgozott annak érdekében, hogy egy részlet se kerülje el a figyelmét, és mielőbb összeálljon valami értelmesnek tűnő kép, amiből aztán ki lehet indulni. Három nap telt így el, minimális alvási idővel. Egyedül a fizikai állapotának javítására szükséges időt nem sajnálta magától. Napi 2-3 órát mindenképpen az edzőteremben töltött. Amikor úgy érezte, amit ki lehetett olvasni a laptopból, azt megtudta; lesétált a ház nappalijába, ahol Hernandez ügynök szokása szerint a TV-t bámulta. A házvezetőnő és az orvos viszont már nem voltak a házban, vagy legalábbis Jack nem észlelte őket.

- Nos, kedves házőrző kutyám, mehetünk – szólt barátságosan az ügynökhöz, aki nem volt boldog a megszólítástól. Szótlanul, de villámló szemekkel állt fel.

- Ezek szerint kipihente magát a zseniális elemző – Garcia azért nem állta meg, hogy ne vágjon egy kicsit vissza.

- Remekül vagyok – állapította meg Jack –, most mehetünk vissza az irodába. Hammersmith úr már biztosan nagyon vár.

Hernandez telefonon jelezte Peter Hammersmithnek, hogy most indulnak, aki valóban már napok óta erre a hívásra várt, habár tisztában volt azzal, ennyi időre még Jacknek is szüksége van arra, hogy fizikailag és szellemileg összeszedje magát, és felkészüljön a feladatára.

- Nos, mire jutottál? Szeptember 11-ig alig két hetünk van – üdvözölte Peter a belépőt, közben szokása szerint gondosan ügyelt arra, hogy a megfelelő főnöki pózt felvegye: láb az asztalon, fogpiszkáló a szájban.

- Szeptember 11-én nem fog történni semmi, legalábbis összefüggésben azokkal a merényletekkel, melynek anyagait eddig elolvastam – válaszolta Jack, s bár hellyel nem kínálták, leült az asztal melletti székre. Látva Peter csodálkozó tekintetét, folytatta – szeptember 11-e vasárnap, és akkor nem támadnak, a következő akció szeptember 5-én, hétfőn várható, de azt nem fogjuk tudni megakadályozni.

- Kifejtenéd bővebben?

- Rögvest, de kezdjük azzal, hogy szükségem van egy csapatra. Nagyon sok munkára lesz még szükség ahhoz, hogy eredményre jussunk. A rendelkezésre álló információk nem elegendőek a sikeres nyomozáshoz, bár kétségtelenül van néhány ígéretes szál bennük.

- Claire – szólt Peter az asztalán levő telefonba –, küldje be őket.

- A csapat – mutatta be Peter a belépő négy embert. – Talán többeket ismersz is közülük. Julia Bogdanov – mutatott rá elsőként a házvezetőnőre –, aki valójában nem házvezetőnő, bár valószínűleg annak is kiváló. Eredetileg pszichológusnak készült, jelenleg a CIA egyik legígéretesebb elemzője. dr. John Kempler, ő tényleg orvos, orvosszakértő az FBI-tól. – A bemutatott kopasz férfi rávigyorgott Jackre. – Éveket dolgozott Afganisztánban, Iránban. Nála jobban senki nem tudja, hogy mit tud okozni egy robbanás az emberi testtel. Helen Nicholson, számítógépes szakértő a DIA-tól – mutatott rá arra a kicsit duci barna lányra, aki Kempler mellett ácsorgott. – Zseni a kódfejtésben, az adatbányászatban, és ő a legjobb etikus hacker. S végül, de nem utolsó sorban egy régi ismerősöd, Nick Morrison – Nick régi munkatársa volt Jacknek, tagja volt korábbi csapatának. Immáron öt éve nem látták egymást. Átölelte Jacket. – Isten hozott a régi falak között! – üdvözölte meghatottan. Láthatod: erős, válogatott csapatot kapsz. Az FBI, CIA és DIA legjobb emberei állnak rendelkezésedre – fejezte be a bemutatást Peter.

- Rendben, akkor mindenki munkára kész? – kérdezte Jack, bár kérdése költői volt. Biztos volt benne, hogy mindenki alaposan áttanulmányozta már a laptop adattartalmát, valószínűleg inkább többet tudnak nála az ügyről, mint kevesebbet. – Nincs időnk a formális udvariaskodásra. Majd megismerjük egymást munkaközben.

A csapat helyet foglalt az FBI irodavezetőjének szobájában levő tárgyaló asztalnál, Peter is felállt az íróasztala mögül és átült a tárgyalóhoz.

- Mik az elsődleges megállapításaid a laptop tartalmának áttanulmányozása után? – indította a beszélgetést Peter.

- Vannak egyértelmű összefüggések az események között, a sorozatból tulajdonképpen csak a Miamiban és a Philadelphiában történt merénylet lóg ki. Ebben a két esetben nem találtam arra utaló jelet, hogy bármi közük lenne a többihez, de ha megengeded, akkor ezt csak később fejteném ki – kezdte Jack.

- S mik ezek az összefüggések?

- A dátumnak például meghatározó szerepe van az eseménysorban. Minden hónapban egy merénylet, s mindig a hét következő napján, kivéve vasárnap. Az első merénylet január 8-án, pénteken történt, a második február 6-án, szombaton. A harmadik viszont március 7-én, hétfőn, azaz a vasárnap kimaradt. S ez a logika a későbbiekben is folyatódott. Április 5-e kedd, május 4-e szerda, június 9-e csütörtök, július 22-e péntek, augusztus 6-a szombat.