Michael Lackner - Visszatérés

- Kérem, kövessen! – szólította fel Jacket.

- Vagy fordítva – nézett rá Jack, de továbbra sem állt meg vagy lassított le.

- Ebből nagy szerelem lesz – állapította meg az ügynök.

- Jack vagyok és hetero – állt meg vigyorogva Jack.

- Szintén – reagált az ügynök, magában komoly sikerként elkönyvelve, hogy sikerült megállítania Jacket. Semmit nem tudott arról az emberről, akit rábíztak, csupán egy idült alkoholistát látott maga előtt, akivel kapcsolatban azt mondták a főnökei, ha bármi történik vele vagy eltűnik a szeme elől, akkor életének hátralevő része elviselhetetlenül kegyetlen lesz. Márpedig Garcia Hernandez FBI-ügynök szerette a kényelmes életet. Elég okos volt ahhoz, hogy az FBI alkalmazza, de elég lusta ahhoz, hogy ne vigye sokra a szervezetben. Pont így volt számára megfelelő, ezért arra kínosan ügyelt, a kirúgását ne kockáztassa. Nem szabad ezt az embert elvesztenie, s ezért a bizalmába kell férkőznie – határozta el.

- Mi szintén? Szintén Jack? – csodálkozott Jack.

- Szintén hetero, amúgy meg Garcia – reagált az ügynök, alkalmazkodva Jack stílusához.

- Nos, akkor kedves Garcia, ha azt akarja, hogy kövessem, akkor haladjon előttem. De szedje a lábát ezerrel, mert Peter Hammersmith irodavezető úr nem sok időt adott nekem arra, hogy a sok kretén hivatalnok helyett megoldjam a világ összes problémáját – mondta Jack, miközben látványosan körbemutatott, érzékeltetve, hogy mit gondol az épületben dolgozók szellemi képességeiről.

Az épület előtt beültek az ott várakozó Chevrolet Orlandóba. Jack a hátsó ülésre vágta be magát, Garcia az anyósülésre, a sofőr indított, de egyikük számára sem volt fontos, hogy köszönésre hajazó szó elhagyja száját. Több mint félórányi autózás után – mialatt Jack szunyókált és legkevésbé sem foglalkozott azzal, hogy merre járnak – elérték New York kertvárosi részét, váratlanul megszólalt:

- A következő sarkon forduljon balra, és a harmadik háznál álljon meg, megérkeztünk.

- Jézusom, ki maga? – kérdezte döbbenten Garcia. Egész úton figyelte Jacket. Biztos volt benne, hogy Jack alszik. A ház az FBI által bérelt menedékház volt. Garcia meg volt győződve róla, hogy a gépkocsiban senki sem tudja a pontos címet, hiszen még neki sem mondták meg, hogy hová kell vinni Jacket. A sofőr is a cím ismerete nélkül vezetett, a fülhallgatóján keresztül követte a waze verbális utasításait, mikor, merre kell kanyarodnia.

- Jack Benneth vagyok, ezek szerint ezt nem mondták meg magának, amikor pincsi kutyának mellém rendelték. Egyébként nem aludtam, csak csukva tartottam a szemem.

Garciának most esett le, kit is bíztak gondjaira. Az FBI-ban legendák keringtek Jackről, a szuperelemzőről, akinek csak sikeresen megoldott ügye volt, s aki öt évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt. Műszak után, mikor az ügynökök összegyűltek a helyi kocsmák valamelyikében, hihetetlen történeteket lehetett hallania azokról az ügyekről, melyeket Jack megoldott, és vad találgatások születtek arról, hogy vajon mi történhetett Jackkel. S íme a valóság, itt van a legenda egy légtérben vele. Él, sőt Garcia Hernandez jövője múlik azon, hogy életben maradjon, és ne tűnjön el ismét. Garcia nem tudta eldönteni elsőre, hogy ennek örülnie kellene, vagy összeszarnia magát a felelősség súlyától. Mindenesetre rövid gondolkodás után úgy döntött, megpróbál megfelelni a kihívásnak.

- Gondolom, járt már itt – mondta közönyösen, leplezve, hogy mekkora érzelmi viharokat váltott ki benne az előbbi információ.

- Nem, nem jártam itt még soha, de ismerem New York-ot.

Közben a sofőr megkapta az utolsó utasítást is arra vonatkozóan, hogy hol álljon meg az autóval, amely pontosan megegyezett azzal a hellyel, amit Jack előre jelzett. New York ezen részén a házak meglehetősen hasonlítottak egymáshoz: aki nem ismerte a környéket, nehezen igazodott ki, így Garcia Hernandez ügynök elismerése Jack képességeit illetően tovább fokozódott. A Chevrolet megállt a ház előtti feljárón, Garcia kipattant belőle, és kinyitotta Jack oldalán a hátsó ajtót. Mindketten besétáltak az épületbe, melynek ajtaja abban a pillanatban nyílt ki, mikor odaértek.

- Jó napot! – köszöntötte őket egy fiatal hölgy – Julia vagyok, a házvezetőnő. Ő itt dr. Kempler – mutatott a mögötte álló kopasz férfira –, az ön kirendelt orvosa.

- Jack vagyok, és nem vagyok beteg, bár ki tudja – sóhajtotta Jack.

Az épületbe belépve egy tágas nappaliban találta magát, melyből nyíltak a kiszolgáló helységek, konyha, étkező, személyzeti szobák. Fent az emeleten volt Jack dolgozószobája, illetve néhány hálószoba, melyek közül egy Jack számára lett előkészítve.

- Szobafogságban vagyok, vagy szabad amerikai állampolgárként oda megyek, ahová akarok? – kérdezte némi cinizmussal a hangjában Garciától.

- Oda megy, ahová akar – válaszolta Hernandez ügynök –, csak ahhoz el kell viselnie társaságomat is. De ígérem, a házon belül nem követem sehová. Itt teljes szabadságot élvez, minden megfigyelés nélkül.

- Nagyszerű, mindig is vágytam erre a létformára, az amerikai szabadság ismét nem álom számomra – szellemeskedett Jack. – Akkor, ha nincs senkinek ellenvetése, most elvonulok lepihenni a hálószobámba; kérem, lehetőleg ne zavarjanak.

Jack úgy döntött, hogy alvással kezdi a munkáját. Ráér holnap is elkezdeni az átvett laptop tanulmányozását. Bevonult a fürdőszobába, ahol közel egy órán keresztül állt a zuhanyzó alatt. Hol forró vízzel, hol jéghideg vízzel kényeztette testét, élvezve azt, amiben az elmúlt években nem sok része volt. Amikor úgy érezte, hogy az elmúlt öt év mocskától megszabadult, befejezve a zuhanyozást a tükör előtt állva szomorúan állapította meg, az alkohol komoly nyomokat hagyott rajta. Lesz mit dolgoznia azon, hogy visszanyerje régi önmagát. Gyorsan döntött: előbb megpróbál fizikailag helyre jönni, aztán foglalkozik csak a laptoppal. Lesétált a nappaliba, ahol Hernandez ügynök lelkesen bámulta a TV-t, amely éppen egy NBA-meccset adott.

- Konditerem van? – kérdezte a felé forduló Garciától.

- Nincs. Kellene?

- Holnap reggeltől futópad, szobabicikli, erőgépek, súlyzók – adta le a rendelést Jack. – Vagyok olyan rendes, megkímélem magát attól, hogy velem kelljen futnia a környéken – választ nem várva elindult felfelé a lépcsőn, hogy megkezdje rekreációját.

3. fejezet

A felkészülés

Késő délelőtt volt már, amikor Jack úgy döntött, ideje kikászálódni az ágyból, tizennyolc óra talán elegendő volt az alvásból. Örömmel állapította meg, hogy amíg aludt, addig elkészült a konditerem. Pont úgy, ahogy kérte, benne voltak azok a kínzóeszközök, melyek kellettek ahhoz, hogy visszanyerje régi formáját. Két órát küzdött a szerekkel, miközben az összes porcikája folyamatosan tiltakozott a testi erőszak ellen. Az elmúlt években a maximális fizikai terhelése néhány lépés volt a szállása és a bárpult között. Sőt, az utóbbi időben már annyi sem. Két óra testedzés után jött az egy órás zuhanyozás, majd pár óra alvás, s visszatérés a konditerembe. Az elkövetkező pár nap erről szólt: nem beszélt senkivel, és nem foglalkozott a laptoppal. A konditerem, a zuhanyzó, az ágy és időnként az étkezőasztal határozta meg a napi tevékenységét. Garcia Hernandez FBI-ügynök egy idő után aggódni kezdett. Mi lesz így a nyomozással? Hiszen azt közben kiderítette, hogy miért hívták vissza Jacket. Nem is bírta sokáig magában tartani kétségeit, felhívta Petert.