Andrey Tikhomirov - Finnugor népek. Nyelvek, migráció, vámhatóság

A térségben szinte ismeretlen, ritkán lakott térség körüli körülmények között Regul készít sematikus térképeket, amelyek a hegyek, a folyók és a lakott területek nevét mutatják. 1844. szeptember 29-én, a sarkkört elérve, Reg megérkezett Obdorskba (jelenleg Salekhard) – egy kicsi faluban, amely mindössze 40 házból áll. Addigra az Ob már fagyott volt, és a tundra mentén a szarvasok az Ural-hegység északi csúcsa felé haladtak, 1844. október 21-én eljutva a Kara-tenger partjára és a Yugorsky Shar-szorosra. Ez volt útja legészakibb pontja (é. Sz. 69° 45»). Novemberben megérkezik az Usa vízgyűjtőjébe, a Komi (Zyryans) által lakott területre, és itt folytatja kutatását. Onnan áthaladva az Urál-hegységről, regisztrálj a hegyekre. Berezovo, de itt nem tartózkodik, de az Észak-Szoszva mentén a Kempazh szájához vezet. Haladva tovább az Észak-Szoszva mentén, eléri a Mansi által lakott folyó forrásait (az é. Sz. 62°-on), és csak ezután megy tovább a hegyekbe. Birch. Itt Reg télen esett át, és rendezte naplóit. A Reg utazás az Urálban és a Transz-Urálban nagyon nehéz körülmények között zajlott: nem volt elegendő felszerelés, nem volt szükséges eszköz. Egy magyar tudós hajóval lobogott turbulens folyók mentén, lóval lovagolva a hegység mentén, szarvas vagy kutya által hordozott szánkókban, gyakran gyalog. Általában útmutatók kísérték – Mansi, Hanti vagy Nenets. A kíváncsi kutató mindig közel állt a hétköznapi emberek érzéseihez és gondolataihoz, kiemelte és értékelte viselkedésük és erkölcsének nemes vonásait. Az akkoriban uralkodó «vadon» fogalmával ellentétben Reg kijelentette: «A nem kulturális népek életében vannak olyan vonások, amelyek egyetemes elismerést érdemelnek. Társadalmi életükben olyan jelenségeket figyelnek meg, amelyek együttérzést és rosszindulatúság hiányát jelzik. ” Berezovo-tól Reg továbbítja a tanulmányaival kapcsolatos információkat a Magyar Tudományos Akadémiára és Petersburgba. K. M. Baernek küldött levelében azt állítja, hogy vitathatatlan kapcsolatot létesített a mansi nyelv és a magyar nyelv között. Az összeállított mansi-magyar szótár 2600 mansi szót tartalmaz.»

Az Ur által az Urálból által elhozott legértékesebb anyagot a következő élet során feldolgozták. Elkészítette a «Vogul ország és lakói» című fő munkáját, amely a szerző halála után 1864-ben jelent meg magyarul, Budapesten. Reg nagy jelentőséget tulajdonított a környék nevének a modern helynevekben való tanulmányozására, amely lehetővé teszi a népek múltbeli áttelepítésének megítélését. Az áttelepítés eredetéről és történelméről szóló elképzeléseit a nyelvek összehasonlító elemzése alapján építette fel, figyelembe véve az etnográfiai adatokat. Reg létrehozta a finnugor nyelvek genetikai kapcsolatát, amelyek magukban foglalják a magyarok, finnök, mansi, hanti, komi és mari nyelveket. Különösen megdöbbentőek voltak a mansi és a magyar nyelv hasonlóságai. Arra a következtetésre jutott, hogy a magyarok olyan ősektől származnak, akik régen észak-Urálban és a Transz-Urálban éltek, a Mansi által lakott területen. A Reg ezen állításait alapvetően elfogadják a modern nyelvészek. Ötleteik szerint az urugok ősi otthona a Kama medencében és kissé déli erdős részen található. Kr. E. Évezred első felében törzsek alakultak ki az ugor közösségből, akik később a magyarok őseivé váltak. A fennmaradó urugok sokáig ezen a területen maradtak, és a 12.-15. Században a törzsek egy része az Urálon túlhaladt. Általában véve, Reg utazása az Urálon és az Urálon keresztül körülbelül másfél évig tartott (érkezés Solikamskbe – 1843. november, távozás Berezovótól – 1845 március). Útjának hossza 5,5 ezer km volt. Korábban egyetlen tudós sem végzett ilyen hosszú és alapos kutatást itt, nem folytatta ilyen hatalmas területen. Reg utazása felfedezetlen területeken felkeltette az érdeklődést az Észak-Urál természetének és lakosságának tanulmányozása szempontjából, és hozzájárult a finnugor népek tanulmányozásának fejlesztéséhez.

A finn-ugor nyelveket beszélő népek nyelvi közösségük idején Európa keleti és északkeleti részén, Európa és Ázsia határán, az Urál-hegységben éltek. Az Urál-hegység az Európa és Ázsia közötti határ, összpontosítva az Urálra, eurázsiakká válunk, mivel nincs felosztás «keletre» és «nyugatra». Itt jöttek létre a legrégibb közösségek, amelyek később megkapják az indoeurópai európaiak, valamint más nyelvi családok, különösen a finnugor népek nevét. Az indoeurópai közösség kialakulásának kronológiai szakaszai: 1. Körülbelül 70 ezer évvel ezelőtt néhány afrikai bevándorló élt az Északi-sarkvidéken, de a gleccserek közeledtével (a Valdai-jegesedés Wurm, Vislins és Wisconsins-eknek felel meg) az emberek délre kezdtek visszavonulni; 2. 70—11 ezer évvel ezelőtt, egy olyan időszakra, amelyet általános lehűlés jellemez, az emberek visszavonulásának folytatása Észak-Európától délre; 3. 11—10 ezer évvel ezelőtt, a holocén korszak, az indoeurópai közösség kialakulása a Dél-Urál régióban. A Dél-Urál, a Kaszpi-tenger és az Aral-tenger között húzódó «nagy sztyeppe» sok népe vándorlásának helyévé válik. A híres indiai Tilak közszereplő azt állította, hogy az indiánok szülőföldje az Északi-sark, mivel az ősi Védák olyan területet írnak le, ahol fél nap és fél éjszaka tartózkodnak.

A nagy Urál (Urál-hegység) területén, Kr. E. 4. évezred végén. e. a legrégibb Urál közösség jön létre, amely magában foglalja a finnugor népeket (különálló közösségben jött létre a 3. évezred végén) és a szamojédokat (külön közösségben alakították ki Kr. e. 1. évezred végén). Kr. E. 3. évezred végén. e. A finnugorok az ókori indo-európaiak távozása után a mocsári vasérc kimerülése miatt vándorolnak a Dél-Urál területére (az ún. Vary-ben fejlesztették ki őket, a régészek ezeket a településeket «városok országának» hívták). Az ugri alapnyelv alapján a BC 3. évezred végén. e. – Kr. e. 1. évezred közepe. e. a Dél-Urál régiójában kialakulnak a jobb magyar (magyarok) és a praobsko-ugor (hanti, mansi) nemzetek közössége; Kr. e. 3. évezred végén e. – Kr. e. 2. évezred közepe. e. A finn-permi alapnyelv alapján kialakul a perm (komi, udmurd) és a finn-volga (mari, mordov, szamámi, finn, izhora, vodi vagy vod, vepsi, észt, livai) népi közösség.

Az uráli (finnugor és szamojéd) török, mongol és tungus-mancsú nyelvek ősi otthona Európa északkeleti perifériáján helyezkedett el, ami igazolja a legrégibb nosztrátus nyelvcsalád létezését. Régészeti kultúrákként, amelyek összefüggésben lehetnek a pán-indoeurópai kulturális komplexum régiójával, a tudósok Khalaf, Ubeyd, Chatal-huyuk kultúrákat nevezik Délnyugat-Ázsiában és Kuro-Araksin kultúrát Kaukazáziában. Ezen tudósok szerint az indoeurópai európaiak másodlagos középkori otthona az északi Fekete-tenger régió volt, ahol letelepedésük Kr. E. III. Évezredre nyúlik vissza. e. Az indoeurópaiak családjától délre kialakulhatott a szemita-hamit (afrikai) nyelvcsalád magja.

A kartveliai proto nyelv hordozói nyilvánvalóan az indoeurópaiak északi részén és a dravidi proto nyelv keleti részén éltek. Ez a nosztatikus nyelvcsalád magában foglalja az indoeurópa, a szemita, a hamit vagy az afrikai, a kartvel, az uráli, a dravid, a török, a mongol, a Tunguso-Manchu, a Cukchi-Kamcsatka és esetleg az eszkimó-aleut nyelveket. Ennek a hatalmas makro családnak a nyelvét a világ népességének több mint 2/3-a beszéli. A tudományos tanulmányok kimutatták az indoeurópai, a szemita, a hamit, az uráli, az altaj és néhány nyelvnek a nagy nosztatikus makrócsaládba való kombinálásának érvényességét. Ez a makrocsalád a Felső Paleolitikában alakult ki Délnyugat-Ázsia és szomszédos területein. A legutóbbi Wurm-jegesedés és a mezolitikus éghajlati felmelegedés visszavonulásakor a nosztráta törzsek Ázsia és Európa hatalmas területén telepedtek le; félretették és részben asszimilálták a korábban ott élő törzseket. Ebben a történelmi folyamatban a nosztráta törzsek számos elkülönített területet alkottak, ahol a speciális nyelvcsaládok kialakulása megkezdődött. Közülük a legnagyobb, az indoeurópai nyelvközösség a déli Urál területén, majd a «Nagy sztyeppben» alakult ki – Altajttól a Fekete-tengerig.

Читать дальше