Poul Anderson - Az egyetlen játék

John Sandovalra nem illett a neve. Az sem illett hozzá, hogy bő vászonnadrágban és aloha-ingben álldogál egy ablak előtt, ami a huszadik század közepi Manhattanre nyílik. Everard hozzászokott az anakronizmusokhoz, de a cserzett, barna arcot mindig csak harci csíkokkal, lóháton tudta elképzelni.

— Oké — mondta. — A kínaiak felfedezték Amerikát. Ez érdekes, de miért kellek hozzá én?

— Azt én is szeretném tudni — felelte Sandoval. Megfordult a jegesmedvebőr szőnyegen, amelyet Bjarni Herjulfssontól kapott valamikor Everard, és kinézett az ablakon. A tornyok élesen rajzolódtak ki a tiszta ég előtt, a forgalom zaját eltompította a magasság. Kezét hol összefogta, hol elengedte a háta mögött.

— Parancsba kaptam, hogy alkalmazzak egy Független ügynököt, akivel visszamehetek és foganatosíthatom a szükséges intézkedéseket — mondta egy idő után. — Téged ismerlek a legjobban, úgyhogy… — hagyta abba.

— Nem tudtál olyasvalakit szerezni, aki szintén indián? — kérdezte Everard. — Én eléggé ki fogok lógni a tizenharmadik századi Amerikából.

— Annál jobb. Hatásos lesz, rejtélyes… Különben nem lesz túl nehéz meló.

— Persze hogy nem — mondta Everard. — Bármi is legyen.

Pipát, dohányt szedett elő nyűtt dohányzókabátja zsebéből, és gyors, ideges mozdulatokkal megtöltötte a pipát. Az egyik legkeményebb lecke, amit meg kellett tanulnia, amikor csatlakozott az Őrjárathoz, az volt, hogy nem minden fontos feladathoz kellett nagy felhajtás. Ez tipikus huszadik századi megközelítés volt, a korai kultúrák viszont, mint az Athéni Hellász vagy kamakurai Japán — és némely későbbi civilizáció is — az egyéni tökéletesség fejlesztésére koncentrált. Az Őrjárati Akadémia egyetlen tanítványa (persze megfelelő jövőbeli szerszámokkal és fegyverekkel felszerelve) felér akár egy egész brigáddal is.

De ezt a szükség is így kívánta, nem csak a szépérzék. Túl kevés ember volt ahhoz, hogy szemmel tudjon tartani több ezer évet.

— Valahogy az a benyomásom — mondta Everard lassan — hogy ez nem egyszerű extratemporális interferencia-korrekció.

— Valóban nem — mondta Sandoval keményen. — Amikor jelentettem, hogy mire bukkantam, a Yuan miliő-iroda alapos nyomozásba kezdett. Nem volt időutazó keze a dologban. Kublaj kán teljesen magától találta ki az egészet. Lehet, hogy inspirálták Marco Polo velencei és arab tengeri beszámolói, de ez rendes történelem, még ha Marco könyve nem is tesz említést ilyesmiről.

— A kínaiaknak is megvoltak a maguk hajózási hagyományai — mondta Everard. — A dolog teljesen természetesnek látszik. Hol kerülök én be a képbe?

Meggyújtotta a pipáját és mélyet szippantott. Sandoval még mindig nem válaszolt, ezért megkérdezte:

— Hogyan bukkantál rá arra az expedícióra? Nem Navajo-föld volt, ugye?

— A fenébe, és nem vagyok köteles csak a saját törzsemet tanulmányozni — felelte Sandoval. — Így is túl kevés amerikai indián van az Őrjáratban, és a többi néppel is törődni kell. Mostanában az athabasca népvándorlásokat tanulmányozom. — Keith Denisonhoz hasonlóan ő is etnikai Specialista volt, olyan népeket vizsgált, amelyeknek nem volt történetírásuk, hogy az Őrjárat pontosan tudja, milyen eseményeket vigyáz.

— A Vízesések keleti lejtőjén dolgoztam, a Kráter-tó közelében — folytatta. — Ez lutuami föld, de okom van azt hinni, hogy egy athabasca törzs, amelynek elveszettem a nyomát, erre fog áthaladni. A helybéliek valami rejtélyes idegenekről beszéltek, akik északról érkeztek. Odamentem, hogy megnézzem, és ott volt az expedíció: mongolok lovakkal. Visszakövettem a nyomaikat, és megtaláltam a táborukat a Chehalis folyó torkolatánál, ahol néhány további mongol segített a kínai tengerészeknek őrizni a hajókat. Mint az őrült ugrottam vissza haza, és jelentettem. Everard leült és a másikra nézett.

— Mennyire alapos vizsgálatot csináltak a kínai oldalon? — kérdezte. — Teljesen biztos vagy benne, hogy nincs extratemporális interferencia? Ez is lehet valami olyan melléfogás, aminek a következményei évtizedekig rejtve maradnak.

— Én is gondoltam erre, amikor megkaptam a megbízást — bólintott Sandoval. — Még el is mentem közvetlenül a Yuan-miliő központjába, Khan Baligh-ba — másnéven Cambaluc-ba, vagy Pekingbe. Ők azt mondták, hogy visszaellenőrizték Dzsingisz idejéig, térben pedig Indonéziáig, és minden teljesen rendben volt, mint a norvégokkal, meg a Vinlandjukkal. Egyszerűen nem kapott akkora publicitást. Amennyire a kínai udvar hídja, egy expedíció kiment és nem tért vissza soha, Kublaj pedig úgy döntött, hogy nem éri meg még egyet küldeni. A feljegyzések ott vannak a császári irattárban, de elpusztulnak a Ming-felkelés alatt, ami kiűzi a mongolokat. A történetírás egyszerűen megfeledkezett erről az esetről.

De Everard még mindig nem nyugodott meg. Különben szerette az ilyesfajta munkákat, de itt valami bűzlött.

— Nyilvánvaló — mondta — hogy az expedíciót valami katasztrófa érte. Meg kell tudnunk, mi volt ez. De miért kell Független ügynök ahhoz, hogy kikémleld őket?

Sandoval visszafordult az ablaktól. Everard agyán megint átfutott, hogy milyen kevéssé tartozik ide a Navajo. 1930-ban született, harcolt Koreában, és a katonaság alatt végezte el az egyetemet, mielőtt az Őrjárat beszippantotta, de valahogy mégsem egészen illett bele a huszadik századba.

De beleillik valamelyikünk is? Egy olyan ember, akinek valódi gyökerei vannak, elviselheti, hogy tudja, milyen sorsa lesz a saját népének?

— De nekem nem kémkednem kell! — kiáltott fel Sandoval. — Amikor leadtam a jelentést, a parancsom egyenesen egy danelli főhadiszállásról jött vissza. Semmi magyarázat, semmi kifogás, csak a puszta parancs: megrendezni azt a katasztrófát. Ki kell javítanom a történelmet.

Az Úr Ezerkétszáznyolcvanadik évében:

Kublaj kán uralma számos szélességi és hosszúsági fokra kiterjedt. Világuralomról álmodott, és udvarában megbecsült volt minden vendég, aki friss tudást, új filozófiát hozott magával. Egy fiatal velencei kereskedő, Marco Polo különösen nagy kedvence lett. De nem minden nép kívánt magának mongol királyt. Forradalmi titkos társaságok burjánzottak a Katáj név alatt összefércelt számos meghódított birodalomban. Japán, aminek trónja mögött a hatalmas Hojo család állt, már visszavert egy inváziót. A mongolok sem voltak egységesek, csak elméletben. Az orosz hercegek az Arany Horda adószedői lettek, Abaka kán pedig Bagdadban székelt.

Máshol egy rejtélyes Abbasid Kalifátus lelt menedéket Kairóban, Delhi a Rabszolga-dinasztia uralma alatt állt, III. Miklós volt a pápa, Itáliát a guelfek és ghibellinek torzsalkodása osztotta meg, Habsburg Rudolf volt a német császár, Merész Fülöp volt Franciaország királya, Nyakigláb Edward uralta Angliát. Kortársaik közt volt Dante, Joannes Duns Scotus, Roger Bacon és Versfaragó Thomas.

Észak-Amerikában pedig Manse Everard és John Sandoval néztek le lóhátról egy hosszú dombon.

— Először a múlt héten láttam őket — mondta a navajo. — Azóta sokat jöhettek. Ilyen tempó mellett hónapokon belül Mexikóban lesznek.

— Mongol mérték szerint — mondta Everard — kényelmesen mennek.

Felemelte messzelátóját. A környező táj teljes áprilisi díszében pompázott. Még a legmagasabb és legvénebb fák is üde zöld hajtásokkal rukkoltak ki. Fenyők zúgtak a hegyoldalból hűvösen lerohanó, olvadt hószagú szélben, az égen madarak vonultak hazafelé akkora csapatokban, hogy a napot is elhomályosíthatták volna. A Vízesés vidékének csúcsai mintha úsztak volna a nyugati égen, kékesfehéren, távolian és szentségesen. Kelet felé a hegyek lába erdősávokon, majd mezőkön keresztül ment át a völgybe, a horizonton túl pedig ott voltak a bölénycsordák patái alatt dübörgő végtelen prérik.