Poul Anderson: Delenda est

— Értem.

Ap Ceorn szivarral és gyufával kínálta őket. Van Sarawak sóhajtott, és panaszosan mondta: — A fenébe, ezen az idővonalon, úgy látszik, semmi olyan nyelven nem beszélnek, amit én tudok — Aztán felderült. — De gyorsan tanulok, még hipnó nélkül is. Ráveszem Deirdre-t, hogy tanítson.

— Téged is és engem is — tette hozzá sietve Everard. — De idehallgass, Van — és elmondta, amit hallott.

— Hmm — Az ifjú megdörgölte az állat. — Nem valami jó, mi? Persze ha csak egy pillanatra is odaengednek a géphez, könnyen elhúzzuk a csíkot. Miért nem teszünk úgy, mintha belemennénk?

— Annyira ők sem hülyék — felelte Everard. — Lehet, hogy a mágiában hisznek, de a tömény önzetlenségben nem.

— Furcsa, hogy szellemileg mennyire le vannak maradva, robbanómotorjuk viszont van.

— Ez nem furcsa. Teljesen érthető. Ezért kérdeztem a vallásukat. Mindig is pogányok voltak, úgy tűnik, hogy még a judaizmus is eltűnt, a buddhizmus pedig nem tett szert nagy befolyásra. Ahogy Whitehead kimutatta, az egy mindenható Isten középkori ideája nagyon fontos volt a tudomány fejlődése szempontjából, mert felébresztette azt a sejtelmet, hogy a természet is törvények alapján működik. Lewis Mumford pedig úgy találta, hogy a korai kolostorokban alkották meg a mechanikus órát — ez nagyon fontos, alapvető felfedezés — mivel kitűzött állandó imaidők voltak. Ebben a világban úgy látszik, későn jött az óra — mosolyodott el Everard keserűen, hogy szomorúságát palástolja. — Furcsa erről beszélni, hisz Whitehead és Mumford soha nem is éltek.

— De azért…

— Egy pillanat — fordult Everard Deirdre-hez.

— Mikor fedezték fel Afallont?

— Mármint a fehér emberek? A 4827-es évben.

— Ööö… és honnantól számítjátok az éveket?

Deirdre már meg sem lepődött.

— A világ teremtésétől kezdve. Legalábbis akkortól, amikorra a filozófusok teszik, azaz 5964 év óta.

Ami, talán csak véletlenül, de pontosan egybeesik Ussher püspök híres i.e. 4004-évvel — mindenesetre ebben a kultúrában rengeteg volt a sémi elem. A Genezis teremtéstörténete is babiloni eredetű.

— És mikor használták először a gőzt (pneuma) gépek hajtására? — kérdezte.

— Körülbelül ezer évvel ezelőtt. A nagy Boroihme O'Fiona druida…

— Á, hagyjuk — Everard beleszívott a szivarjába, és egy ideig elmélkedett, mielőtt megint Sarawakhoz fordult volna.

— Kezd összeállni a kép — közölte. — A gallok korántsem csak azok a primitív barbárok voltak, aminek általában hiszik őket. Rengeteget tanultak a föníciai kereskedőktől és a görög gyarmatosítóktól, csakúgy mint az etruszkoktól az Alpokon innen. Nagyon energikus és vállalkozó szellemű fajta. A rómaiak viszont tunya népség voltak, minden intellektuális érdeklődés nélkül. A mi világunkban a Sötét Korig, a Birodalom elsöpréséig alig volt technikai fejlődés.

— Ebben a történelemben a rómaiak hamar eltűntek. És nagyon úgy érzem, hogy a zsidók is erre a sorsra jutottak. Arra tippelek, hogy Róma erőkiegyenlítő hatása nélkül a szírek rátelepedtek a makkabeusokra: ez a mi történelmükben is kis híján bekövetkezett. A judaizmus eltűnt, és ezért a kereszténység sem jöhetett létre soha. Végül is Róma eltűnésével a gallok ragadták magukhoz a hatalmat. Elkezdtek felfedezni, jobb hajókat építettek, és rábukkantak Amerikára a kilencedik században. De nem jártak annyival az indiánok előtt, hogy azok ne érték volna utol őket… még tán ösztönözést is adtak nekik, hogy saját birodalmakat alapítsanak, mint például a mai Huy Braseal. A tizenegyedik században a kelták összetákolták a gőzgépet. Úgy látszik, a puskaport is ellesték valahonnan, alighanem Kínából, és további fontos felfedezéseket tettek. De mindezt amolyan próba-szerencse alapon csinálták, nem igazi tudományos háttérrel.

Van Sarawak bólintott.

— Valószínűleg igazad van. De mi történt Rómával?

— Nem tudom. Még nem. De a kulcspont valahol ott lehet.

Everard megint Deirdre-re fordította figyelmét. — Talán meg fogsz lepődni — mondta lágyan — de a mi népünk már járt ezen a világon úgy 2500 évvel ezelőtt. Ezért beszélem a görögöt, miközben nem tudom, hogy mi történt azóta. Tőled szeretném megtudni: ahogy látom, valódi tudós vagy.

A lány elpirult, és lesütötte vöröshajúaknál ritkaságszámba menően hosszú pilláit.

— Örömmel leszek a segítségetekre, amennyire telik tőlem — Aztán hirtelen visszakérdezett: — De cserébe ti is segítetek nekünk?

— Nem tudom — mondta Everard súlyosan. — Szeretnénk, de nem biztos, hogy képesek vagyunk.

Mert hiszen az a feladatom, hogy téged és az egész világodat halálra ítéljelek.

Amikor Everardot a szobájába vezették, látta, hogy az itteni vendégszeretet több, mint bőkezű. Túl fáradt és lehangolt volt ahhoz, hogy kiélvezze… De legalább, gondolta félálomban, Van rabszolganőjét nem fogja csalódás érni.

Errefelé korán keltek. Emeleti ablakából Everard a parton masírozó őröket látott. Sarawakkal együtt ment le a reggelihez, ahol szalonna, tojás, pirítós és kávé tette teljessé az álom érzését. Ap Ceorn visszament a városba tárgyalni, közölte Deirdre, aztán minden komolyságot félretéve vidáman fecserészni kezdett. Everard megtudta, hogy egy amatőr színjátszó csoport tagja, ami néha klasszikus görög darabokat is előad eredetiben: innen a folyékony nyelvtudás. A lány ezenkívül lovagolt, vadászott, vitorlázott, úszott…

— Jöttök ti is? — kérdezte.

— He?

— Úszni — pattant fel a székéből a gyepre Deirdre. Tűzpiros levelű fák alatt ültek. A lány ártatlanul ledobta a ruháit. Everard szinte hallani vélte a tompa koppanást, ahogy Sarawak álla leesett.

— Gyertek! — nevetett a lány. — Aki utolsónak ér ide, az sassenach!

Már ott paskolta a szürke hullámokat, amikor Everardék leértek a partra. A vénuszi nyöszörgött.

— Én egy meleg bolygóról származom. Az őseim indonézek voltak, trópusi madarak.

— Holland felmenőid is voltak, ha jól tudom — vigyorgott Everard.

— De nekik is volt annyi eszük, hogy Indonéziába költözzenek.

— Jól van, akkor ne gyere be.

— A francba! Ha ő kibírja, akkor én is kibírom — Van Sarawak beledugta az egyik lábujját a vízbe, és újfent felnyögött.

Everard a tanult módszerekkel összeszedte minden elszántságát, és belefutott a vízbe. Deirdre lefröcskölte. Everard lemerült, elkapta az egyik karcsú bokát, és lerántotta a lányt. Percekig hancúroztak, csak aztán szaladtak vissza a házba zuhanyozni. Van Sarawak savanyú ábrázattal, gyilkos hangulatban követte őket.

— Tantalusz hozzám képest semmi — motyogta. — Itt van előttem az egész kontinuum legszebb lánya, én meg nem tudok beszélni vele, és ráadásul félig jegesmedve.

Miután a rabszolgák szárazra törölték és a helyi ruhákba öltöztették őket, Everard a szalon kandallója elé állt.

— Milyen minta ez? — kérdezte skót szoknyája gyapjúszövetére mutatva.

Deirdre felemelte kipirult arcát.

— Az én klánomé — felelte. — A megbecsült vendégek itteni tartózkodásuk alatt mindig klántagnak számítanak, még vérbosszú esetén is. — Szégyenlősen elmosolyodott. — Köztünk pedig szó sincs erről, Manslach.

Everard erre elkomorodott. Eszébe jutott, mi a célja.

— A történelemről szeretnélek kérdezgetni — mondta. — Ez a speciális érdeklődési területem.