Szophoklesz - Oedipus kiraly

Oedipus

S milyen baj gátolhatta, mikor a király

ilyen módon pusztult, az illő nyomozást?

Kreon

A színesdalu Szfinx vitt rá, hogy lábaink

elé nézzünk csak s ne kutassunk tünteket.

Oedipus

De én kutatni fogom őket újra most!

Méltán kivánja Pheobus és méltán te is,

hogy a halottért ezt a gondot fölvegyük.

S méltó, hogy ebben én is társatok legyek,

bosszút vevén e földért és az istenért.

Mert nem valami messzebb barátok miatt:

magam miatt irtom ki innen ezt a bűnt.

Akárki volt gyilkosa, könnyen meglehet,

hogy holnap engem öl meg ugyanaz a kéz.

Nekem használ, ha emlékéért harcolok.

Hát menjetek most, gyermekeim innen a

lépcsőkről, és vigyétek szét a lombokat,

egyőtök gyűjtse Kadmos népét majd ide:

mindent megteszek, és isten hírével itt

válik el, hogy győzünk-e majd, vagy elbukunk?

Pap

Oh, gyermekek, keljünk föl: hisz csupán azért

jöttünk ide, amit most íme megigér

Phoebus, mert ő küldötte ezt a jóslatot,

legyen megmentőnk és bajunkat oszlató!

( Valamennyien eltávoznak. A kar bevonul )

Kar

Óh, Zeus édes igéje, mi jót hozol a sok arannyal

tündöklő kincses Delphiből

Thébának? Remegek, szivem elszorul, elfagy a vérem:

légy orvosa, délosi Paean!

Félve lesem szavadat, ha mi most vagy a

forgatag éveken át később sorakozva beteljesül:

zengj csak, aranyragyogású Remény fia, isteni Szentszó!

Kezdve veled ma imánk, Zeus égi leánya, Athéna!

S földünk védője, Artemis,

égi hug! ó, aki ülsz a kerek piac ősmüvü trónján,

s te messzelövő nagy Apolló!

Hárman a végzetet oldani jöjjetek,

mint ahogy egykor eloltottátok a régi csapást, mikor

égve a városon át lobogott tüze — jertek el újra!

Jaj nekem!

ezer átok terhe nyom!

Küszködöm...

egész népem beteg...

S szabadítani nincsen az észnek

fegyvere. Meg se növelheti sarjait

e dús-hirü föld, s az anyák ki nem állják

a gyötrelmes

vajudásokat és belehalnak.

Egymás után

szállnak el ők, lobogóbban a lángnál,

mint röpülő madarak raja, szállnak el

az Estnek istenéhez.

Így veszik

ezerenként városunk.

Így hever

a földön szerteszét

a ragályszagu hulla siratlan.

Hitvesek, őszbe borult bus anyák nyögik

oltár körül itt is, amott is a szörnyü

borzalmakat,

könyörögve keserves imákkal.

Himnusz fakad

s zord fuvolák ütemes zokogása...

Ments meg azért, jere, nyájas erőd, Zeus

arany leánya, küldd el!

Arést a rettenetest,

ki most nem öltött ércruhát,

s mégis jajok közt közeledve éget,

bird rá, háttal fordulni, s visszafutni, vagy

a névtelen

Thrákia

sivatag égzajának

harcába, vagy Amphitritének

óriás ágyába.

Mert amit meghagyott az éj,

azt a nappal öli meg.

Jer, lángos mennykövek

szent hatalmát forgató

Zeusz atya!

jere tisztitó tüzeddel!

Apolló, farkasölő!

segítsd, hozd védő íjadat,

melynek sodrott aranyfonál a húrja,

szakíthatatlan; s hozd fáklyáid, Artemis,

melyekkel ős

Lykia

hegyei közt barangolsz!

Te is jer aranysüvegeddel,

borszin bőrű Bacchus,

földünk szülötte, hagyjad el

evoés menádjaid!

Kezedben lángoló

szál fenyővel, úgy rohanj

az istenek

iszonyúját messzeűzni!

( Az utolsó sorok alatt Oedipus kijön a palotából )

Oedipus

Imádkozol: és amiért imádkozol,

csak szavamat s az orvosságot elfogadd,

az erőt és a könnyebbűlést megkapod.

Igérem... Bár csak még a vak hírt ismerem

és nem a valóságot... Egymagam nem is

lelek nyomot, ha nem vezérel némi jel.

S mert én csak később lettem polgár köztetek,

Kadmos egész népéhez szólok, halljatok:

akármelyikőtök tudna róla: ki keze

gyilkolta meg Láiost, Labdakos fiát,

parancsolom, hogy mindent mondjon el nekem!

S ha félni volna tán oka, előzze meg

maga a vádat: nem lesz akkor baja más,

csupán a várost hagyja el, bántatlanul.

Ha meg talán idegen földről ismeri

a gyilkost: ne hallgassa el; mert én fogom

jutalmát mérni, s hálám lesz a ráadás.

De ha nem szóltok, s egyik-másik, maga vagy

barátja bőrét féltve, megvetné szavam,

mit teszek avval, azt is meg kell tudnotok.

Kitiltom őt, akárki is, hogy földemen

melynek erejét vallom és székét ülöm,

valaki befogadja vagy szóljon vele

vagy az imákban és az áldozatban őt

társul válassza, s szentelt vízzel hintse meg.

Mindenki űzze el házából, mint e föld

fertőzetét, ahogyan Pytho isteni

jósdájából kaptuk imént a szörnyű szót.

Így leszek én a jóistennek és a rég

halott királynak harcos szövetségese.

Ezt meghagyom hát híven teljesíteni,

mert ezt kivánjuk: én, az isten és a föld,

mely isten nélkül senyved és gyümölcstelen.

Ha nem is jönne égiektől a parancs,

mosatlan tűrni mégsem illenék a bűnt,

hogy így veszett a legjobb ember és király!

Ki kell nyomozni! És mivel ma az enyém

a kormány, mely az ő kezében volt előbb,

enyém az ágya, asszonyom lett asszonya,

és gyermekével testvér lenne gyermekem,

ha nemzetségét nem szakítja meg a sors:

most, hogy a véres végzet a fejére hullt,

megvívom érte ezt a harcot, mint saját

atyámért vívnám, meg nem állít semmi sem,

míg nem tudom, ki ölte meg nagy Labdakos

fiát, ki Polydóros unokája, ős

Kadmos üke, mesés Agénór sarja volt?

S most még azt kérem én az égtől: aki nem

teszi parancsom, termést annak sem a föld

ne adjon, sem az asszony gyermeket, hanem

e mostani vész vagy még szörnyebb, írtsa ki!

Megátkozom főleg a gyilkost, bár maga

bujik, bár cinkosokkal a bosszú elől:

zúzza sírba hitványul hitvány életét!

S imádkozom: ha ennen házam adna tán

tudtommal és tűrtömmel néki tűzhelyet,

fejemre szálljon átkom minden betüje!

De, Kadmos többi népe, kiknek e szavak

szívünk szerint: Diké, az Igazság, legyen

harcos velünk halálig s minden istenek!

Kar

Vallok, uram, hát, ahogy átkod rám köti:

nem én öltem meg és ki ölte meg, nem is

tudom. Aki küldötte ezt a jóslatot,

Phoebus, tárhatná föl nekünk, ki ölte meg?

Oedipus

Igazat mondasz. De ki kényszerítheti

az istent arra, amit tenni nem akar?

Kar

Más módot mondok, amit jónak gondolok.

Oedipus

Hármat is, ha van, el ne múlassz mondani!

Kar

Jósnak a jós, Phoebusnak titkaiba lát

Tiresias leginkább: tőle biztosan

megtud mindent, királyom, aki kérdezi.

Oedipus

Nem voltam ezt megtenni sem hanyag: Kreon

szólt róla, és én érte küldtem kétszer is.

Csak azt csodálom, hogy már régen nincsen itt.

Kar

Mit mondjak még? Csak süket, ócska pletyka van...

Oedipus

Halljam azért! Minden szót megvizsgálok én.

Kar

Úgy hiszik, útas emberek ölték meg őt.

Oedipus