Morgan Rice - A Becsület Siralma

Végigment a szobán, és elkezdte elvágni a nők köteleit, a vastag zsinegeket, egyenként

szabadon engedve őket. Néhányan felugrottak, és az ajtóhoz rohantak. Hamarosan az összes nő szabad lett, és mind az ajtóhoz szaladtak. Páran túlságosan el voltak kábítva ahhoz, hogy felkeljenek, nekik a többiek segítettek.

- Akárki is vagy – mondta egy nő Erecnek az ajtóban állva – Isten áldjon. Akárhova is mész, az égiek segítsenek utadon!

Erec-nek jólesett a hála és az áldás; és olyan érzése támadt, akárhová is megy, szüksége lesz

rá.

Hajnalodott. Napfény áradt be Illepra kunyhójának aprócska ablakain, simogatta Gwendolyn szemhéját, és lassan felébresztette a lányt. Az első nap tompa narancssárga fénye cirógatta, és felébresztette a hajnal csendjében. Pislogott néhányat, először azt sem tudta, hol van. Aztán eszébe ötlött:

Godfrey.

Gwen a házikó padlóján aludt el, egy halom szalmán a fiú ágya közelében. Illepra közvetlenül Godfrey mellett feküdt, és mindhármuknak hosszú éjszakája volt. Godfrey egész éjszaka nyöszörgött, dobálta magát, forgolódott, és Illepra szüntelenül a gondját viselte. Gwen ahogy csak tudott, próbált neki segíteni: vizes ruhát hozott, kicsavarta és Godfrey homlokára helyezte őket. Odaadta Illeprának a gyógynövényeket és balzsamokat, amelyeket gyakran kért. Az éjszaka végtelennek tetszett; Godfrey sokszor felkiáltott, és Gwen biztos volt benne, hogy haldoklik. Többször is az apjukat hívta, és ez egy kicsit megnyugtatta Gwent. Érezte az édesapjuk jelenlétét, ahogy közöttük lebeg. Nem tudta, vajon azt akarja-e, hogy a fia éljen – a kapcsolatuk mindig annyira feszültséggel teli volt.

Gwen azért is éjszakázott itt, mert nem tudta, hova menjen. Nem érezte biztonságosnak, hogy a kastélyba visszatérjen, és egy fedél alatt aludjon a bátyjával; itt biztonságban érezte magát, Illepra gondoskodása mellett, úgy, hogy Akorth és Fulton őrt állnak az ajtónál. Sőt olyan érzése volt, senki sem tudja, hogy hol van, és ez jól is volt így. Ezenkívül az utóbbi néhány napban megkedvelte Godfrey-t, rátalált egy testvérre, akit eddig egyáltalán nem ismert, és fájt arra gondolni, hogy esetleg elveszíti.

Gwen talpra ugrott, odasietett Godfrey-hoz, a szíve majd kiugrott, azon gondolkodott, vajon életben van-e még. Egy része valamiért úgy gondolta, ha reggel felébred, túlélte, ha nem, akkor vége. Illepra is felállt és odasietett. Valamikor az éjjel ő is elalhatott; Gwen nem is hibáztatta érte.

Mindketten Godfrey mellett térdeltek, amikor a fény megtöltötte a kunyhót. Gwen megfogta bátyja csuklóját, és kissé megrázta, Illepra pedig a homlokára tette a kezét. Lehunyta a szemét, és sóhajtott – Godfrey szeme hirtelen kipattant. Illepra meglepetten húzta vissza a kezét.

Gwen is elámult. Nem is számított rá, hogy Godfrey kinyitja a szemét. Megfordult és ránézett.

- Godfrey?- szólította meg.

Hunyorgott, becsukta a szemét, majd újra kinyitotta; aztán a legnagyobb megdöbbenésére,

a könyökére támaszkodott, és rájuk nézett.

- Hány óra? Hol vagyok?

Hangja ébernek, egészségesnek tűnt, és Gwen még sosem érezte magát ennyire

megkönnyebbültnek. Illeprával együtt szélesen elmosolyodott.

Gwen előrehajolt és megszorongatta testvérét, kapott tőle egy nagy ölelést, aztán újra hátradőlt.

- Életben vagy! – kiáltott fel.

- Még jó – mondta – Miért ne lennék? Ő kicsoda? – kérdezte Illepra felé fordulva.

- A nő, aki megmentette az életed – felelt Gwen.

- Megmentette az életem?

Illepra a földet nézte.

- Csak segítettem egy kicsit – mondta szerényen.

- Mi történt velem? – faggatózott Godfrey rémülten – Az utolsó, amire emlékszem, hogy a sörházban iszogattam, aztán…

- Megmérgeztek – vágott közbe Illepra – Méghozzá egy nagyon ritka és erős méreggel. Évek óta nem találkoztam ilyennel. Szerencséd, hogy élsz. Igazából te vagy az egyetlen, akiről tudok, hogy túlélte. Valaki biztosan a gondodat viseli ott fenn.

Szavai hallatán Gwen tudta, hogy igaza van, és rögtön az apjára gondolt. A nap egyre

erősebben tűzött be az ablakon, és érezte, hogy az apjuk velük van. Ő akarta, hogy Godfrey éljen.

- Jó szolgálatot tesz neked – jegyezte meg Gwen mosolyogva – Megígérted, hogy nem iszol több sört. Látod, mi történt.

Húgához fordult, és rámosolygott; arcába visszatért az élet, és ez nagy megkönnyebbüléssel

töltötte el Gwent. Godfrey visszatért közéjük.

- Megmentetted az életem – mondta neki őszintén.

Most Illeprához fordult.

- Ketten mentettétek meg – tette hozzá – Nem tudom, hogy hálálhatnám meg ezt valaha is.

Ahogy Illeprára nézett, Gwen észrevett valamit – volt valami a tekintetében, ami több volt, mint hála. Megfordult, és Illeprára pillantott, és látta, hogy elpirulva a földet nézi – és Gwen rájött, hogy tetszenek egymásnak.

Illepra gyorsan megfordult és átvágott a szobán, hátat fordítva nekik egy bájitallal kezdett el

foglalatoskodni.

Godfrey újra Gwenre nézett.

- Gareth? – kérdezte, hirtelen elkomolyodva.

A lány bólintott. Értette, mire gondol.

- Szerencsés vagy, hogy nem vagy halott– mondta – Firth már az.

- Firth? – Godfrey meglepetten vitte fel a hangját – Halott? Hogyan?

- Felkötette. Te lettél volna a következő.

- És te?

Gwen vállat vont.

- Az a terve, hogy férjhez ad. Eladott a nevarunoknak. Úgy tűnik, épp úton vannak, hogy elvigyenek.

Godfrey felháborodva felült.

- Sosem engedném! – kiáltotta.

- Ahogy én sem. Kitalálok valamit.

- De Firth nélkül nincs bizonyítékunk. Nem tudjuk legyőzni. Gareth szabad marad.

- Megtaláljuk a módját – válaszolta – Megtaláljuk a ….

A kunyhóba hirtelen fény áradt, ahogy kinyílt az ajtó. Akorth és Fulton csörtetett be rajta.

- Hölgyem – kezdte Akorth, majd észrevette Godfrey-t.

- Te rohadék! – ordított fel örömében – Tudtam! Az életben mindent elcsalsz – biztos voltam benne, hogy a halált is megcsalod!

- Tudtam, hogy nincs az a sör, ami téged lesöpör! – tette hozzá Fulton.

A fiúk odaszaladtak hozzá, Godfrey kiugrott az ágyból, és összeölelkeztek.

Aztán Akorth komoly hangon Gwenhez fordult.

- Hölgyem, elnézést, hogy zavarlak, de észrevettünk egy csapat katonát a horizonton. Felénk tartanak.

Gwen riadtan nézett rájuk, kirohant, a többiek a nyomában. Lehúzta a fejét, és hunyorgott

az erős napfényben.

A csoport a ház előtt álldogált, és figyelte, ahogy egy csapat Ezüstlovag vágtázik a kunyhó felé. Fél tucat ember közeledett teljes sebességgel, kétségkívül feléjük tartottak.

Godfrey a kardjáért nyúlt, Gwen azonban megállította a kezét.

- Ezek nem Gareth emberei, hanem Kendrické. Biztos vagyok benne, hogy békés szándékkal érkeznek.

A katonák odaértek hozzájuk, rögtön leugrottak a lovukról, és letérdeltek Gwendolyn előtt.

- Hölgyem – kezdte a vezetőjük – Nagyszerű híreket hozunk. Visszaszorítottuk a McCloudokat! Bátyád, Kendrick biztonságban van, ő kérte, hogy adjam át neked ezt az üzenetet: Thor jól van.

Gwen könnyekben tört ki a hír hallatán, szíve hálával és megkönnyebbüléssel telt meg.

Előrelépett, és megölelte Godfrey-t, aki visszaölelte. Úgy érezte, az élete visszatért a normális kerékvágásba.

- Mindannyian visszajönnek ma – folytatta a hírnök – és nagy mulatságot csapunk Királyudvarhelyen!