Mikula László - A férfi és a nő

Jézus tanításaiban megvallhatta, hogy ő a földönkívüli vonatkozásban nem ugyanaz, mint a Földön (ezt így is meg lehet fogalmazni: „Kozmikus Krisztus inkarnációja”). Ebből adódóan a Földi ember számára Jézus földönkívülisége nem lehet kérdés, tehát elnevezte Istennek! De hogy ki és mi volt valójában Jézus, arról a Földi embernek a mai napig nincs elképzelése! Én is egyetértek azzal, hogy Jézus a Földi megjelenése alatt Földi ember volt, mert a földönkívüli megjelenése helyett emberalakot öltött, amelynek elve teljesen megegyezik a gnosztikusok által elképzelttel.

Folytatva a cikk értelmezését.

„Az őskeresztény kozmogónia főhőse, a teremtés konkrét végrehajtója maga Krisztus. Amint ugyanis megnyilvánult, azonnal átvette szüleitől, az Atyától és az Anyától a teremtés stafétáját. Legelső teremtő aktusként kiárasztott négy aiónt, melyekből további és további aiónok bontakoztak ki, a végtelenségig. Mivel a Fiúisten az aiónok teremtője, ezért hívják az Aiónok Aiónjának is.”

Azt el kell ismerni, nagy fantáziája van a cikk írójának! Milyen információkra alapozza, hogy Krisztus a „a teremtés konkrét végrehajtója”? Milyen vonatkozású teremtést valósított meg? Vélelmezi a cikk írója vagy valamelyik apostol, hogy „Legelső teremtő aktusként kiárasztott négy aiónt”. Ezt talán látta valaki, vagy maga Jézus informálta az apostolt erről a nemes cselekedetről?

Az aión fogalma: „ https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/a-a-C97B4/aion-C9823/

A hellenisztikus filozófiában az isteni teljesség kiáramlásai (emanatio), közbülső fokozaton álló istenek, egy-egy világkorszak személyes jellegű urai. Ezek a korszakok állandó körforgásban következnek egymásra. A gnózis spekulációi a két aión körül folytak: egy időfeletti, örök és egy múlandó világ.”

Mivel a fogalom meghatározásából nem igazán lehet kideríteni, hogy mi is az az aión, de valami olyasféle, ami hasonlítanak magához az Istenhez, azaz a Teremtőhöz. Az érdekesség az aiónok kibocsájtásában az, hogy itt nem volt követelmény a hímnemű és a nőnemű „Teremtő” együttes tevékenysége ahhoz, hogy aión jöjjön létre, tehát a Fiúisten maga alkotta meg ezeket az aiónokat? Vajon hogyan?

Folytatva a cikk értelmezését.

„Az aión egy speciális fogalom a gnosztikus bölcseletben. Tipikus gnosztikus, de nem korlátozódik kizárólag a keresztény gnózisra: Egyiptomtól Iránig találkozunk vele. Hogy mi is az aión, nem könnyű megmagyarázni, mert mint a gnózis oly sok fogalmának, ennek is több jelentés-rétege van. Mivel azonban a gnosztikus teremtés lényege a multiuniverzum kiárasztása, a legjobb, ha úgy képzeljük el, hogy az aión a különböző valóságsíkokat, dimenziókat jelenti. Az tehát, hogy »Krisztus a mennyei teljességből kiárasztotta az aiónokat«, a modern fizika nyelvére így fordítható le: az aktív teremtő energia egy mindent tartalmazó szingularitásból (őspontból) kiindulva létrehozta a párhuzamos világokat.”

Nagyon felbátorodott a cikk írója, mert cikkének vége felé olyan kijelentéseket enged meg magának, amelyekről szerintem még maga sem hiszi el, amit leírt.

Az aiónok körüli polémia tovább gyűrűzik; nem is csoda, hiszen, ha a ma kor emberének feltesszük ezt a kérdést, hogy mondja meg, mi az az aión, nem tudom, ki venné a bátorságot és adna magyarázatot. De itt vannak a gnosztikusok, akiknek megfelelő alapú tudományos felkészültségük van és magyarázatot adnak erre a fogalomra. Igaz, hogy a magyarázatuk értelmezhetetlen, mert a tudomány jelenlegi állása szerint nincsenek párhuzamos Univerzumok mindaddig, amíg ez bizonyítást nem nyer!

Folytatva a cikk értelmezését.

1.1.1.4 „Szophia bukásától a Golgotáig

Ezek a világok azonban még tisztán szellemi természetűek voltak. A teremtés e stádiumában ugyanis még nem volt anyag, de okság és téridő sem – mindezek egy jóval későbbi fázisban jönnek majd létre. A Krisztus által megalkotott aiónok tehát csakis a fényből, azaz energiából álltak. Ezeknek az éteri dimenzióknak az összességét a gnosztikusok Plerómának (Teljességnek) hívják.”

A ma ismert Világ azzal jellemezhető, hogy objektíven létezik, függetlenül attól, hogy ezt mi elfogadjuk vagy nem. Képzeljük el, hogy egy ötéves gyerek, aki még nem hallott a Jupiter bolygóról. Megkérdezzük tőle, hogy mi az a Jupiter bolygó. Valószínűleg nem tud rá felelni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a Jupiter bolygó nem létezik, hanem azt, hogy valaki nem ismeri. Ha tehát a Világ létezik az objektív valóságában, akkor nem létezhet szellemi síkon. Mert mi a szellemi sík? A tudatunkban körvonalazódó elképzelés valamiről. Azzal, hogy a tudatunkban megjelent egy elképzelés, attól még az egyáltalán nem biztos, hogy létezik is!

Az a kijelentés, hogy a teremtés úgy jött létre, hogy csak a tudati szférákban körvonalazódott, az nem teremtés! Ha a kezdeti aiónok csak fényből álltak, akkor ezek anyagi természetűek voltak, ahogy korábban ezt már kifejtettem. Az, hogy az fény dimenziókat alkot, számomra teljesen új, és nem tudom, honnan vette a cikk írója.

Folytatva a cikk értelmezését.

„Az aiónok azonban nemcsak a Pleróma egyes rétegei, de egyben fénylények is. Minden aiónnak, mint »helynek« saját megtestesítő aiónja van – méghozzá mindegyiknek kettő. Az aiónlények tehát páronként képviselnek egy-egy dimenziót: minden aiónban (mint »helyben«) két-két aiónlény, egy hím- és egy nőnemű lakik. Nehéz megmondani, hogy is néz ki egy aiónlény a gnózis szerint, de általában angyal-szerűen szépséges, halhatatlan, emberforma lényekként írják le őket, mint az antik mítoszok istenei és istennői.”

Az aiónok értelmezése egyre nagyobb léptékűvé válik, ahogy haladunk előre. Az aiónok tehát nemcsak fénylények, hanem önmaguk megtestesítői is (amit, őszintén bevallom, el sem tudok képzelni), és egyszerre páronként kettő, ami természetesen hímnemű és nőnemű lény, amelyek egy-egy dimenziót képeznek, mellette természetesen angyalok is, amelyek emberformájúak.

Összegzem, hogy mi is a gnosztikusok szerint az aión: fény-éteri dimenzió, két félből állnak (hím és nőnemű), angyalszerű, emberforma lény.

Tehát így jutunk el a fényből az emberforma lényig, és ez mind az aión!

Folytatva a cikk értelmezését.

„És itt, az aiónoknál álljunk meg egy pillanatra! Ők nem Isten megnyilvánulásai, mint az Atya és az Anya, és nem is tökéletes személyiségek, mint Krisztus.”

Próbálok az egyre csapongóbb gondolkodásban eligazodni! A cikk írójának már volt ebben a cikkben erre vonatkozó állásfoglalása: „A kérdésre tehát, hogy ki a Teremtő, az az őskeresztény válasz a következő: minden létezés végső forrása Isten, de a teremtési folyamat konkrét végrehajtója az Atya, az Anya és a Fiú. Isten és a teremtő Szentháromság persze valójában azonosak, hiszen utóbbi nem más, mint a végtelen Fény három manifesztációja.”

Hogy létezik, hogy az aiónok nem istenek, ha „Atya, az Anya és a Fiú (teremtő Szentháromság) meg az Isten”, ezek ugyanazok és Istenek, bárki is volt konkrétan az aiónok teremtője? Miből gondolja a cikk szerzője, hogy ezek az aiónok nem voltak tökéletesek? Ez az állásfoglalás is a cikkíró reverzitási hibája. Miért? Mert ha szerinte van nem „tökéletes” ember, akkor ebből az következhet, hogy vannak nem tökéletes „isten-alkotta” aiónok is?

Folytatva a cikk értelmezését.