Mikula László - A férfi és a nő

A bibliai megfogalmazás elfogadja, hogy az Isten magában hordozza a kettősséget: a „transzcendencia és az immanencia”-t, vagyis toleránsabb, míg a gnosztikusok csak a „transzcendencia”-t fogadják el.”

– „Végtelen, tér-idő feletti erő” meghatározása. Kérdéssel kezdem: honnan tudták a gnosztikusok, hogy az Univerzum „végtelen”? Milyen eszközök álltak a rendelkezésükre, hogy ezt így egyértelműen ki tudták jelenteni? Az is lehet, hogy valaki/k mondta/ák nekik? Azonban ez nem azt jelenti, hogy így is van!

A „tér-idő feletti erő” kijelentés értelmezése:

A „tér” az egyenlő az Univerzummal. Mi lehet az Univerzumon kívül? Az „idő” az egy fizikai mennyiség, amelynek nincsenek léptékei! Mindenki olyan időmérő egységet használ, amilyent akar. Akkor, hogy lehet valami „idő feletti erő”? A „tér-idő” fogalom beemelésével a gnosztikusok megint egy jó nagyot mondtak mindenféle értelem nélkül, mert azt hiszik, ez aztán a tudományos-keresztényi meghatározás. Nem csoda, hogy a gnosztikusok eltűntek az évszázadok süllyesztőiben, mert senki nem értette, hogy mit akarnak mondani.

– A „kozmikus intelligencia” fogalma jelenleg elérhetetlen az internet adta lehetőségeken belül, ezért jó lett volna, ha a cikk írója kifejti, hogy mit is ért ez alatt a fogalom alatt. Hacsak nem abba a túlzásba esett, hogy leír egymás mellé olyan kifejezéseket, amiről senki nem tudja, hogy mi is az! Ez a jelenség nem szokatlan a hiedelmekben, a hívők körében, de az adott felvetésekre a választ nem tartalmazza.

Folytatva a cikk értelmezését:

1.1.1.2 „Az eredeti Szentháromság: Atya, Anya és Fiú

Felmerül a kérdés: ha a gnózis Istene teljes és tökéletes volt önmagában, aki semmiben sem lát szükséget, miért kellett teremtenie? Jézus válasza János könyve szerint erre a következő: mert önmagát csak saját fényében érti meg. Azaz: Istenben egy állandó önmegismerési folyamat zajlik, amit a hindu Upanishadok (India misztikus tanainak gyűjteménye) úgy fogalmaz meg, hogy Brahman (Isten) folytonosan meditál önmagáról.”

Figyelemre méltó megjegyzéssel nyit a cikk írója: „a gnózis Istene teljes és tökéletes volt önmagában”. Ezek szerint több Isten is van: van a gnosztikusok által kreált Isten, és mivel a cikk írója is gnosztikus, ezért ez lehet csak a tökéletes, és van a többi, apostol által írt, a kanonizált Bibliában található, evangéliumok szerinti Isten. Én azt mondom, hogy mind a két tábornak igaza van. Miért gondoljuk, hogy Isten csak egy van, aki a Földi világot megteremtette, benne az emberrel? Mivel az Isten Földön kívüli világból származó lény, miért gondoljuk, hogy egyedül van, volt? Hogy többen voltak, az biztos, hiszen ezt az Apostolok is leírták. Más bizonyítékunk meg nincs.

Az a kérdés, hogy ezek a Teremtő Istenek milyen tulajdonságokkal rendelkeztek, azt hiszem, még hosszú ideig kérdés is marad.

Erre a kérdésre János könyvében találunk egy magyarázatot. Ki is volt János? Az Urantia könyv szerint: 139:4.1 (1553.6) János halász volt, de megállapította, hogy Isten „önmagát csak saját fényében érti meg”. És elfogadjuk, hogy János, a halász ilyeneket írt? Ha most tíz, halászmesterséget folytató embertől megkérdezném, hogy mit ért ezen megjegyzés alatt, kíváncsi volnék a válaszaikra, hát, ha még hozzáteszem, hogy mindez 2000 évvel ezelőtt történt!

A továbbiakban a szerző is értelmezi, hogy mit is jelent az „önmagát csak saját fényében érti meg” kijelentés: „Istenben egy állandó önmegismerési folyamat zajlik”. Hát ez egy nagyon furcsa megállapítás! A cikk korábbi részében a cikk írója kihangsúlyozta, hogy Isten tökéletes és minden tulajdonsággal rendelkezik, ami elvárható volt tőle. Akkor miért kell neki saját magáról meditálnia? Erre az sem ad magyarázatot, hogy az „Upanishadok úgy fogalmaz meg, hogy Brahman (Isten) folytonosan meditál önmagáról”. Attól még, hogy a hinduk valamit leírtak, az nem biztos, hogy úgy is van! Akkor mit is jelenthet az „önmagát csak saját fényében érti meg” kijelentés? Lehet a szavakat és a kifejezést is értelmezni, ami természetesen szubjektív vélemény lesz, de én nem teszem, mert fogalmam sincs, egyébként sem foglalkozok olyan, egy halász által leírt teoretikus véleménnyel, amelyet szerintem ő sem ért, mert nem ő írhatta, csak neki tulajdonítják.

Folytatva a cikk értelmezését:

„Önmagunkról gondolkodni márpedig csak úgy lehet, ha szétválik egymástól az alany (aki gondol, azaz én), illetve a tárgy (akire gondolok, azaz magamra). Így máris kettősség keletkezik az Egységben, amit a gnózis úgy jelképez, hogy az androgün (nem nélküli) Istenben megjelent a férfi jellegű, kiárasztó energia (gondolkodó), valamint a befogadó, nőies princípium (az elgondolt, illetve a gondolat). Így született az eddig egységes Abszolútumból az első kettősség: az Atyaisten és az Istenanya.”

Ha én a cikk írója lennék, ezt nem írtam volna le! Ha én gondolok saját magamra, először is ez nem csak isteni képesség. Másodszor, természetesen nyelvtanilag szét lehet bontani a gondolkodást alanyra (énre) és tárgyra (magamra), de ettől még én nem leszek kettő! Az e fajta megközelítés miatt is szűnhetett meg a gnosztikus kereszténység, mert ilyen értelmetlen dolgokat akart a híveknek bemesélni. A további gondolatmenet szintén érthetetlen. Így akarja az ember kettősségét (hímnemű, nőnemű) megmagyarázni, hogy a gondolkodót és a gondolatot leképezi nemekre? Azt megértem, hogy valahogy meg kellett a hívőknek magyarázni a nemek kettősségét, na de ilyen példán keresztül? Ez enyhén szólva sérti magát az embert, hogy ilyen sztorikkal próbálja az érthetetlent megmagyarázni! A bekezdés végén tett „megdönthetetlen” kinyilatkozásból lett az Atyaisten és az Istenanya. Miért gondolja a szerző, hogy a Teremtőink, bárkik is voltak, természetesen ugyanolyan biológiai tagozódásban vannak, mint az emberek? Ez az „interpoláció” szinte végig kíséri a cikket, azaz ahogy az embereknél van, úgy kellett a Teremtőinknél is lenni. Így lett „az Atyaisten és az Istenanya” is.

Folytatva a cikk értelmezését.

„Utóbbit, a kozmikus női energiát az apokrifek általában Ennoiának (Gondolat) vagy Protoennoiának (Első Gondolat) hívják – a fentiek alapján nem véletlenül. Az Anyának van egy titokzatosabb neve is: Barbelo, amellyel nagyon sok őskeresztény kozmogóniai iratban találkozunk. Jelentése, talán Erő, mások szerint Isten lánya. Az Atya és az Anya gondolkodásának, egymásra reflektálásának eredménye – gyümölcse – a Fiú, azaz a Kozmikus Krisztus.”

A Teremtőinknek nemek szerinti beállítása, mint ahogy korábban is írtam, öncélú, bárhogy is fogalmaz akármilyen tartalmú korai dokumentum. Ezt a megállapítást a „követők” értették és elfogadták, mert hát az emberiség és a Földi élővilág emlősei ugyanilyen felállásban léteztek ahhoz, hogy az utódot létrehozzák. Ez a leirat senkit nem döbbentett meg eddig, sőt üdvözítőnek tartották, hiszen lám-lám, a Teremtőink testi felépítése ugyanolyan, mint az embereké – na, egy kicsit misztikusabb, aminek eredményeképpen más értelmetlen, dogmatikus szerepet is rájuk aggattak. A „Barbelo” szó magyarázata is hagy némi kívánnivalót maga után! Az Istenanya és az Isten lánya ugyanaz a lény? A cikk írója szerint igen! Ahogy várható volt, egy nőnek (Istenanya vagy Isten lánya) meg egy férfinak (Atyaisten) milyen szerepe lehet az Univerzumban, mint hogy gyereket alkossanak, akinek neve a Fiú, azaz a Kozmikus Krisztus. Semmi furcsaság nincs ebben, hiszen az Univerzumban csak egy módon szaporodnak az egyedek, nevezzük bárhogy is őket; úgy, mint az ember. Remélem, ezt senki nem gondolja komolyan, de főleg a cikk írója!