Mikula László - A férfi és a nő

Az egyik: Jézus Krisztus egyáltalán nem mondott ilyeneket, amelyeket a későbbiekben valakik megtaláltak és Jézus szavainak tulajdonítanak.

A második: mondott valamit, de az idő és a hallgató szubjektuma (apostolok) olyan irányba torzították, hogy a végeredménynek semmi köze a Jézus által elmondottakhoz.

Mindkét állítás vélelmezés, de azt a tényt, hogy a Biblia és az apokrifek tartalma mennyire fogadható el egy Jézus Krisztus nevű ember tanításaiként, semmi nem bizonyítja.

Folytatva a cikk értelmezését…

„E fantasztikus tanításokat – melyek a modern fizika, az Úr a világmindenséget azzal, hogy parancsba adta: is összhangban állnak – csakis az apokrif iratokban találjuk meg.”

Kezdeményeztem a cikkíróval való kapcsolatfelvételt, hogy megkérdezzem, az apokrif evangéliumokban leírt teremtéstörténeteknek milyen kapcsolatuk van a tudománnyal, nevezetesen a fizikával? Nem sikerült a kapcsolatfelvétel, mert az általam részére átküldött bibliakritikámból kiderült az ateista álláspontom, és ez nem fért össze az ő gnosztikus hitvallásával, így a kapcsolatfelvételt elutasította.

Miután áttanulmányoztam a Hihetetlen magazin 2018. szeptember-decemberi különszámának cikkét a tiltott evangéliumokról, rá kellett jöjjek, hogy a tiltott evangéliumok is ugyanolyan irányultsággal íródtak (nem tudni, kinek a keze által), mint a kanonizált Bibliában olvasható álláspontok. A különbség az, mint oly sok más területen, hogy megkérdezel három embert egyazon helyen és időben elhangzott előadás tartalmáról, és láss csodát, három különböző vélemény alakul ki. Ebben nincs semmi különlegesség, a probléma az, hogy ez a kereszténységnek nevezett elnyomó ideológia már 2000 éve mételyezi az embereket, és nem engedi kitörni őket az objektív valóságba!

Folytatva a cikk értelmezését:

„Az Ószövetség és a krisztusi tanítások összeolvasztása miatt érthető, hogy az Újszövetség egy árva szót sem szól a teremtésről. Hiszen Mózes első könyve, a Genezis világosan elbeszéli, miként alkotta Jahve, az Úr a világmindenséget azzal, hogy parancsba adta: Legyen! Ám ez csakis addig kielégítő, amíg kizárólag a kanonizált Bibliából indulunk ki – ahogy azt a keresztények többsége teszi.

Amióta azonban 1945-ben előkerültek a Nag Hammadi kódexek, lehetőségünk nyílt megismerni a gnosztikus – azaz őskeresztény – teremtéstörténetet. Ezt elolvasva rögtön rájövünk, miért is nem próbálkoztak az egyházatyák az ótestamentumi verzióval való összeegyeztetésével: akkora különbségek vannak köztük, hogy ez abszolút lehetetlen lett volna. Ám mivel a jahvei modellt az egyházatyák mindenképpen be akarták emelni a kereszténységbe, inkább a jézusi változatot ejtették.

A másik ok, amiért az eredeti teremtéstörténet kimaradt a kanonizált Szentírásból, az, hogy ezek titkos tanítások voltak, melyeket Jézus csak a legszűkebb tanítványi körének tárt fel. Olyan mély misztériumokról van szó ugyanis, amely az emberek többségének első hallásra-olvasásra homályos zagyvaságnak tűnhet. Megértésükhöz a racionális én kikapcsolása, nagyon mély átszellemülés és a hétköznapi gondolkodásunktól való elszakadás szükséges, ami pedig meghaladta a legtöbb egyházatya képességeit. Egyszerűen fogalmazva: mivel az ortodox keresztény teológusok nem foglalkoztak ezotériával – azon kívül, hogy így, ismeretlenül is ostorozták, támadták azt –, fel sem fogták Jézusnak ezeket a szó legtisztább értelemben véve ezoterikus tanításait.”

Érdekes a cikkíró további fejtegetése a „valódi teremtéstörténet” gondolatiságáról. Számára kielégítő magyarázat, hogy valami vagy valaki azt mondja, hogy „Legyen”, és hipp-hopp, lett. De nagyon gyorsan kiderül, hogy miért is alakult ki ez a véleménye; volt egy korábbi csoportosulás, amely valamilyen formában kapcsolódott a kereszténységhez. Ezek voltak a gnosztikusok, akikről korábban már beszéltem, és megtalálták a Nag Hammadi kódexeket, amelyekben ez a csoportosulás szintén elővezetett egy véleményt a teremtésről. Hogy kicsit hihetőbb legyen az általuk elővezetett verzió, ezért gnosztikusoknak nevezték magukat, amely értelmezve „tudományalapú, bár az az anyagi világban nem hisznek”. Szintén, hogy bonyolultabbá tegyék az „érthetetlent”, olyan köntösbe burkolták, olyan nyelvezetet használtak, amelyet rajtuk kívül szinte senki nem értett. Ez részükről a tudományosság. Ha összehasonlítást szeretnék tenni, olyan nyelvezetet alakítottak ki, mint manapság a jogászok. Törvényeket alkotnak, amelyeknek szövegeit senki más rajtuk kívül nem érti, így az alkalmazáshoz és a megértéshez csak őket lehet igénybe venni. Kiváló pénzkereseti lehetőség!

Érdekes elemezni azt a megállapítást, hogy „Ám mivel a jahvei modellt az egyházatyák mindenképpen be akarták emelni a kereszténységbe, inkább a jézusi változatot ejtették.

Az ószövetségi teremtéstörténet Jézus Krisztus megjelenéséig kb. 400 évet élt meg. Attól még senki nem vált kereszténnyé, hogy elfogadta az Ószövetségben leírtakat, de képviselte a köz gondolkodását sok kérdésben. A legfontosabb jövőbe mutató állásfoglalása az Ószövetségnek az volt, hogy megjövendöli a Megváltó eljövetelét. Ezekből az alapokból kiindulva eljön a Megváltó, aki állítólag Jézus Krisztus volt. Kérdésként itt felmerülhet, hogy mitől lett Jézus Krisztus Megváltó, de ezt nem kívánom elemezni, ezt meghagyom a dogma-hívőknek.

A lényeg, hogy állítólag Jézus Krisztus tanítványai, apostolai evangéliumokban foglalták össze a „Megváltó” által elmondottakat a teremtéstörténetről – többek között. Ezek leírásra kerültek, amelyek közül néhány apostol által leírt teremtéstörténet különbözik egymástól, pedig a tanító ugyanaz volt. Ezt a paradox helyzetet a cikk írója úgy oldja fel, hogy voltak olyan tanítványai Jézusnak, akik közelebb álltak a szívéhez, és „titokban” adta át a „valós” információkat, így lettek az apokrif evangéliumok. Kinek adta át ezeket az információkat? Többek között János Apostolnak, aki halász volt, és írástudatlan. A cikkíró szerint viszont „Megértésükhöz a racionális én kikapcsolása, nagyon mély átszellemülés, és a hétköznapi gondolkodásunktól való elszakadás szükséges”. Tehát egy halásznak ilyen képességekkel kellett rendelkeznie az ókorban.

A cikkíró legsúlyosabb indoka, hogy nem az apokrif teremtéstörténet került bele az Újszövetségbe: „mivel az ortodox keresztény teológusok nem foglalkoztak ezotériával”…

Mi az ezotéria?

„https://wikiszotar.hu/ertelmezo-szotar/Ezotéria: Természetfeletti erőkkel kapcsolatos elképzelések összessége, amely kiterjed a szellemvilágra, illetve különféle megmagyarázhatatlan jelenségekre. Magát tudományosnak bemutató titkos, de misztikus, babonás világnézet, amely a természetnek csak kiválasztottak, beavatottak számára felfogható titokzatos erőiben, jelenségeiben hisz, és ezekkel kapcsolatos módszereket alkalmaz.”

Kétségbe vonom, hogy Jézus Krisztus, ha szerepét komolyan veszem, akkor a maga földönkívüli mivoltában egy nagyon is földi léptékű hiedelemmel azonosulna, mint az ezotéria. Így ilyen tartalmú tanításai is kitalációk lehetnek.

A szerző végső megállapításával egyetértek, nevezetesen, hogy mi került bele a Bibliába, teljesen érthető: egy zagyva szövegből semmi értelmes nem vehető ki, a cél pedig az volt, hogy mindenki számára egyszerűen fogalmazott teremtéstörténetet alkossanak, amely alkalmas volt arra, hogy a széles tömegek egyszerűen megértsék a dogmát, azt elfogadják, és a szerint éljenek és haljanak.