Maya Banks - Vénuszdombi mesék

Amikor eltűntek a folyosón, Mia megállíthatatlanul remegni kezdett. A földre zuhant, az arcát a kezébe temette. Hányinger fogta el, bemászott a sarokba és öklendezett.

Lassan felállt, a keskeny priccshez botorkált. Mindene fájt. Összetépett ingét magára terítette, és várt. Jackre várt. Remélte, hogy még idejében odaér.

Jack Macre bámult. Olyan erősen szorította össze a fogát, hogy hallotta a csikorgását.

— Hogy érted, hogy Miát letartóztatták?

Mac beletúrt rövid hajába.

— Ryder hívott. Két rendőr jelent meg a háznál Mia letartóztatási parancsával. Kábítószer-birtoklás és prostitúció.

— Prostitúció? Mi a fene?

A Clark megyei rendőrőrs előtt álltak, ahol Martint és Drake-et hallgatták ki. Jack akarta vallatni őket, de Kenny kitette a szűrét az épületből.

— A fenébe — átkozódott Jack -, vajon hová vitték?

— Ryder azt mondta, Buford megyéből jöttek. Biztos vagyok benne, hogy a megyei fogdában van.

Jack még egyet káromkodott.

— Ki kell hoznunk onnan. Nem bízom azokban a rohadékokban.

— Nem fog menni, hacsak Martin és Drake nem vall eleget, hogy megszerezzük a letartóztatási parancsokat. Addig nincs az a bíró, aki szabadon engedné.

Jack a rendőrőrs ajtajára bámult.

— Akkor talán a legjobb lesz, ha rábírjuk őket, hogy valljanak. Nem engedem, hogy Mia az éjszakát a börtönben töltse.

Majdnem összeütközött Kennyvel az ajtóban.

— Megszereztük, ami kellett. Letartóztatási parancsom van a seriff, a megyei bíró és a seriff néhány alkalmazottja ellen Buford megyében. Éppen oda tartunk, ha jönni akartok.

— Miát letartóztatták — mondta Jack. — Odamegyek, és megnézem, mit tehetek érte. Ki akarom hozni. Azt akarom, hogy ejtsék ellene a vádakat. Intézd el, hogy így legyen.

— Amint találok egy bírót, aki belemegy. Ott találkozunk.

Jack bólintott, aztán visszasietett Machez.

— Elviszel? — kérdezte kurtán.

Mac bólintott.

— Szállj be!

Amint beálltak a Buford megyei börtön parkolójába, Jack kiugrott a kocsiból és rohanni kezdett. Beviharzott a bejáraton, az íróasztal mögött ülő rendőr nem kis megdöbbenésére.

Elővette a jelvényét.

— Jack Kincaid vagyok a Texas Rangerektől. Ha jól tudom, itt tartják fogva Mia Nicholst.

A rendőr szeme furcsán csillogott. Zavarba jött, de azt mondta, hogy nincs náluk ilyen nevű fogva tartott személy.

Jack előrehajolt, és átrántotta a rendőrt az íróasztalon.

— Vagy elmondod, hol van, vagy esküszöm az élő istenre, itt rögtön kinyírlak.

— Jack, vegyél vissza! — szólalt meg Mac az ajtóban.

A rendőr előhúzta a fegyverét, és Jackre célzott vele.

— Tegyél le, te barom! Kurvára nem érdekel, ki vagy! Letartóztatlak egy rendőrtiszt bántalmazásáért!

— Na, akkor pofa be! — kiáltotta Mac.

Közelebb ment, és a fegyverével a bufordi rendőrre célzott.

— Dobd el a fegyvert! Jack, engedd el!

Jack visszalökte a rendőrt a székébe. Tompa puffanással ült le, majdnem hátraborult.

— Most pedig megmondod, hol van Mia Nichols!

— Hármas cella — motyogta a rendőr.

— Add ide a kulcsokat! — követelte Jack.

A rendőr a zsebébe túrt és odalökött Jacknek egy kulcscsomót.

— Menj egyedül! — mondta Mac. — Én szemmel tartom a barátunkat, amíg Kenny ideér.

Jack végigrohant a folyosón, és megállt a harmadik cella előtt. A szeme a priccsre szegeződött, ahol Mia feküdt összegömbölyödve. Bedugta a kulcsot a zárba, és feltépte az ajtót.

Odarohant, a lányhoz, a szíve a torkában dobogott.

— Mia? — suttogta.

Óvatosan megérintette a vállát. A torka összeszorult, amikor érezte, hogy a lány remeg.

Gyengéden megfordította. Rettenetes dühöt érzett, amikor meglátta a véres arcát. Ami még ijesztőbb volt: a torkán hatalmas zúzódás látszott. Megpróbálták megfojtani.

A lány inge szétnyílt, ahol el volt szakadva. Ökölnyi zúzódás kéklett a jobb oldalán.

— Mia, drágám, jól vagy?

Könnyek ömlöttek a lány szeméből, miközben Jack óvatosan a karjába vette. Istenem, legszívesebben ő is sírva fakadt volna. Üvöltött volna dühében. A lány remegett a karjában, az egész teste rázkódott.

— Mit tettek veled? — kérdezte elcsukló hangon.

— Nagyon boldog vagyok, hogy itt vagy — suttogta a lány. — Nagyon féltem.

Jack eltolta magától, hogy lássa az arcát. Az ujjával finoman megsimogatta, félrehúzta a haját az arcából. Az ajkát a homlokára tapasztotta, és forró könnyek szöktek a szemébe.

— Mit tett veled? — kérdezte szaggatottan.

— Nem hagytam magam — felelte Mia büszkén. — Azt hiszem, eltörtem az orrát.

Jack mosolygott, alig kapott levegőt, ahogy megpróbálta visszatartani az érzéseit.

— Ügyes vagy, baby!

— Ne hagyj itt! — könyörgött a lány, és még több könny ömlött a szeméből.

— Nem foglak, édes. Esküszöm, nem foglak. Kórházba viszlek. Most azonnal elmegyünk innen.

— Annyira féltem — suttogta. — Most, hogy itt vagy, már nem félek.

A szavak, amelyeket gyengéden a férfi fülébe suttogott, rég elfeledett érzéseket ébresztettek Jackben. Olyan érzéseket, amelyekről azt hitte, benne nem léteznek. Szégyellte bevallani, hogy valaha azt gondolta Miáról, gyenge.

Még véresen, sebesülten is áradt belőle az erő. Nagyon erős nő volt. A legkevésbé sem gyenge. Valójában ő volt a gyengébb.

Ha a lányról volt szó, olyan kiszolgáltatottnak érezte magát, mint egy újszülött.

Óvatosan felemelte a lányt, úgy vigyázott rá, akár egy kristálypohárra. Mia a fejét a vállára hajtotta és lehunyta a szemét. Egy könnycsepp gördült végig Jack arcán, ahogy vitte a folyosón. Amikor a bejárathoz ért, hűvös pillantással mérte végig a rendőrt, aki még mindig az íróasztalnál ült. Nagyon kellett erőlködnie, nehogy szélvészként kezdjen tombolni a dühe.

— Visszajövök, és halott ember vagy.

A rendőr arca elfehéredett.

— Nem én csináltam! — válaszolta védekezőn. — Moreland volt! Az idióta képtelen a farkát a nadrágjában tartani. A lány ellenállt, betörte az orrát. Hazaküldtem, hogy megmosakodjon.

— Gyerünk, haver! — mondta Mac csendesen. — Elviszlek a kórházba. Később majd elrendezzük a többit.

Jack mögötte ment, tomboltak benne az indulatok. Soha életében nem érezte magát ennyire feldúltnak. Mégis, amikor lenézett Miára, azonnal ellágyult ennyi gyengédség és bűntudat láttán. Legszívesebben térdre borult volna előtte.

Miát az ölében tartva beült az autóba. Vigyázott, nehogy beüsse valamijét. Nem akart újabb fájdalmat okozni neki.

Amikor megérkeztek a kórházhoz, Mac egy dzsekit nyújtott Jack felé.

— Takard be, ha gondolod — mondta Mac.

Jack bólintott, és a lányra terítette a dzsekit, hogy ne lássák.

— Köszönöm a fuvart, ne várj rám! Biztos vagyok benne, hogy Kennynek szüksége van rád.

— Visszajövök, és elmondom, mi történt — ígérte Mac.

Jack bevitte Miát. Nem tette le, még akkor sem, amikor a betegszobára vártak. Mikor végre behívták őket, az ágyra fektette és betakarta.

A vizsgálat alatt végig mellette volt, és fogta a kezét. Remegett a dühtől, mikor Mia a támadás részleteit mesélte. Legszívesebben megölte volna a rohadékot. A vérét kívánta. Levágná a farkát, és lenyomná a torkán. Soha életében nem érzett ilyen vadállati dühöt.