Juliette Benzoni - AZ ELVESZETT KERESZT

„koba” vagy „anko-ba” nevű növény gyümölcséből sajtolnak, amely Afrika szívében, a nagy tavak vidékén terem. Lerajzolta a növényt a királynak.

– Ha ki tudsz küldeni egy karavánt abba az országba, amit mondok majd, elkészítem a fiadnak az olajat, de hosszú az út, és olyan mennyiségű kenőcsöt kell készítenem, amely végül megromlik majd…

– Titkos a recept, vagy megtaníthatod az orvosomnak a gyógyszer elkészítését?

– Ha jó orvos, sikerülni fog. Akkor a karaván útnak indult.

Vissza is tért, és elkészült a kenőcs. A lepra éveken át nem fejlődött tovább, és sikerült megőrizni a titkot. Annál is könnyebben, mert Balduin teljesen normálisan fejlődött. A társaságát azonban leszűkítették, és azzal az ürüggyel, hogy a kormányzás tudományát tanulja, Amalrich király kivonta mindabból, amit a legjobban szeretett.

Elválasztotta Isabelle húgától is. Amaury, megerősítendő a politikai szálakat a bizánci császárral, másodszorra feleségül vette az egyik unokahúgát, Komnenosz Máriát, aki még tizenöt éves sem volt, amikor a görög hajók 1167 áprilisában partra tették Tyr kikötőjében. Isabelle egy évvel később született, és elragadó kisbaba volt. Az édesanyja gyönyörű volt, akár egy virág, és világszépen ragyogott fekete szeme. Kedves volt, félénk és szeretetteljes, éppen az ellentéte az eltaszított Ágnesnek, és királyi férje gyöngéden szerette. Balduin pedig, aki most már nem találkozhatott Sybylla nővérével, aki a bethániai30 Szent Lázár kolostorban nevelkedett nagynénje, Yvette apátnő

felügyelete alatt, mélységes szeretetet érzett Isabelle iránt, akit naponta tízszer is meglátogatott, amíg a kór ki nem ütközött rajta. Én is osztoztam ebben a gyöngédségben, hiszen képtelenség volt nem szeretni az elbűvölő kislányt.

A lepra fölbukkanása azonban – melyet nem sokáig titkoltak előle – arra kényszerítette Balduint, hogy távol maradjon. Mária királyné, aki őszintén szerette Balduint, de rettenetesen félt a betegségétől, szintén így akarta, és ettől kezdve én hoztam-vittem a híreket. Leveleket vittem, melyeket a királyné elolvasott, majd elégetett, s melyekre válaszolt: gyöngéden, de eltitkolva a szánakozást, melyet a herceg nem fogadott volna el. Én ugyanis olyan őszinte, erős rajongással viseltettem iránta, hogy természetesnek éreztem, hogy semmit se változtassak az életünkön, mellette maradjak, és megosszam vele élete minden óráját, melyek az évek múlásával egyre fájdalmasabbak lesznek. Csontjátékot, táblajátékokat játszottunk, sakkoztunk, amelyben nagyon erős volt, golyóztunk is, és amikor Jaffában tartózkodtunk, együtt fürödtünk a tengerben, mely iránt nagyon vonzódott, mert úgy érezte, megtisztul benne.

– Ha akarsz, elhúzódhatsz tőle – mondta nekem a király. – Megértem, ha a nagynénédhez akarsz menni Ramlába…

– Nem szeret engem, és én sem vagyok biztos benne, hogy nem gyűlölöm. A hercegemet ellenben szeretem, szolgálni kívánom és segíteni neki mindaddig, amíg ő

el nem küld…

30 Az Újtestamentumban is szereplő Bethania (ma Beit-Aira) helység három km-re Jeruzsálemtől: itt támasztotta fel Jézus Lázárt, akinek a sírja is itt található. (A szerk.)

– Nem félsz a leprától? Szörnyű betegség, tudod?

– A tanítónk, Guillaume fődiakónus nem fél tőle, és nem tudom, miért kellene ijedősebbnek lennem nála. Maradni akarok.

I. Amalrich hideg intelligenciájú, tudatosan távolságtartó ember volt, ez alkalommal mégis megölelt:

– Saját kezemmel ütlek lovaggá, ugyanakkor, amikor Balduint, és a fegyvernöke leszel. Csak gondold meg, hogy nagyon fiatal vagy, és ez komoly kötelezettség!

– Semmi oka nincs, hogy idővel megváltozzak…

Nem sokkal a borzalmas felfedezés után újabb tragédia sújtotta a királyságot, és okozott még több fájdalmat a királynak: a földrengés, mely megrázta a teljes szír partvidéket, számos várost lerombolt, és erősen megrongált olyan városokat is, mint Antiochia, Tripolisz, ahol egyetlen túlélőt találtak, Aleppót, Hamaht31, Baalbeket32, ahol összedőltek a hatalmas Jupiter Heliopolitosz templom magas márványoszlopai, s csak hat maradt állva közülük…

I. Amalrich nem tudta, hogyan értelmezze a kettős katasztrófát, és komoly imákat parancsolt, hogy elfordítsák Isten haragját a szépséges országról. Balduin talán mindenkinél többet imádkozott, de nem önmagáért. Csak azokra a szerencsétlenekre gondolt, akiket tönkretett vagy elsodort a földrengés és a szökőár. Ezt leszámítva semmit sem változtattunk a szokásainkon, és mindennap elmentünk valahova gyalog vagy lóháton. Tekintetbe véve, mekkora félelmet ébreszt a lepra, hihetetlen, de Jeruzsálem népe, a fegyveresek, a parasztok soha még csak el sem húzódtak a barátomtól. Személyisége ragyogása elűzte a legjogosabb félelmeket is. Ahogy elvonult, sírtak az asszonyok és különösen a lányok, akiket kétségbe ejtett szépsége fenyegetettsége…

Ekkoriban az iszlám világ két ellenséges táborra oszlott, melyek eltérő

gondolatrendszert és rituálékat követtek: a szunnita33 bagdadi kalifával szembehelyezkedett a kairói fátimida34 kalifa, aki a síita35 rendet hirdette. Az utóbbi annál is jobban gyűlölte Bagdad urát, mert az az Ezeregyéjszaka megtestesült álomvilágát élte, nőkkel, költőkkel, emírekkel és kertekkel körülvéve. A hatalom kemény kötelességeinek teljesítésére török zsoldosokat fogadott fel, akik kiéhezett farkas-csordaként rontottak rájuk kis-ázsiai fennsíkjukról, májukhoz ragadták a parancsnoki pozíciókat, és a kalifának csak a vallási hatalmat hagyták meg. Két úr volt tehát, a Korán száznegyven szúrájának két eltérő értelmezése, melyekből szekták sokasága született. Igaz, a próféta azt mondta: „A változatosság Allah könyörületes”, de 31 Város ókori műemlékekkel Szíria északi részén, az Oronte partján. (A szerk.) 32 Baalbek libanoni város, ahol számos római rom maradt fenn a 11-111. századból, köztük Jupiter Heliopolitosz temploma. (A szerk.)

33 A szunnita olyan mohamedán, aki a Koránon kívül a szájhagyományt is elfogadja, és a három első

kalifát is elismeri. (A szerk.)

34 A Fátimidák (Mohamed lányának és Ali hitvesének, Fatimának a nevéből) muszlim uralkodói dinasztia, mely 973-tól 1171-ig Egyiptomban uralkodott. (A szerk.) 35 A síiták Alinak, a 661-ben meggyilkolt kalifának a hívei, akik szerint Abu Bakr törvénytelenül lett kalifa, mert a kalifátusnak Mi valamelyik leszármazottjára kellett volna szállnia. (A szerk.) most egy kicsit sok lett a változatosságból, és a agy kavarodás közepén Bouillon Gottfriednak nem olt nehéz fölállítania a frank királyságot. Ugyanakkor Zandzsi, majd a fia, Nureddin török szablyái kezdték lefaragni a szép keresztény királyságot.

Így III. Balduin és I. Amalrich királyok Egyiptomra vetették szemüket, mely a bagdadihoz hasonlóan korrupt és túlfinomult udvar gyönyöreinek dekadenciáját élte.

Ugyanezt tette Nureddin Damaszkuszban.

A fivére halála után Amaury megindította első hadjáratát a kairói fátimidák ellen.

Csak razzia volt, de bebizonyította a jeruzsálemi királynak, hogy Egyiptom könnyű

préda lehet. Két újabb hadjárat következett, változó sikerrel. A királynak kétszer vissza kellett térnie, hogy megküzdjön Nureddinnel, aki a távollétét kihasználva növelni próbálta területeit. Ráadásul Damaszkusz ura egy Sirku nevű, nagy tehetségű harcost küldött Kairóba Shaver vezír felváltására, akivel Amaury szinte azt tehetett, amit akart.