Hazugsággal kezdeni egy kapcsolatot nem a legjobb út a boldogsághoz. Ha már hazudni kell, akkor talán jobb el se kezdeni. Amikor legutóbb látta Trevort az állomáson, nekiesett és falhoz állÃtotta, hogy vagy elmondja Envynek az igazságot arról, hogy mit is csinál vagy jobban jár, ha végleg eltakarodik. InnentÅl már nem az Å hibája volt, hogy Trevor nem hallgatott senki másra saját magán kÃvül.
Bosszantotta az a gondolat, hogy Trevor csak arra használja Envyt, hogy bejusson a bárokba és szabadon végezhesse fedett munkáját. Mivel a lány a város több klubjában volt felszolgáló, ez könnyű alibit biztosÃtott neki, hogy kövesse Åt ezekre a helyekre, még mielÅtt azok kinyitottak volna és hogy ott maradhasson zárás utánig. Mivel olyankor is az épületben lehetett, amikor még a vendégeket nem engedték be, sokkal könnyebben kémkedett és szegény Envy errÅl nem is sejtett semmit.
Chad nem ment bele ezekbe a fedett akciókba, még akkor sem, amikor a különleges erÅktÅl keresték meg és próbálták beszervezni. A legtöbb, amit megtehetett számukra, az annyi volt, hogy Å volt a kedvenc emberük, akit akkor hÃvtak, ha be kellett rúgni néhány ajtót vagy le kellett nyomni nehéz arcokat. De ezzel nem is volt semmi problémája. Sokkal szÃvesebben rúgta szét egy bűnözÅ seggét, mintsem kihallgasson beszélgetéseket vagy turkáljon valakinek a papÃrjai között, hogy találjon valami terhelÅ bizonyÃtékot.
Közös barátjukról, JasonrÅl úgy vélte, sokkal jobb párkapcsolata lehetne Envynek. Együtt jártak középiskolába és talán pont ez volt a probléma gyökere. Jason a középiskolai évek alatt beleszeretett, emiatt állandóan náluk lógott, de sajnos Envynél a barát zóna közepében landolt.
Rögtön a suli után Jason csatlakozott a Los Angeles Nemzeti Park erdészei kötelékébe és azóta is ugyanott dolgozott. Envy mindig is szeretett együtt lógni Jasonnel. Ãgy legalább gyakrabban találkozhatott barátnÅjével, Tabathával, aki ugyanabban az egységben szolgált, mint Jason.
Chad felkelt a kanapéról és odaállt Envy hálószobájának ajtaja elé. Az elmúlt négy évben, amióta meghaltak a szüleik egy autóbalesetben, lakótársak voltak és rendkÃvül jól kijöttek egymással. Å rendÅrként szolgált, amÃg a húga felszolgált a város néhány klubjában.
Az egyetlen ok, ami miatt sosem szólt azért, hogy miért nem keres már egy normális munkát, az az volt, hogy a legtöbb éjjel sokkal több pénzt keresett, mint Å egy héten. Ez sokkal egyszerűbbé tette az életet, fÅleg, amikor a lakbért kellett fizetni, mert azt általában Envy rendezte, amÃg Å intézte a többi kiadást.
âMelyik klubba menjünk?â â kérdezte az ajtón keresztül.
âMenjünk az Ãjfénybe, amelyik nemrég nyÃlt!â Envy felkötötte hosszú, vörös hajának egy részét lófarokba, mÃg a maradékot hagyta, hogy lelógjanak az arca szélén. âMég az is lehet, hogy jelentkezzek felszolgálónak, amÃg ott vagyunk.â
Chad rosszallóan pillantott vissza. âEz az a hely, amelyik ott van a város szélén?â Közben visszasétált a saját szobájába anélkül, hogy megvárta volna a választ. Nemrégiben a városnak azon a felén eléggé veszélyessé váltak a dolgok. A leginkább fenyegetÅ veszélyt az emberek eltűnése jelentette, valamint jó néhány hullát is találtak abban a kerületben, ahol a klub is volt.
Ezidáig semmit nem tudtak közvetlenül az Ãjfényhez kötni, kivéve azt a tényt, hogy az összes áldozat olyan tÃpusú ember volt, aki rendszeresen járt klubokba. Pusztán az idÅbeli egybeesés volt az, amit Chad és mindenki rendkÃvül gyanúsnak talált. Többen feltették azt a kérdést, hogy nem lehetséges-e az, hogy egy sorozatgyilkos jár abba a klubba. A legutóbbi állatok közül jó néhányat abban a klubban láttak utoljára. RendÅrként egyszerűen nem tudta figyelmen kÃvül hagyni annak a lehetÅségét, hogy valami összefüggés lehet a klub és a bűntények között.
Mivel a jelvénye és a fegyvere már a kocsiban volt, Chad megkereste a miniatűr sokkolóját és hátul becsúsztatta nadrágjának övtartójába. Mivel nem volt a legjobb környék, sokkal jobban szerette volna, ha a sokkoló Envynél van, biztos, ami biztos, arra az esetre, ha a klubban valami nem úgy alakul, ahogy kellene.
Ahogy kilépett a szobájából és lement a nappaliba egy pillanatra elállt a lélegzete, ahogy meglátta a húgát. Fekete bÅr szoknyát viselt, amely alól kivillant a combfix, felül átütött bÅr felsÅt viselt. A felsÅn csak ott takartak a bÅr darabok, ahol nagyon kellett, épphogy eltakarva melleit, viszont rendkÃvül kiemelve lapos hasát és keskeny derekát.
Fekete bÅr csizmát viselt, amelyek épphogy a térde fölé értek és amelyeket a boka körül vékony lánc dÃszÃtett. Nyakában az az ametiszt kristálynyakék lógott, amelyet évekkel ezelÅtt még az édesanyjától örökölt. Vörös haja java részét felfogta lófarokba, de egy része finoman a vállára esett.
Ãzlésesen sminkelte ki magát, feketével kihúzva és kicsit árnyékolva szemét, száját sötét árnyalatúra rúzsozta ki. Ãgy nézett ki, mint egy igazi domina.
âJézusom, csak nem vérre szomjazol?â Chad felhúzta a szemöldökét és közben alaposan végigmérte. Hirtelen arra gondolt, lehet jobb lenne lemondani ezt az estét és biztonsági okokból visszazavarni a húgát a szobájába.
âNos döntöttem!â â mondta Envy emelt hangon â âMiután elintéztem Trevort, kirúgok a hámból! InnentÅl kezdve soha többet nem randizok csak egyetlen pasival. Nem akarok csak egy hapsit magamnak⦠SOKAT akarok! Ãgy ha valamelyik gyökérkedik, nem számÃt, mert bÅven lesznek, akik felrúgják, mint a taknyot.â
âNa ja, ez rendkÃvül bejövÅs ötlet volt már középsuliban is...â Chad megrázta a fejét, tudván, hogy húga sokkal kevésbé vérmes, mint amilyennek szeretne látszani. âMenjünk a szolgálati autóval, arra az esetre, ha hÃvnának az ÅrsrÅl.â
âDe csak akkor, ha játszhatok a kék fényekkel!â â mosolyodott el Envy, mivel tudta, hogy úgyis megengedi neki.
Chad mélyet sóhajtott és elindult a kocsiért. Esküszöm, rosszabb vagy, mint egy gyerek, aki az összes sÃpoló játékot elkezdi nyomkodni csak azért, hogy mindenkit az Årületbe kergessen.
âTessék?â â nevetett Envy. âSzeretem a kék fényeket. Mindig le húzódnak elÅttünk, ha bekapcsolom Åket.â
âMint legutóbb, amikor elfogyott a kávé?â â kérdezte a bátyja. âUgye tudod, hogy ez az adófizetÅk pénzének öncélú felhasználása?â
âHa nem fogod be, én fogok vezetni. Ãs akkor majd magyarázkodhatsz, amikor áthajtok a piroson bekapcsolt szirénával...â â figyelmeztette játékos mosollyal.
Читать дальше