Isaac Asimov: Az Alapítvány pereme

— Semmiképpen nem álljuk útját, ha el akar bennünket hagyni, Trev…

— Én nem illek bele a maguk világába.

— Akárcsak Pel, de magát éppoly szívesen látnánk magunk között, mint őt. Mégsem tartjuk vissza… De árulja el, miért akarja meglátogatni a Földet!

— Azt hittem, tudni fogja.

— Nem tudom.

— Egy apróságot nem árult el nekem, Dom. Talán megvolt rá az oka, én mégis szerettem volna hallani.

— Nem értem — mondta Dom.

— Nézze, ahhoz, hogy dönteni tudjak, használnom kellett a számítógépemet, és eközben egyetlen rövid pillanatra úgy éreztem, az agyam érintkezésbe lép a körülöttem lévők: Branno polgármesternő, Gendibal szóló és Novi agyával. Egy másodperc alatt sok mindenről tudomást szereztem, amelyek külön-külön nem sokat jelentettek nekem, például azokról a különféle hatásokról, melyeket Gaia gyakorolt Novin keresztül Trantorra… bizonyos hatásokról, melyek mind azt a célt szolgálták, hogy a szólót Gaia felé tereljék.

— Igen?

— És ezek közé tartozott az is, hogy a Trantor könyvtárát megtisztítsák minden olyan utalástól, ami a Földre vonatkozik.

— Megtisztítsák a Földre vonatkozó utalásoktól?

— Pontosan. A Föld tehát nagyon fontos tényező, nyilvánvalóan annyira fontos, hogy nem tudhat róla a Második Alapítvány… de nem tudhatok róla én sem. Holott ha felelősséget kellett vállalnom a galaktikus fejlődés irányvonaláért, e téren sem vagyok hajlandó belenyugodni a tudatlanságomba. Tehát elárulja végre, miért olyan fontos, hogy a Föld létezése titokban maradjon?

— Trev — felelte Dom komolyan —, Gaia semmit sem tud erről a tisztogatási műveletről. Semmit!

— Azt állítja, hogy Gaia nem felelős érte?

— Nem felelős érte.

Trevize gondolkodott egy ideig, nyelvével lassan, tűnődve végigsimította ajkát.

— Akkor hát ki a felelős érte?

— Nem tudom. Nem látom be, mi célt szolgált volna. A két ember egymásra bámult, aztán ismét Dom szólalt meg:

— Igaza van. Úgy látszott, hogy a lehető legteljesebb mértékben megelégedhetünk az elért eredménnyel, de amíg ezt a kérdést nem tisztáztuk, nem nyugodhatunk meg. Azt javasolom, maradjon még egy kicsit velünk, s majd meglátjuk, mire jutunk. S ha végül mennie kell, számíthat a segítségünkre.

— Köszönöm — mondta Trevize.