Harry Harrison: Halálvilág 2

Hagyományos űrhajós fotelben találta magát, kezét és lábát leszíjazták. A mellette lévő széken egy férfi ült, és a műszerfal gombjait nyomogatta. Az űrhajó már a magasba emelkedett, lassan elhagyva a bolygó légkörét, kiért a világűrbe.

Jason alaposan szemügyre vette a férfit. Kicsit idősnek tűnt ahhoz, hogy rendőr legyen, de valójában nehéz volt pontosan megállapítani a korát. Egészen rövidre vágott haja úgy nézett ki, mint egy kerek házi sapka, de a szeme körüli ráncokat inkább a viszontagságos időjárás okozhatta, mint az eltelt évek. Magas, karcsú teste első pillantásra rendkívül soványnak látszott, de jobban megfigyelve Jason észrevette, hogy csak azért tűnik úgy, mert nincs rajta semmi súlyfelesleg. Oly sokat mozoghatott a szabad levegőn, míg csontjain nem maradt más, mint a sodronyszerű izmok és a naptól kicserzett bőr. Feje néha megmozdult a vékony nyakon, madárkarmokhoz hasonló ujjai boszorkányos gyorsasággal dolgoztak a műszerfalon. Kis idő múlva Jason felé fordult.

— Látom, felébredt. Altatógázt alkalmaztam. Nem szeretem használni, de ez látszott a legbiztonságosabb megoldásnak.

Ahogy beszélt, állkapcsa úgy ugrált fel-le, mint egy pénztári ablak. Mélyen ülő, kék szeme komoran bámult előre a sötét, bozontos szemöldök alól. Szavaiban és tekintetében nyoma sem volt a jó kedélynek.

— Nem túl barátságos fogadtatás — jegyezte meg Jason, miközben kipróbálta, mennyire erősen fogja kezét a szíj.

— Ha tudtam volna, hogy a személyes jellegű üzenete egy adag altatógáz, sohasem adtam volna leszállási engedélyt.

— Kénytelen voltam cselhez folyamodni — felelte az idegen. Szája olyan gyorsan nyílt és zárult, mint amikor a béka legyek után kapkod. — Ha lett volna más módja a foglyul ejtésének, nem használok gázt. Ám tekintve, hogy ön hidegvérű gyilkos hírében áll, ráadásul számtalan barátja is lehet a Pyrruson, ez látszott az egyetlen megoldásnak.

— Igazán nemes lelkű — morogta Jason. Dühítette a férfi önelégültsége. — A cél szentesíti az eszközt, ugye?

Nyitott szemmel jöttem, tehát ne panaszkodjak. De elárulná végre, ki maga, és miért csinálta mindezt?

— Mikah Samon vagyok. Visszaviszem önt a Cassyliára, ahol bíróság elé kerül, és elítélik.

— Cassylia… Tehát ezért tűnt olyan ismerősnek a hajó.

Kicsit meglep, hogy még mindig érdeklődést mutatnak irántam. De azt tudnia kell, hogy a kaszinóban nyert hárommilliárd-tizenhétmillióból igen kevés maradt.

— Cassylia nem akarja visszaszerezni a pénzt mondta Mikah. — És visszavitetni sem akarják, hiszen maga azóta a nemzeti hősük. Amikor kereket oldott a pénzzel, tudták, hogy abból egy vasat sem fognak viszontlátni. Ezért valóságos propaganda-hadjáratot indítottak a környező naprendszerekben, mindenfelé hirdetve: a „Hárommilliárdos Jason” az élő bizonyítéka, hogy a szerencsejátékon milyen hihetetlen összegeket lehet nyerni. A környező rendszerekből özönlöttek az emberek a kaszinókba, hogy megpróbáljanak a szerencsejáték révén könnyen, gyorsan meggazdagodni, ahelyett, hogy fáradságos munkával töltsék az idejüket.

— Ne haragudjon, ha kissé lassúnak tűnik ma az észjárásom — mondta Jason, és megrázta zúgó fejét —, de nem tudtam fogni agyilag az elhangzottakat. Miféle rendőr maga, aki bíróság elé akar cipelni, amikor régen elejtették a vádat?

— Nem rendőr vagyok — felelte Mikah, és szúrós szemmel nézett Jasonre. — Csak olyasvalaki, aki hisz az Igazságban, semmi több. Cassylia korrupt rendőrei és politikusai valósággal istenítik önt, mint a becsület és tisztesség mintaképét. Közben pedig becstelen módon egyre jobban meggazdagodnak. Szét akarom rombolni ezt a bálványt és a Gonoszt, amely megteremtette.

— Elég nehéz feladatnak látszik egyetlen ember számára — jegyezte meg Jason csendesen. — Van cigarettája?

— Természetesen sem cigarettát, sem szeszes italt nem tartok a hajón. És nem vagyok egyedül: akadnak követőim. Az Igazság Szervezet olyan erőt képvisel, amit már nem lehet figyelmen kívül hagyni. Rengeteg időt és energiát fordítottunk arra, hogy nyomon kövessük az életútját, de megérte. Végigjártunk minden helyet, ahol megfordult, Mahauttól egészen a galiptói Nebula Kaszinóig. Olyan mocskos dolgokat tudtunk meg magáról, hogy egy tisztességes ember gyomra felfordul tőle. Minden egyes helyen megszereztük a letartóztatásához szükséges engedélyt. A feltárt bizonyítékok alapján számtalan bolygón súlyos börtönbüntetést szabtak ki önre, sőt akadt, ahol halálra ítélték.

— Gondolom, az igazságérzetét cseppet sem zavarja, hogy a bíróságok a távollétemben hoztak ítéletet — fűzte hozzá Jason. — Sem az a tény, hogy én azokat az embereket kopasztottam meg a kaszinókban és

játéktermekben, akik balekok pénzét zsebelték be.

Mikah Samon néhány másodpercig fontolgatta Jason szavait, majd türelmetlenül legyintett.

— Sok más bűncselekményben is vétkesnek bizonyult.

Örülhet, hogy vétkei végül jó ügyet fognak szolgálni.

Mert ennek segítségével akarjuk megdönteni Cassylia hitvány, korrupt kormányát.

— Látja, hová juttatott a kíváncsiságom — morogta Jason. Megfeszítette a karját rögzítő szíjakat, de azok nem engedtek annyit, hogy ki tudott volna szabadulni. — Nemrég még élveztem a szabadságom, amikor a rádióhoz hívtak. Azután ahelyett, hogy hagytam volna lezuhanni egy domboldalon, megadtam a pontos pályaadatokat, és lehoztam az űrhajóját. Majd gyanútlanul besétáltam a csapdájába. Ezentúl meg kell tanulnom leküzdeni a kíváncsiságomat.

— Visszataszítónak találom, ahogy kegyelemért próbál könyörögni — jelentette ki Mikah. — Sohasem tennék szívességet egy olyan embernek, mint ön. De nem is kérnék tőle semmit.

— Soha, ez meglehetősen hosszú idő — jegyezte meg Jason csendesen. — Bárcsak józanul tudná mérlegelni a dolgokat.

— A szavai arra utalnak, hogy még bízik valamiben.

Halála előtt meg fogja ismerni az Igazságot. Ebben valóban a segítségére leszek, mindent elmagyarázok.

— Inkább egy kínvallatás — mondta Jason elcsukló hangon.

— A számba fogja rakni az ételt, vagy eloldozza a kezem, amíg eszem? — kérdezte Jason gúnyosan. Mikah ott állt előtte a tálcával, és habozni látszott. Bárki vagy bármi is ez az ember, azt nem lehet rá mondani, hogy ostoba. — Én jobban örülnék, ha megetetne, mint egy kedves nővér.

— Egyedül is tud enni — felelte Mikah, és a tálcát letette az asztalra Jason elé. — De csak az egyik kezét oldozom el, nehogy gondot okozzon. — Megnyomott egy gombot a műszerfalon, és a jobb csuklót rögzítő pántok kinyíltak. Jason megmozgatta elzsibbadt ujjait, majd felemelte a villát.

Evés közben szeme alaposan végigkutatta a pilótafülke minden részét. Egy ügyes szerencsejátékos figyelme megakad olyan apró részleteken, amelyek felett mások talán elsiklanak. Egy pillantás a másik játékos lapjaiba, mindig megnöveli az ember esélyeit.

Megfigyelni mindent, azután a részletek szép lassan összeállnak. Végignézett a kabinon: műszerpult, képernyők, komputerek, kézikönyvek. Minden apróságot megfigyelt és memóriájában elraktározott. Később a részletek majd konkrét tervvé állnak össze.

Azonban egyelőre csak egy gondolat alapjainál és egy következtetés végénél járt. Az alaphelyzet: pillanatnyilag ennek a hajónak a foglya, útban Cassylia felé. A következtetés: nem akar fogoly maradni, Cassyliára pedig végképp nincs kedve visszamenni.