Mikula László - A férfi és a nő

A Földi ember teremtésének részleteiről először az ókorban írott Bibliából meríthetünk olyan ismereteket, amelyeket a hit (hiedelem) ugyan teljesen kisajátított, de a metafizikus („A metafizika, ontológia: azaz a létező alapjával foglalkozó tudomány. Metafizikai lételv az érzékelhető létező léte és lényege.” (Turay Alfréd: Filozófiatörténeti vázlatok) szemléletmódnak is ad olyan támpontokat, amelyek elképzeléseket fogalmazhatnak meg a Földi ember teremtéséről.

A szövegkörnyezet itt ad lehetőséget a „hit” szó értelmezéséhez, amely vallástörténeti szempontból lényeges fogalom. Azért is tartom lényegesnek ennek a szónak az elemzését, mert a „hit” szóból származtatják a „hívő ember” kifejezést, amely egy külön kategóriát testesít meg a „nem hívő (ateista)” emberek mellett.

Az elemzésem tárgya tehát maga a „hit” szó. Miért is foglalkozok egyáltalán ezzel? Azért bátorkodom ezt megemlíteni, mert a vallás a „hit”-re alapozza létének alapját, azaz az ember hisz az Istenben és elfogadja annak követelményrendszerét, amelyet a Földi papság tolmácsolja felé.

Véleményem szerint, és ezt a véleményemet számtalan írott anyag már korábban is elemezte, több magyarázat létezik a „hit” szó tartalmára vonatkozólag. Egyetértek azokkal, akik a „hit”-et nem tekintik a vallás alapfogalmának, hanem azt állítják, hogy ez az ún. „hit” valójában „hiedelem”! Miért? Nézzük, mit ír erről a tudomány világa!

A Magyar Értelmező Szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978,) 549. oldalán a „hit” szó jelentéséről az alábbiakban olvashatunk:

„hit fn. 1. Olyasvalamiről való meggyőződés, amit nem tudunk igazolni… Meggyőződés v.-mely természetfölötti lény létezéséről. 2. V.-mely vallás tételeinek rendszere. 3. Vál. eskü(vés)… esküvel erősíti, hogy igaz stb.”

A fentiekből olvasható, hogy a „hit” szó értelmét a tudomány valójában csak a vallás világához köti (1-2). Ebből adódóan teljességgel kizárja az ember azon képességét, hogy egy adott cél eléréséhez megtegye a maga részéről elképzelhető mindent. „Meggyőződést” fogalmaz meg, amely teljes egészében elfogadható számomra, mivel a meggyőződés az embernek az a képessége, hogy megváltoztassa a környezetét. Az „amit nem tudunk igazolni” szókapcsolat számomra érthetetlen. Mit nem tudunk igazolni? A meggyőződésünket? Vagy a meggyőződésünk eredményét? Nem igazán lehet kideríteni, így ezt a megfogalmazást tudománytalansága miatt elvetem. A 3. pont viszont engem igazol. Tehát az embernek van egy képessége, amely igenis képes a környezetét megváltoztatni, és ettől ember

az ember.

Az én értelmezésemben az emberi „hit” egy olyan elváráskényszer (mentális és pszichikai koncentráció), amelynek van célja, van objektív alapja, programozható a cél elérésének akarati erőforrásigénye és megvalósíthatósági feltételei.

Mondok egy példát: az ember hihet abban, hogy ha megtanulja az iskolai leckét, akkor másnap, ha kihívják felelni, jól fog szerepelni. Tehát koncentrálta akaratát és erőforrásait és bízhat abban, hogy eléri azt, hogy jól feleljen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy jól is fog teljesíteni, mert előadódhatnak olyan külső körülmények, amelyek az erőfeszítése ellenére sikertelenséget okozhatnak.

Egy másik példa: hiszem, hogy 1 óra alatt Székesfehérváron egy adott címre érek Budapestről. Melyek a kiinduló feltételek, hogy higgyek ebben a vállalásomban? Van egy autóm, amely működőképes; van vezetői engedélyem; az üzemanyagtankomban 20 l üzemanyag. Rendelkezésre áll olyan úthálózat, amelyen haladva 1 óra alatt odaérek. A KRESZ előírásai alapján kipihent vagyok, azaz nem alszom el útközben. Eldöntöttem mentálisan, hogy odaérek. Tehát minden szempontból adottak a feltételek, hogy odaérjek 1 óra alatt, azaz hihetek a vállalásom sikerében. Természetesen lehetnek olyan nem várt következmények, amelyek megakadályozzák, hogy 1 óra alatt odaérjek: elromlik az autó, dugó van az úton, rosszullét kap el stb. Ezek a tényezők hitem szempontjából, hogy én odaérjek, nem befolyásolnak, és még van egy nagyon fontos végkimenet: a hitem tényszerű, azaz objektív alapja van, mert a részletek számítottak, valóságosak.

Most nézzük meg a „hiedelem” szó jelentését.

A Magyar Értelmező Szótár (Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978) 545. oldalán a „hiedelem” szó jelentéséről az alábbiakban olvashatunk:

„Hiedelem, fn: megalapozatlan, tévesen kialakított vélemény, hit/népr. babona”

A tudomány jelen esetben elég pongyolán fogalmaz. Az okát nem tudom, bár a forrásanyag terjedelme okán lehet, hogy nem volt hely a bővebb értelmezéshez, így viszont nehezen érthető számomra. A „megalapozatlan” meghatározással egyetértek. Mit is jelent? Vélelmezett, feltételezett, a valóságban nem létező, kigondolt, kényszer hatására kreált, az ismert objektív, a Földi viszonyok között bizonyított törvényszerűségeknek ellentmond stb. kifejezésekkel bővíthető a megértés érdekében. A „babona” tömörített meghatározás kiegészítő magyarázatot nem kíván, mert az előzőekben megfogalmazott és kibővített „megalapozatlan” fogalmat tényszerűsíti.

A tudomány a jelen szó – hiedelem – vonatkozásában sokat segített az értelmezésben. Tehát mindaz, ami nélkülöz minden valóságos, objektív alapot, ellentmond az igazolt Földi természettudományi törvényeknek, az a „hiedelem”.

A fentiekből azt a következtetést vonom le, hogy a vallásban nem hihet az ember, mert a vallás nem objektív valóság. A vallásos embernek hiedelme van, mert nélkülöz minden objektivitást.

Még egy megjegyzés, hogy ez a két fogalom miért csak a modern korban vált ennyire egyértelművé. A Földi világ fejlettsége csak az utóbbi 500 évben adta meg a lehetőséget, hogy a már 2500 éves Biblia felülvizsgálatát kezdeményezze, és keresse az utat a vallás valódi céljainak és tartalmának a feltárására. Az elmúlt 150 év pedig fizikailag letaszította a vallást arról a szerepvállalásról, hogy ő legyen a társadalom szabályozó-koordinációs hatalma (egyházak/állam szétválása). A tudományok fejlődése és eredményei pedig szinte naponta igazolják a „hit” és a „hiedelem” óriási különbségét és valóságtartalmukat. Nem véletlen a Római Katolikus Egyház irányfordulása a dél-amerikai kontinens felé, ahol az emberek alulműveltsége miatt még tömegeket találnak a vallás támogatására.

E kis kitérő után visszakanyarodok a címben szereplő célhoz:

A „Földi ember” fogalmát használtam, és a továbbiakban is ezt használom, mert meggyőződésem, hogy a Világegyetemben az olyan lény, mint a Földön az ember, nem egyedülálló. Lehet, hogy ez ellenérzést vált ki az olvasóból, akkor javaslom, hogy itt fejezze be könyvem olvasását, mert nekem ez az álláspontom.

Folytatva az előző gondolatmenetet… A Földi ember azért lett olyan, amilyen most, azaz hús-vér biológiai lény, amelyben a kémiai folyamatok tartják működésben a testet, és olyan kémiai folyamatok vezérlik az ember tevékenységét, amelyeknek segítségével képes – egyedüliként a Földön – a környezetét úgy befolyásolni, hogy az megváltozzon. Ez a gondolatiság nem zárja ki, hogy a Világegyetem számtalan bolygóján ne lennének olyan teremtmények, akik szintén módosítani tudják a környezetüket. Hogy miért lett az ember a Földön olyan, amilyen? Mert a Földi viszonyok között (oxigén, éghajlat, nitrogén stb.) ez a biológiai felépítés életképes.