Mikula László - A férfi és a nő

Korunk természettudományi ismereteinek szintje nem mérhető, mert nem tudjuk összehasonlítani a már ismerteket az ismeretlenek halmazával. Még nagyon keveset tudunk magáról az Emberről is! Szinte elenyésző az ismeretünk az Ember biológiai, kémiai, sejt- vagy idegrendszeri stb. működésének területeiről, és a kapott és bizonyított ismeretek nagyon lassan jutnak olyan stádiumba, hogy el lehessen mondani: ismerjük!

A DNS-kutatások sikerei bizonyították, hogy az Ember egy biológiai Lény, amelyek segítségével azonosíthatók azok a tevékenységhalmazok, amelyeket az Ember végez, tesz. Ez a képesség az Emberiség fejlődésében jól kimutatható mindazoknak az emberszabású Lény-leleteknek a DNS-vizsgálatával, amelyek rendelkezésre állnak.

Egy kb. 50 000 évvel ezelőtti Ember-lelet (Homo Sapiens) vizsgálata megdöbbentő információval szolgált. Az Emberi őslény agyának térfogata rövid idő alatt megközelítőleg a duplájára növekedett (nem az evolúcióelmélet szabályait követve), és így az emberi tevékenységek lehetősége elérte azt a színvonalat, amellyel napjainkban is rendelkezünk.

Sorolhatnám azokat a tényeket, amelyeket feltártak az emberi fejlődés területén, de nem ez a mondandóm lényege. A kérdés: a Teremtő által, vagy az evolúció révén Ember az Ember?

Hogy az állásfoglalásom irányából a kétségeket eloszlassam, itt az elején kinyilatkozom: szerintem az Ember a Teremtő és az evolúció közös eredménye. Ezt szeretném bizonyítani is.

Elfogadom az evolúciót, de nem a darwinit, amely csak az evolúciót (fajelmélet) tekinti egyedüliként a Földi emberi faj létrejötte alapjának. Az én szempontomból az evolúció csak annyiban játszik szerepet az Ember fejlődésében, amennyiben beleszületik a csecsemő egy adott tudásszintbe, ismeretszintbe, és lehetőséget kap arra, hogy a Földi élete alatt eljusson egy magasabb tudásszintre. Hogy ez az emberiség története alatt mennyire nem volt így, bizonyítják azok az ismert, az emberiség fejlődésén messze túlmutató egyedi esetek, amelyekben az ember vagy egyes embercsoportok olyan többlettudással rendelkeztek, amelyek nem az evolúciós fejlődés eredményei voltak, hanem egy szándékos ismeretátadás valakitől vagy valamitől – az én olvasatomban a Teremtőtől – az embernek.

Ilyenek például: a sumér kultúra hagyatékai; az ókori görög tudósok matematikai és geometriai ismeretei; a kínai pirotechnikai ismeretek; az ókori rómaiak harcművészete, a templomos lovagok logisztikai rendszere, Leonardo da Vinci korai technikai eszközei, Nikola Tesla elektromos eszközei, Hitler tudósainak technikai kísérletei és eszközei stb. Tehát a Teremtő nem elégedett meg az evolúciós fejlődési ütemmel, hanem gyorsítani szerette volna. Ismereteket csepegtetett a kiválasztottaknak és elemezte, hogy mit csinálnak vele. Szomorúan kellett tapasztalnia, hogy az Ember (a teremtménye) mindezeket az ismereteket nem bocsájtotta közre és osztotta meg a széles világgal, a többi emberrel, hanem leigázta és nyomorba süllyesztette az ezeket az ismereteket nem birtokló embertásait. Ennek lett az eredménye, hogy a XX. sz.-tól a Teremtő minden embernek lehetőséget biztosított arra, hogy megszerezze ezeket az ismereteket, és nemcsak a férfiak számára, hanem a nők számára is. Kérdés, hogy mit csinál az emberiség ezzel a felmérhetetlen lehetőséggel. Erre számtalan választ ad a XX. század és a jelenkor történelme.

Keresem a válaszokat, de csak olyan szempontból, hogy önhatalmúlag kiemelem az embert, mint biológiai, kémiai stb. alapokon működő lényt a Földi élővilágból, és vizsgálom. Vizsgálom a férfit és a nőt magát, a kommunikációs képességüket, a gondolkodásuk, fizikai, szellemi, érzelmi képességeik azonosságát és eltérőségét, életük apró részleteit. Kérdéseket teszek fel, és a kérdésekre megpróbálok válaszokat adni. Például egy ilyen kérdés: a férfi és a nő miért él két különböző életritmusban, biológiai ritmusban? A Földi élővilágban az emlősöknél, amelyek az agy kivételével biológiai felépítésük alapján egyeznek az ember biológiai felépítésével, ilyen eltérést nem tapasztalunk.

Az adandó válaszok azokon az ismereteimen alapulnak, amelyeket megtapasztaltam, átéltem. Nem biztos, hogy mindenki egyetért az állásfoglalásaimmal. Nem baj! Nyitott vagyok minden véleményre, mert egy nagyon fontos tény lebeg előttem: a férfi és a nő a Földi fejlődés egyedüli hordozói. A Földi élővilág csak az ember feladatorientált létezésének kiszolgálói.

Az evolúció a Teremtővel itt kerül először munkakapcsolatba azzal, hogy egy kényszert indukál arra, hogy ennek a feladatnak eleget tudjanak tenni. Tehát újszülötteket kell teremteniük, akik beleszületnek abba a környezetbe, amelyet a szülők már megteremtettek. A fejlődésük eredményeit pedig mindenki a saját életével igazolja, vagy cáfolja.

Tehát összefoglalva, álláspontom a Földi élet teremtésével kapcsolatban: létezik egy akarat, amelyet Teremtőnek nevezek. Nem Földi teremtmény(ek), az Univerzum egy fejlettebb kultúrájának eleme(i). Ő (ők) ismerte (-ék) fel, hogy a Föld életfeltételt tud biztosítani olyan biológiai, kémiai lények számára, amelyeket ma élővilágnak nevezünk, és amelynek része az ember is. Vannak az emberiség fejlődésében olyan szakaszok, amelyekbe a Teremtő erőszakosan beavatkozott, ezeket a későbbiekben elemezzük, és vannak olyan hosszabb-rövidebb szakaszok, amelyekbe nem. Ezt a szakaszt nevezem evolúciós (az emberi agy produkciós képessége) szakasznak, vagyis önfejlődésnek.

Könyvem a férfi-női kapcsolatról szól, így a Földi élővilág (tápláléklánc) csúcsán lévő ember hím- és a nőneműben létezik. Ez a felállás azért van így, mert a Teremtő elvárása az utód létrehozása és felnevelése, mert a Földi ember fejlődése az utódok (generációk) sokaságától függ. Ebből az következik, hogy a férfi és a nő képességeik, lehetőségeik, tettvágyuk alapján teljesen egyformák. Társadalmi szinten ezt az egyenlőséget a XX. sz. történelme jól igazolta. Az eltérőségük csak abban nyilvánul meg, hogy milyen szerepet kaptak a Teremtőtől az utód létrehozásában és felnevelésében.

Társadalmi szempontból is szeretném górcső alá venni az embert, mint a társadalom tagját. Összefüggéseket elemzek a Genders (nemek), az erkölcs és az etika tudományterületek, illetve vallási vonatkozású kapcsolatokról és a XXI. sz.-i összefüggésekről.

Egy fontos kérdésre szeretném megtalálni a választ, miszerint a Teremtőnek mi a szándéka az emberrel. Miért dolgozik most már több millió éve azon, hogy ezt a kreatív képességekkel felruházott biológiai lényt még pátyolgassa, nem változtatva azon a kiinduló állapoton, hogy a két egyednek, a nőnek és a férfinak az alapfeladatát, az utód létrehozását és felnevelését a maguk érzelmi és mentális képességeikkel elvégezzék. Megszületünk, felnevelkedünk, „önálló lábra” állunk, dolgozunk, beilleszkedünk a társadalomba és eleget teszünk annak a Teremtői kényszernek, hogy utódokat hozunk létre, és így folytatódik a kör, majd ahogy a világra jöttünk, távozunk az élők sorából?! Mi ennek a célja és az értelme?

A könyv szöveg-környezetében az idézett, más szerzők által megírtakat Arial betűtípussal, idézőjelbe foglalva, az általam közölteket pedig Times New Roman típussal írom.

Szerző

1. Fejezet - Az ember teremtése az ókori ember szerint

1.1 Előszó

„Van egy hatalmas különbség a vallás és a tudomány között: a vallás a hatalomra épül, a tudomány viszont a megfigyelésre és az értelemre. A tudomány fog nyerni, mert működik” – Stephen Hawking az ABC Newsnak 2010.