Mikula László - A férfi és a nő

„Isten nem abban az értelemben alkotta tökéletesnek az embert – a „saját képére és hasonlatosságára” –, hogy utána már semmi dolga ne legyen önmagával, hanem a tökéletesség alapjával és lehetőségével hívta létre. Azt akarta, hogy amivé válik az ember, abban a saját elhatározása, választása és meggyőződése is benne legyen. Isten teremthetett volna robotokat vagy bábfigurákat is, amelyek automatikusan végrehajtják akaratát. De Ő nem erőszakkal kikényszerített, természetellenes kapcsolatot akart, hanem olyan lényeket, akik önként szolgálják és szeretik Őt – és akiket Ő is szerethet. Ez a teremtmény megkapta a döntés hatalmát, a szabadság veszélyes ajándékát.”

A kreacionisták nagyon jó úton járnak abban a tekintetben, hogy megtudjuk, a Teremtő mit is akart elérni az ember teremtésével. Milyen célt szánt az embernek a Földön?

A Teremtő veszélyes játékba kezdett, amikor eldöntötte, hogy létrehozza a Földi élővilágot. Az élelmiszerlánc megalkotása nem okozott nagy problémát, bár itt is volt egy elcsúszás, amikor a dinoszauruszok világát megalkotta és rájött, hogy ide az ember nem fér bele, ezért elpusztította. A második melléfogása az ember fejlődésének félrecsúszása volt, ami után jött az özönvíz. Az emberi fejlődés további évezredei sem jelentettek sétagaloppot, amely arra utal, hogy a Teremtő nem győzte korrigálni azokat a tetteit (DNS-korrekciók), amikor türelmetlenségénél fogva egyes embereknek vagy embercsoportoknak többlettudást adott. Végül is itt van a mai ember, lassan 7,5 milliárd, és vajon mi a fejlődés következő módja? Tehát, hogy mi a Teremtő igazi szándéka az emberrel, sajnos nem tudjuk, de vélelmezhetjük. Az eddigi ok-okozati tények megismeréséből egy, lehet, hogy abszurdnak tűnő, de számomra elfogadható okozatot találtam.

A Teremtő szerepvállalásai között az emberi utód létrehozása és világra jövetele, majd az emberi egyed távozása a Földi világból, halála, tekinthető, ahogy ezt a véleményemet már korábban bővebben kifejtettem, a Teremtő két fő feladataként. Jelen esetben arra szeretnék egy okfejtéssel magyarázatot adni, hogy miért a halál, mint az ember utolsó életszakasza válik a Teremtő számára feladattá, és tekinti saját maga által elvégzendőnek? A halál mechanizmusát igazán nem tudjuk. Többen meséltek arról, hogy kerültek már halálközeli állapotba és akkor mit észleltek, mit tapasztaltak, de az igazi halálból még senki sem tért vissza. (Bár a Krisztusról szóló elbeszélések ezt megpróbálják, azonban az ő esetében sem találkozott utána senki vele. Mindazok a leírások, amelyek Krisztus halála utáni megjelenéseit írják le, erősen érzelmi, emocionális tartalmúak! Ismerjük ezt az agyi stimulációt, amelynek eredményeként szinte megjelenik szerettünk vagy gyűlölt ellenségünk a halála után). A vallásoknak a hiedelem-elfogadási igyekezetükben itt van az egyik nagy hazugsága, hogy az ember halála után visszatér, azaz feltámadunk!

A lényeg: a Teremtő maga dönti el, hogy mikor veszi el az embertől az életet! Ez, tudom, merész megállapítás, de igyekszem magyarázatot adni. A vallásoknak szinte mindegyike azt sugallja hívei felé, hogy az ember halála után egyes vallásoknál az égi Paradicsom, másoknál a mennyek (pokol) várja a földi emberek lelkét. Itt van az a momentum, amely számomra adott egy stimulációt, hogy elgondolkodjak ezen az évezredes elgondoláson, amit a vallás hirdet.

Kis kitérő: mi is az emberi élet? Egy biológiai felépítésű halmaz szoftvere, amely a DNS- és hormonrendszerén keresztül megváltoztatja a Földi környezetet. És itt a lényege annak, hogy magyarázatot adjak arra, hogy a Teremtő miért vállalta feladatának a halál bekövetkeztetését. A Teremtőnek, bármilyen érdekesen hangzik is, szüksége van az emberre! Az okot nem tudom egzaktul megfogalmazni, de az okozatot igen, amit lehet inverzálni. Az okozat pedig az ember a maga valóságában és egy nagyon fontos jellemzőjében: hogy képes magát fejleszteni. A fejlődése lépcsőzetes, azaz az újszülöttnek nem kell mindent elölről megtanulni, mert beleszületik egy társadalmi környezetbe, amelyet a szülei biztosítanak, de erről a színvonalról képes tovább fejlődni, és ez a lényeg. Csak példaként nézzük meg a XVIII. sz.-i ember természettudományos felkészültségét, és nézzük meg egy XXI. sz.-i emberét. Nagyon látszik ez a különbség!

Mindezekre az okfejtésekre azért volt szükség, hogy kitűnjön az a megállapításom, amely végül is az „okozat”. Tehát a Teremtő az ember halálával az emberben felhalmozódott tudást veszi magához. Számítástechnikai megközelítésben az ember agyából (hardwer) letölti (szoftver) mindazokat az ismereteket, tudást, amelyet élete során felhalmozott.

Ezen a megállapításon lehet megdöbbenni, el lehet fogadni, de minden vélemény, amely megfogalmazódik és cáfolatként hangzik el, annyit ér, amennyi bizonyítékot mögé tudunk tenni. Persze tudom, hogy nekem lehet szegezni a kérdést: mivel bizonyítom állításom igazát? Amint már írtam, az „okozatot” lehet inverzálni. Azaz:

1 Milyen algoritmus alapján következik be egy emberi egyednél a halál?

2 Mi a magyarázata annak, hogy a Föld lakossága létszámában egyre csak növekszik, amely már kezdi veszélyeztetni a Földi élet egyensúlyát?

3 Miért kaptak a Földi emberek a vallásokon keresztül olyan instrukciókat, hogy tartsák be a vonatkozó szabályokat (tízparancsolat stb.), és a túlvilági életed boldog lesz?

4 Az emberek korukat tekintve miért ilyen nagy szórással halnak meg?

Sorolhatnám az okokat, de a lényeg, hogy az emberi agy fejlődésének a lehető legjobb körülményeket igyekezett biztosítani a Teremtő. Az igazsághoz tartozik azonban az is, hogy az ember – és főleg az agya – fejlődése nem állt meg. A Teremtőnek nagyon sok tennivalója van még. Csak egy példát említsek: az emberben az a tudás, amely felhalmozódik és hasznosul a fejlődés javára, nagyon rövid: 10-15 évben mérhető. Ha az átlag életkori statisztikai adatokat megnézzük pl. Európában: 70 év körüli. Nézzük meg 200 évvel ezelőtt: 45 év. Ezek az adatok azt sugallják, hogy a Teremtő az életkor kitolásában is lát még lehetőséget, hogy az emberi fejlődés realizálódhat. Csak ne csalódjon!

A végső válaszom arra a kérdésre, hogy miért ilyen nagy az életkor szerinti halálozási szórás, az, hogy ha a Teremtő valakiben nem lát esélyt arra, hogy fejlődni tudjon, elveszi tőle a Földi életet, és feltételeket stimulál egy másik élet létrejöttéhez.

„Az ember (héber: átírva: ādām) a földből ( ādāmā) származik. Ez az általános megjelölés később az első ember neveként szerepel: Ádám.

Amikor az ember meghal, teste visszatér a földbe, ahonnan származik, „az élet lehelete” pedig visszaszáll Istenhez, aki adta azt.

Móz I. 2:7-benaz élőlénynek fordított héber szó a nefes hāj. Ez a kifejezés nemcsak az emberre vonatkozik, hanem az állatokra is. A nefes ( ), amit lénynek fordítanak, a náfas ( ) szóból ered, melynek jelentése: lélegezni. Az Újszövetségbenennek görög megfelelője a pszüché. A teremtési történetben semmi nem utal arra, hogy az ember lelket kapott volna, vagyis olyasvalami külön egységet, ami a teremtéskor kapcsolódott volna össze az emberi testtel. Egyedül csak Isten él önmagában, minden más lény csak rajta keresztül él. Az életet Isten adja, és ő veszi vissza. Születés és halál – az élet egy titok, és ennek a titoknak a kulcsa egyedül Istennél van.