Mikula László - A férfi és a nő

A mutációk, általánosságban beszélve, nem hasznosak. Ehelyett legnagyobb részüket még károsnak is tekinthetjük, mivel a megváltozott szervezeteknek gyengül a létfenntartási képességük és így többségük kihal. Ez a természetes kiválogatódásnak nevezett folyamat valójában konzervatív tényező, amely az új szervezetek létrehozása helyett inkább az élet fennálló alakját óvja. A darwini fejlődéstől sokáig azt várták, hogy gyönyörűen összetett, környezetükhöz tökéletesen alkalmazkodó élő szervezeteket hoz létre. A jelszó a legéletrevalóbb fennmaradása volt. Nem törődtek azzal, hogy a mutációk mindig torzszülötteket hoznak létre, amelyek rövid időn belül kihalnak.

„Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked. (Jób 12, 7-8)” A „Biblia” szerint senki nem mentegetőzhet, hogy nincs alkalma megismerni Isten hatalmát és fenségességét, mert ezek az isteni sajátosságok az ember számára világosan láthatók a természet világában. Ahogy figyelmesen körbe nézünk a teremtett világban, mindenhol a szemünkbe ötlenek.”

A kreacionisták a fenti véleményüket a meglévő tudományos ismeretekre támaszkodva, a kor ismereteit elfogadva hozták meg. Az ő álláspontjuk előremutató, a dogmáktól elszakadó ismereteken alapszik, amelyek a ma embere számára sokkal jobban emészthetőek, mint az eredeti Bibliában leírtak. Álláspontjuk tiszteletre méltó, és mindenképpen a haladást szolgálja, nem csak azért, mert ellentmond a Bibliában leírtaknak, hanem annak a jogos igénynek tesz eleget, hogy minden állítás annyit ér, amennyit bizonyítani tudunk. Egy negatív vonást azonban hordoz a fenti álláspontjuk. A kreacionisták szerint az evolúciót teljesen elvetik abban a tekintetben, hogy a Földön létező minden fajnak van egy kiinduló génalapja, amelyből csak azok az egyedek fejlődhetnek ki, járhatják be a Földi élet útját, majd semmivé válnak, amelyek az eredeti génbázist birtokolták. A nagy számok alapján ugyan igazuk van, azaz az elefánt génjeiből sohasem születik egér és viszont, de az azonos fajon belüli változások ma is jelen vannak a természetben. Sok példát lehetne említeni, és a kreacionisták a darwini mutáns-elmélettel bizonyítottnak tudják be ezt a kérdéskört.

Véleményem szerint a „génmanipuláció” a Teremtőtől nem volt távoleső eljáráskeresés. Csak gondoljunk bele azokba a vizsgálatokba, amelyek a kb. 50 000 évvel ezelőtti ember-leleleteket célozzák, és amelyek előtt a mai tudomány is érdeklődéssel áll. Az előember agytérfogata miért nőtt meg a kétszeresére nagyon rövid idő alatt? A darwinisták ezt az evolúciónak tudják be. A hiedelemben élőket ez a változás nem hatotta meg érdemlegesen, mert nem lehet olvasni erről tőlük semmit. A tudomány eredményeit elfogadók viszont érdekes párhuzamokat keresnek abban a tekintetben, hogy ez miért következhetett be. Arra szintén választ keresünk, hogy a Földön kb. 250 millió éve kihalt dinoszauruszok faja vajon miért tűnt el nagyon rövid idő alatt. Vagy vegyük a Bibliából is ismert vízözönt. A Teremtő kinyilatkozta (a Biblia szerint), hogy a Föld embere bűnös, ezért pusztulnia kell, csak néhány egyed vált méltóvá, hogy a tovább éljen. Ha az utóbbi két tényből egy következtetést vonok le, akkor egyszerű a dolgom: a Teremtő a teremtést nem egyik napról a másikra csinálta, hanem napjainkban is részesei vagyunk ennek a folyamatnak ugyanúgy, ahogy történt 250 millió évvel ezelőtt a dinoszauruszokkal. Rájött, hogy a dinoszauruszok létükkel megbontják a Föld egyensúlyát és az ő „ember” teremtményének ezek között a monstrumok között nem lesz élettere, tehát pusztulniuk kellett. A másik: az özönvíz előtt a Teremtő az emberrel kapcsolatos génváltoztatásokkal olyan torz „ember-szörnyeket” (lásd: mitológia, mondák stb.) eredményezett, amelyek nem töltötték be az „elvárt ember” szerepét, így pusztulniuk kellett. Természetesen a jól sikerült, „életképes” embercsoport fennmaradhatott, és folytathatta földi életét.

1.6.4 „Hatodik nap – Az ember megteremtése

Genezis – 1. rész

Azután ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld különféle

élőlényeket: különféle jószágokat, csúszómászókat és

vadállatokat! Úgy is történt. Megalkotta Isten a különféle

vadállatokat, a különféle jószágokat, a különféle

csúszómászókat. és látta Isten, hogy ez jó. Akkor ezt

mondta Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és

hasonlatosságunkra: uralkodjék a tenger halain, az ég

madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az

összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik.

Megteremtette Isten a maga képmására, Isten

képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette

őket. Azután megáldotta őket Isten és ezt mondta

nekik Isten: szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek

be a földet és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok

a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön

mozgó minden élőlényen! Majd ezt mondta Isten:

nektek adok minden maghozó növényt az egész

föld színén és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse

van: legyen mindez a ti eledeletek. Minden földi állatnak,

az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak

pedig, amelyben élet van eledelül adok minden zöld növényt.

És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott,

igen jó. Így lett este és lett reggel: hatodik nap.

– I.Móz 1: 24 – 31

Genezis 2. rész

Amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta még

semmiféle mezei fű nem volt a földön és semmiféle

mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen nem

bocsátott még esőt a földre. Ember sem volt, aki a

földet megművelje. Akkor forrás fakadt a földből és

mindenütt megöntözte a termőföld felszínét. Azután

megformálta az Úristen az embert a föld porából és

az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember

élő lény.

– I. Móz 2: 5-7

Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek

egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítő társat. Formált,

tehát az Úristen a földből minden féle mezei állatot,

minden féle égi madarat, és odavitte az emberhez,

hogy lássa minek nevezi: mert minden élőlénynek

az a neve, aminek az ember nevezi. Így adott az

ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak

és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítő

társat nem talált. Mély álmot bocsájtott azért az

Úristen az emberre és az elaludt. Akkor kivette az

egyik oldalbordáját és húst tett a helyére. Az emberből

kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta és

odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember:

ez most már csontomból való csont, testemből való test.

Asszonyember legyen a neve, mert férfiemberből vétetett.

– I Móz 2: 18-23”

Kommentár: A Genezis 1-2. fejezete az ember megteremtésének két változatát mondja el.

Az első változatban – az első fejezetben – Isten egyszerre teremti a férfit az asszonnyal.

A második változatban – a második fejezetben – bizonyos időt tételez fel a férfi és a nő megteremtése között.

További feltűnő stíluskülönbség, hogy az első fejezet eredeti szövegében Istenneve: Elohim ( ), míg a második fejezetben JahveElohim ( ).