Mikula László - A férfi és a nő

1.4.1.2 „Az asszony teremtése

A bibliai elbeszélés az ember segítőtársának, az asszonynak a teremtésével is foglakozik (Ter. 2,18-24). Az asszony teremtésével összefüggésben – tehát a fő témához rendelve – a bibliai elbeszélés (Ter. 2,18-20) előbb elmondja az állatok teremtését is, hogy jobban érthetővé tegye a férfi és a nő kapcsolatát: Isten azért teremti az állatokat, hogy segítőtársat találjon az embernek. Logikusan az következne, hogy az állatok teremtését már korábban, az ember környezetének megteremtésénél el kellett volna mondani. Van művelésre alkalmas föld, létezik a növényvilág, a földet megművelő ember, de nincs állatvilág, amely pedig hozzátartozna a világhoz. A létrendben az állatvilág létezése független az ember társas igényétől. A szerző azonban teológiai érdeklődésének megfelelően mégis más összefüggésbe helyezi Isten teremtő tevékenységének ezt a lépését.

A két nem lényegi rokonságát az alapozza meg, hogy a nő a férfi élő valóságából teremtetett. Nincs egyértelmű magyarázat arra, hogy miért a bordából teremtette Isten az első asszonyt. Talán a bordából teremtés fejezi ki a legalkalmasabban a két nem Istentől szándékolt, egymást kiegészítő valóságát („aki hozzá illő”: Ter. 2,18). Asszony/ember/, héberül ’issah, férfi/ember, héberül ’is. Az asszony teremtésének esetében a két párhuzamos fogalompár a férfi és a nő ontológiai kapcsolatát, emberi méltóságában való azonosságát fejezi ki, s ebből következően lehet az asszony igazi segítőtárs.

Az összetartozás (’is – ’issah; csont – hús) magyarázza a két nem feltartózhatatlan egymás felé irányulását, amely a házasságban teljesedik be. A két nem minden emberi kapcsolatnál erősebb, mivel Izraelben a nőt vitték a férfi házába, tehát a nő hagyta el apját és anyját.

Mivel a férfi és a nő eredetileg egy test voltak a bibliai elbeszélés szerint, ebből fakad az a törekvés, hogy az eredeti állapot helyreálljon: „a kettő egy test lesz”. A kijelentés nem csak a testi egyesülésre vonatkozik a házasságban, hanem felöleli a két nem összekapcsoltságát a teljes ember tekintetében. Kifejezi azt a másik nem befogadását és az önátadást követelő törekvést, amely a férfi és a nő egymást kiegészítő különbözőségéből fakad.

Mindent összefoglalva, a Biblia mint a hit igazságát tanítja, hogy a nemek, a férfi és a nő kettőssége, a kettősségből eredő egymásrautaltság, amely a házasságban egymásra találássá válik, Isten teremtő tervéből ered. A nő teremtése a férfi oldalbordájából azon igazságok képszerű bemutatása. Jól kifejezi az ember természetében megalapozott és a házasságban beteljesedett odaadását, összetartozását. Egyúttal hangsúlyozza a két nem egyenrangúságát, hiszen a nő a férfi valóságából való. Mindezt az ókori Kelet világában tanítja, ahol a két nem kapcsolata és a házasság távol állt ezektől az eszményektől.”

Mielőtt a nő teremtésére rátérnék, nézzünk meg azt a megállapítást: „Isten azért teremti az állatokat, hogy segítőtársat találjon az embernek”. Nagyon érdekes az az ellentmondás, amit a bibliaírók a korábbi fejezetekben írtak: „Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog”. Ha valaki uralkodik valaki vagy valami felett, akkor hogyan lehet ugyanaz a valaki vagy valami egyben segítőtárs is? A bibliaírók még azt a fáradságot sem veszik, hogy visszaolvassák azokat a leírtakat, amelyeket korábban fogalmaztak meg.

A hiedelemmagyarázó szerint: „A létrendben az állatvilág létezése független az ember társas igényétől”. Szinte felfoghatatlan, hogy a hiedelemmagyarázó hogyan felejtheti el a Földi világ táplálékláncának fontosságát! Jelen esetben egy párkapcsolatot (férfi-nő) állít szembe egy létezéselméleti törvényszerűséggel. Ha nincs a Földi világ tápláléklánca, akkor nem tudunk beszélni az ember „társas igényéről” sem.

Ez az egyik oldala. A másik az, hogy a Földi élővilág fennmaradásának az a feltétele, hogy minden reprodukálja önmagát, azaz szaporodik. Ennek módozatai a földi élővilág fejlődésével sokszínű képet mutatnak. A Földi emlősök esetében, amelyek biológiailag a legjobban hasonlítanak az emberhez, így a szaporítószerveik is ugyanúgy működnek, bizonyos eltéréssel, mint az embernek, az utód létrehozásához egy hímnemű és egy nőnemű egyed szükséges, amely felállásban mind a két nemnek megvan a meghatározott szerepe. Tehát az a megállapítása: „A létrendben az állatvilág létezése független az ember társas igényétől” csak azt mondta, hogy a Földi viszonylatban „nappal után éjszaka következik”. Ez a meghatározás elég banális, de hát a hiedelemmagyarázó kijelentése sem jelent semmit.

A hiedelemmagyarázó és a bibliaíró a nő teremtésével kapcsolatban nagyon sajátságos utat jár be. Az tény, hogy a bibliaíró – felhasználva a forrásanyagokat (a jahvista forrásanyag és a papi írás) – szabályosan összefércelte a két forrásanyagot, és hogy mennyire nem értette, mit ír le, jelzi, hogy még az ellentmondásokat is benne hagyta. Vajon ki lehetett a Teremtő könyvének megrendelője, hogy az író ilyen megalkuvásokba is belement? De térjünk vissza a nő teremtéséhez.

A Biblia írója kijelenti: „A bibliai elbeszélés az ember segítőtársának, az asszonynak a teremtésével is foglakozik…”. Már korábban is írtam azon véleményemről, hogy a 2500 évvel ezelőtti társadalmakban az asszony szó létezett-e? Csak a tisztánlátás kedvéért: a Teremtő nem asszonyt teremtett, hanem nőt, mindenfajta társadalmi környezet és követelményi rendszer nélkül. Csak gondoljunk a Biblia édeni leírására. Ebből adódóan az asszony megnevezése és a vele szemben megfogalmazott elvárások csak az akkori kor elvárásszintjét tükrözik vissza, semmi köze a Teremtőnek a nő teremtéséhez. Ez a megfogalmazás annyira jól sikerült, hogy 2500 éve úgy kell gondolnunk, hogy a nő feladata asszonnyá válni, mert ez a társadalmi (hiedelembéli) elvárás vele szemben. És aki ennek az elvárásnak nem tesz eleget, azt a hiedelem sújtja. Nevetséges!

A hiedelemmagyarázó érdekes megállapítást tesz: „A két nem lényegi rokonságát az alapozza meg, hogy a nő a férfi élő valóságából teremtetett.” Kicsit nézzük meg közelebbről ezt a megállapítást. A hiedelem úgy gondolja, hogy a férfi megteremtése után egy kis idővel a Teremtő megteremtette a nőt. Ráadásul a férfiból származtatja a nőt!

Mint ismert, és ez 2500 évvel ezelőtt is így volt, hogy a nő szerepe az új ember-lény kifejlődéséhez a saját testében a megfelelő fejlődési feltételek biztosítása és a kifejlett ember-lény megszülése. Vajon mi motiválhatta a bibliaírót a teremtés ilyen elferdítésére? Ennyire tudatlan volt, vagy már itt ki akarta fejezni azt, hogy a nő másodlagos szerepet kell, hogy betöltsön a társadalomban? Mindenesetre a teremtéskor a Teremtőn kívül senki nem volt jelen, még a férfi sem, mert állítólag mély álomban aludt. Tehát, hogy miként teremtődött a nő, azt a tudománynak kell kiderítenie, nem pedig egy fantáziadús bibliaírónak.

A férfi és a nő teremtése utáni szerepet is kiosztotta a bibliaíró: „Az összetartozás (’is – ’issah; csont – hús) magyarázza a két nem feltartózhatatlan egymás felé irányulását, amely a házasságban teljesedik be”.

Ez a megállapítás is félrevezeti a hiedelmeket elfogadó embert. 2500 évvel ezelőtt egyáltalán nem volt jellemző a házasság (mindezt az ókori Kelet világában tanítja, ahol a két nem kapcsolata és a házasság távol állt ezektől az eszményektől) intézménye. Talán nem is volt ilyen szavuk – honnan lett volna? Ez a megállapítás már az Ószövetség és az Újszövetség megállapításainak visszaszármaztatása, hogy a Tízparancsolatban megfogalmazottaknak forrásanyagot találjanak. A legfontosabb érv a férfi és a nő közötti kapcsolatban szerzett vagyon megmaradásának és öröklési lehetőségének törvényesítése volt. Tehát megint a társadalmi együttélés szabályozottsága derül ki a leírtakból, amelyet a katolikus vallás alapideaként írt elő saját maga számára.