Terry Pratchett - Őrség! Őrség!

A Megfoltozott Dob belseje már legendás, mint a leghíresebb rosszhírű kocsma a Korongon, s a város olyan jellegzetessége, hogy, a nemrégiben elvégzett elkerülhetetlen felújítás után, a tulajdonos napokat áldozott az eredeti kosz, korom és a falakat borító, nehezebben azonosítható anyagok patinájának helyreállítására, valamint importált egy tonna előrohasztott gyékényt is a padlóra. A részegek itt a hősök, gyilkosok, zsoldosok, kalandorok és gonosztevők szokásos bandájából tevődnek össze, s csak mikroszkopikus elemezés tudná kimutatni, melyik melyik. Vastag füstgomolyagok lógnak a levegőben, talán azért, hogy elkerülhessék az érintkezést a falakkal.

A társalgás törtrésznyit halkult, amikor a két őr belépett, aztán visszaemelkedett korábbi szintjére. Két cimborája odaintett Nobbynak.

Aki észlelte, hogy Murok szorgoskodik.

— Mi’ csinálsz? — tudakolta. — És csak semmi szövegelés anyákról, oké?

— Jegyzetelek — válaszolta Murok. — Van jegyzetfüzetem.

— Jól van! — mondta Nobby. — Kedvelni fogod ezt a helyet. Én minden éjjel idejövök megvacsorázni.

— Hogy írod azt, hogy „Törvénysértés”? — kérdezte Murok, s lapozott.

— Én aztán sehogy — felelte Nobby a tömegben előretolakodva. A nagylelkűség ritka rohama rontott tudatába. — Mit szeretnél inni?

— Nem hiszem, hogy az igazán rendjén lenne — közölte Murok. — Meg különben is, a Tömény Szesz Öl, Butít és Nyomorba Dönt.

Tudatában volt egy velőkig hatoló pillantásnak a tarkóján, ezért megfordult s egyenesen belenézett egy orangután nagy, jóindulatú, nyájas képébe.

Az orangután a bárpultnál ült, előtte egy pintes korsó s egy tál mogyoró. Barátságosan Murokra emelte poharát, aztán nagyot és szörcsögőset kortyolt, a látszat szerint alsó ajka afféle tapadótölcsérré alakításával, olyan zajt keltve, mintha kiszivattyúznának egy kanálist.

Murok oldalba bökte Nobbyt.

— Van ott egy maj… — kezdte.

— Ki ne mondd! — intette sietősen Nobby. — Ki ne mondd azt a szót! Ő a Könyvtáros. Odafenn dolgozik az Egyetemen. Mindig lejön ide egy lefekvés előtti pohárra esténként.

— És senkinek sincs ez ellen kifogása?

— Má’ mér’ lenne? — firtatta Nobby. — Mindig fizeti a rundját, éppúgy, mint mindenki más.

Murok megfordult s újra megnézte az emberszabásút. Számos kérdés követelt figyelmet, mint például: hol tartja a pénzét? A Könyvtáros elkapta pillantását, félreértette, s szelíden felé tolta a mogyorós tálkát.

Murok kihúzta magát teljes, imponáló magasságában, s tanácskozott a jegyzetfüzetével. A Törvények és Rendeletek olvasásával töltött délután hasznosan eltöltött időnek bizonyult.

— Ki ennek a helyszínnek tulajdonosa, birtokosa, haszonbérlője, avagy fogadósa? — faggatta Nobbyt.

— Mija? — hökkent meg a kis termetű őr. — Fogadósa? Hát, föltételezem, Charley, az ott, ni, a góré ma éjjel. Mért? — Egy nagydarab, erőteljes pasasra mutatott, akinek arcát sebhelyek hálózták be; a hegek gazdája abbahagyta tevékenységét, azaz a piszok egyenletesebb eloszlatását néhány poháron egy nedves rongy segítségével, s cinkosan Murokra kacsintott.

— Charley, ez itt Murok — szólt Nobby. — Rosie Maroknál lakik.

— Mi, minden éjjel? — ámult Charley.

Murok megköszörülte a torkát.

— Ha maga a góré — recitálta —, akkor kötelességem tudatni magával, hogy letartóztatás alatt áll.

— Mi alatt, haver? — érdeklődött Charley, még mindig törölgetve.

— Letartóztatás alatt — ismételte meg Murok — tekintettel a következő, beterjesztett vádpontokra, mégpedig 1)(i) hogy Grunár 18-ik napján vagy akörül, a Megfoltozott Dob nevezetű helyen, a Fémműves utcában, maga a) felszolgált vagy b) fölszolgáltatott szeszes italokat éjjel 12 (tizenkét) óra után, ellentétben az 1678-as Nyilvános Forgalmú Korcsmák (Nyitvatartás) Törvénycikk intézkedéseivel, valamint 1)(ii) hogy Grunár 18-ik napján vagy akörül, a Megfoltozott Dob nevezetű helyen, a Fémműves utcában, maga fölszolgált vagy fölszolgáltatott szeszes italokat a fentebb említett Törvénycikkben lefektetettől eltérő méretű és űrtartalmú ivóedényekben, valamint 2(i) hogy Grunár 18-ik napján vagy akörül, a Megfoltozott Dob nevezetű helyen, a Fémműves utcában, maga megengedte a fogyasztóknak, hogy 7 (hét) hüvelyk hosszúságot meghaladó vágó- és szúrófegyvereket hüvely nélkül viseljenek, ellentétben az említett Törvénycikk Hármas Paragrafusával, valamint 2)(ii) hogy Grunár 18-ik napján vagy akörül, a Megfoltozott Dob nevezetű helyen, a Fémműves utcában, maga fölszolgált szeszes italokat az említett alkoholos italok eladására és/vagy fogyasztására jogosítvánnyal nyilvánvalóan nem rendelkező helyszínen, ellentétben a fent említett Törvénycikk Hármas Paragrafusával.

Halotti csönd támadt, miközben Murok megint lapozott egyet, és folytatta: — Továbbá kötelességem azt is közölni magával, hogy szándékomban áll bizonyítékot szolgáltatni a Törvényszéki Bírák előtt vádemelési tényezőként, tekintettel az 1567-ből származó Nyilvános Gyülekezések (Szerencsejáték) Törvénycikk, az 1433-ból, 1456-ból, 1463-ból, 1465-ből, ööö, és az 1470-től egész 1690-ig terjedő időszakból származó Hatóságilag Engedélyezett Helyiségek (Higiénia) Törvénycikkek, valamint a… — oldalvást a Könyvtárosra sandított, aki azonnal fölismerte a bajt, amikor hallotta közeledni s sietve próbálta kiinni poharát — …az 1673-ból származó Házi és Háziasított Állatok (Tartása és Védelme) Törvénycikk megszegésére.

Az ezt követő csönd a lélegzet-visszafojtott várakozás ritka jellegével rendelkezett, ugyanis az összegyűltek arra vártak, hogy lássák, most mi fog történni.

Charley gondosan letette a poharat, amelynek maszatfoltjait ragyogó fényesre dörgölte, s lenézett Nobbyra.

Nobby arra törekedett, hogy azt színlelje, teljesen egyedül van, s semmiféle kapcsolatban nem áll bárki olyannal, aki esetleg mellette tartózkodik, s véletlenül pont ugyanolyan uniformist visel.

— Hogy értette azt, hogy Törvényszéki Bírák? — faggatta Charley Nobbyt — Nincsenek is Törvényszéki Bírák.

Nobby rémülten vonogatta a vállát.

— Új fiú, mi? — kérdezte Charley.

— Ne csináljon gondot belőle! — javasolta Murok.

— Semmi bajom nincs veled, remélem, tudod — jelentette ki Charley Nobbynak. — Viszont van az a hogyhíjják. Valamelyik éjjel volt itt az a varázsló, az beszélt róla. Afféle görbe oktatóeszköz, tudod? — Láthatólag elgondolkodott egy pillanatra. — Tudásszintmérő grafikon. Az volt az. Egy tudásszintmérő grafikon. Detritus, vonszold ide egy pillanatra azt a nagy, sziklás segged!

Általában ez az az időpont a Megfoltozott Dobban, amikor valaki elhajítja a poharát. És, valójában, pontosan ez is történt.

Kadar kapitány végigrohant a Rövid utcán — a leghosszabb a városban, ami dióhéjban bemutatja a híres, kifinomult morporki humorérzéket —, Kolon főtörzsőrmester mögötte loholt és tiltakozott.

Nobby a Dob előtt állt, egyik lábáról a másikra ugrándozva. Veszély idején volt valami módszere arra, hogy egyik helyről a másikra mozduljon a látszat szerint anélkül, hogy áthaladna a köztes téren, ami megszégyeníthetné bármelyik közönséges anyagmozgató-szalagot.

— Odabe’ verekszik! — dadogta, megragadva a kapitány karját.

— Teljesen egyedül? — kérdezte a kapitány.