Harry Harrison: Halálvilág 2

— Halál a trozelligókra! — kiáltotta Hertug, és korsóját a falhoz csapta.

— Ez az, sőt! Ne felejtsd el, hogy ezek a sunyi orgyilkosok a hatalmadra törnek. Nem hagyhatod ennyiben! Ha most nem indítunk ellenük háborút, később már nem lesz rá lehetőségünk! Ha a trozelligók idemerészkedtek, hogy elraboljanak engem, akkor valószínűleg nagyon aggódnak. Mivel ez a támadásuk kudarcot vallott, később visszajönnek, de akkor már sokkal nagyobb erőkkel. Talán szövetségre lépnek a többi klánnal. Már mindannyian félnek tőled, Hertug.

Nekünk kell először támadnunk, mielőtt szövetségre lépnek, és eltörölnek minket a föld színéről. Addig kell sorjában levernünk őket, és biztos lesz a győzelmünk.

— Mégis várnunk kéne…, sokkal több emberre van szükségünk…

— Két napunk maradt mindenre. Azalatt összeállítom az inváziós flotta felszerelését. Te pedig összeszedsz minden használható embert. Legelőször a trozelligó erőd ellen vonulunk, és az új gőzkatapulttal porig romboljuk a falakat.

— Kipróbáltad már?

— Még néhány apróság hiányzik, de két nap múlva működni fog, majd meglátod. Hajnalban munkához látok, te pedig küldj hírnököket mindenfelé, és gyújtsd az embereket! Halál a trozelligókra!

— Halál rájuk! — ismételte Hertug, és gonosz vigyorral csengetett a szolgáknak.

Még nagyon sok tennivaló akadt, ezért Jason le sem feküdt aludni. Amikor elálmosodott, eszébe jutott Mikah árulása. Azt is szerette volna tudni, hogy mi történt Ijalével; dühödten folytatta tovább a munkáját. Még abban sem lehetett biztos, hogy a lányt életben hagyták-e.

Mindenesetre magukkal vitték. Mikah minden bizonnyal tudja ezekre a kérdésekre a választ.

Az egyik hajót gőzmotorral és hajócsavarral látták el, valamint oldalát és fedélzetét erős vaslemezekkel burkolták. A hajó orrlemezeit készítették a legvastagabb anyagból. Jason először úgy tervezte, hogy a gőzkatapultot a hadihajóra szerelteti, de óriási túlsúlyt jelentett volna, ezért végül egy lapos fenekű uszályon helyezték el, a hozzá tartozó kazánnal, üzemanyagtartállyal és a gondosan tervezett lövedékekkel együtt.

A bosszúvágytól fűtött perssonó sereg hajóra szállt.

Felbőszült kiáltozásuk ellenére Jasonnek mégis sikerült néhány órát aludni. A második nap hajnalán a flotta elindult.

Elöl haladt a páncélozott csatahajó, fedélzetén Jasonnel és Hertuggal, és ez vontatta az uszályt is.

Mögöttük különböző méretű bárkák sokasága haladt, amelyek a katonákat szállították. Az egész város tudott az eseményekről, ezért aki tehette, elmenekült a közelből, míg a megerősített trozelligó erődben talpig felfegyverzett katonák fegyelmezetten várták a támadást.

Jason gőzgépe éles füttyjelet hallatott, és a flotta megállt.

— Miért nem támadunk? — kérdezte Hertug.

— Mert a gőzkatapult hatótávolsága elér odáig, ők viszont ilyen messziről nem tehetnek kárt bennünk. Nézd csak! — Hatalmas, acélhegyű nyílvesszők csapódtak a vízbe, harmincméternyire a hajó orrától.

— Jetiló nyilak — borzongott meg Hertug. — Egy alkalommal láttam, amint hét emberen ment keresztül egy ilyen nyíl, és nem veszített a sebességéből.

— Most bemutatom neked, milyen a tudományos hadviselés.

A falakon álló katonák harsány ordítása és fegyvereik fenyegető csörgetése nem tette hatékonyabbá a jetiló lövedékeket. Ezért hamarosan elcsendesedtek. Jason átszállt az uszályra, és elégedetten tapasztalta, hogy segédei már gondosan lehorgonyozták. Amíg a kazánban felhevült a gőz, gondosan beállította az irányzékot.

Elég egyszerű, de hatásos szerkezet volt, és Jason sokat várt tőle. Lényegében a régi kőhajító gépek elvén működött, de itt a kanálszerű rudat gőzerővel hajtott dugattyú lendítette a magasba. Azután a felcsapódó rúd nekiütközött egy keresztfának, és megállt, a kanálszerű mélyedésben elhelyezett tárgy pedig a tehetetlenség törvényének megfelelően tovább repült. Előzőleg kipróbálták a szerkezetet, és az tökéletesen működött.

— Teljes gőznyomást! — adta ki Jason a parancsot. — Tegyetek követ a kanálba! — Többféle bombát készített, de arra különös gondot fordított, hogy a súlya mindegyiknek megegyezzen. Ezalatt még egyszer ellenőrizte a dugattyúkat és a hengereket.

— Rajta! — kiáltotta, és beeresztette a nagynyomású gőzt a hengerbe. A tolórúd hihetetlen sebességgel lendítette magasba az óriási kanalat. A kanál nyele nekicsapódott a keresztfának, és a golyó süvítve száguldott az erődítmény felé. A perssonók feszülten figyelték a golyó útját, és kissé elkedvetlenedtek, amikor az átrepült a vár fölött, és a túloldalon a csatornában landolt. A trozelligók vidám rikoltozása hallatszott.

— Ez csak próbalövés volt, hogy beállíthassuk a hatótávolságot. A következő már a várudvarra fog érkezni.

Előkészítették a kőhajítót az újabb lövésre. Jason beindította a szerkezetet. Ezúttal is csak a trozelligók nevettek, mert a golyó a támadók egyik bárkáját találta el, és süllyesztette víz alá.

— Nem ér semmit ez az istenverte masina — mondta ingerülten Hertug.

— A kőhajító gépeknél mindig adódtak távolságbeli problémák, míg a hatósugarat pontosan be nem mérték.

Figyeld csak meg a következő lövést. — A szerkezet sokkal nagyobb erővel tudta elhajítani a köveket, mint azt Jason előre sejtette, ezért a keresztfát előbbre állíttatta, hogy a lövedék szinte a vízfelszínnel párhuzamosan repüljön.

— Ez a lövés lesz az igazi — jelentette ki magabiztosan, és útjára bocsátotta kőgolyót. A lövedék a várfal tetejét találta el, hatalmas rombolást okozva. A trozelligók korábbi gúnyos nevetését döbbent csend váltotta fel.

— Reszketnek a félelemtől — örvendezett Hertug. — Támadás!

— Várjunk még vele — magyarázta Jason türelmesen. — Az ostromgépek legnagyobb előnye abban rejlik, hogy lerombolják a várfalakat a támadás megindítása előtt, így az ostrom sokkal kisebb emberáldozattal jár.

A következő lövedékek az első közelében csapódtak be, hatalmas lyukakat ütve a várfalon.

— Tegyetek fel egy speciális lövedéket! — adta ki Jason a parancsot. Ez egy olajjal átitatott rongyokból készült golyó volt, belsejében kőnehezékeket helyeztek el, és az egészet kötelekkel tekerték körbe.

Amikor a rongylabdát a kanál mélyedésébe helyezték, Jason meggyújtotta, és csak akkor lövette ki, amikor már lángolt az egész. A becsapódás erejétől szinte szétrobbant, és az olajjal átitatott rongyok nagy kiterjedésű tüzet okoztak.

— Még küldünk nekik néhányat ebből a fajtából — mondta Jason elégedetten dörzsölve tenyerét.

Amikor a külső várfal romokban hevert, a tornyok leomlottak, a háztetők lángban álltak, az elkeseredett trozelligók ellentámadással próbálkoztak. Jason számított erre, ezért mindvégig szemmel tartotta az erődítmény kapuját, amely most lassan kinyílt.

— Tüzet szüntess! — adta ki a parancsot, és aggodalmas pillantást vetett a nyomásmérőre. — Hagyjátok, hadd hűljön le egy kicsit. Agyonütlek benneteket, ha felrobbantjátok ezt a kazánt! — mondta a fiatal segédeknek. Átugrott az egyik bárkára, és utasította a legénységet, hogy vigyék a csatahajóhoz. Hertug nagy csörtetéssel követte.

— Mindig Hertug vezeti a támadást! — kiáltotta, és kihúzta kardját a hüvelyéből; a széles mozdulattal csaknem a vízbe lökte egyik emberét.