Jászter Zoltán - Az újságíró. Újságírás kezdőknek, haladóknak és szerelmeseknek

A kis városokban általában egy két, hetilap működik. Na, jó, vannak kivételek. De kérdem én mi az esélye annak, hogy megjelentetik majd a cikkeit egy kezdő újságírónak? Nagyon kevés és ennek több oka is van. Az egyik az, amiről a múltkor beszéltünk. Például nem hirdetik meg azt, hogy állást ajánlanak. Miért? Képzeljék el, hány önjelölt, anyuci kedvence rohanná meg a szerkesztőséget, akiket saját elképzelésük szerint már eleve úgy hoztak világra, hogy újságírónak születtek. És ha a helyi tévécsatorna vagy rádió hirdetne állást, akkor minden mini szoknyás lány oda futna, hogy munkába állhasson és mutogathassa magát a közönségnek. Sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy akár interjút vagy más műsort készítünk, nem mi vagyunk a lényeg, hanem a téma, a benne szereplő figurákkal.

Bármennyire szépek is a lábak, amelyeket eszükben sincs, elrejteni a bájos lányoknak, amit szerintem helyesen tesznek, nem feltétlenül ez a legjobb módja annak, hogy megkapjanak egy állást. És ennek is meg van az oka. Akik rokonai, vagy barátai a támogatónak, vagy az alapítónak azok a legnagyobb esélyesek. Nem kell meglepődni, vagy pánikba esni, azt gondolva, hogy akkor nekünk, megfelelő összeköttetések nélkül, esélyünk sincs munkát kapni ezeken a helyeken. Ne feledjék, a világon minden valakinek a tulajdonában van. A legtöbben sajnos, amikor ezt átgondolják, ennél a pontnál feladják, és nem látják meg a valódi lehetőségeket az «akadály» mögött.

Ezért is egy másik igazságot szeretnék elmondani önöknek. Az nem teljesen igaz, hogy nem kapnak állást, mert azok szerintünk és a rosszakaró emberek elmondása szerint már mind be vannak töltve. Azok, akik régen a szakmában vannak, szívesen tanítják az újakat. Később büszkén mondják majd el önökről: «Mellettem volt gyakornok. Amit tud, azt tőlem tanulta.» Tudják mit? Hagyják rájuk. Önök végezzék a munkájukat. Ha önt esetleg mégis zavarná az, hogy mások az ön elért eredményeivel dicsekednek, emlékeztesse magát arra, hogy nem a tanár, hanem a diák mondja meg kit ismer el a mesterének.

Bár nem gyakran hirdetik meg, de a lapoknál vannak külsősök, akik együttműködnek akár néhány szerkesztőséggel is. Ők legtöbbször olyan témákról írnak, amelyekről a teljes állásban lévők nem. Ennek egyik oka az, hogy a teljes állást birtokoló újságírók némelyikének nincs rá elegendő ideje elhagyni a szerkesztőséget és megszámolniuk, például, hogy hány csomó kutyaürüléket nem takarítottak el a kutya gazdik a mai reggelen az egyik legforgalmasabb utcában. És nem lehetnek mindenütt ott, amikor kinyitnak, vagy éppen bezárnak egy boltot. Meg aztán ott van a csalódás, amin sok újságíró nem tudja túl tenni magát évekig. Igen, szokjanak hozzá, hogy ez a szakma sok csalódással is jár.

Rivális lap lenyúlta a sztorit, amiről ön azt gondolta, hogy senki nem tud róla az egész univerzumban. És tessék, már meg is jelent egy másik újságban. Ahogy látják, nagyon számít az, hogy milyen erőbedobással dolgozunk. Amikor lehetőséget kaptunk az élettől és megvilágíthatunk, egy fontos történést, ne odázzuk el az írást, a munka nehezebb részét. Amikor rátalálsz egy témára, ami szerinted lázba hozná az olvasó közönséget, és hálásak lennének neked, amiért megosztottad velük az élményedet, akár jó vagy talán rossz is az, ne ess a mámor vagy a kábulat állapotába. Bármennyire jó érzés is az alkotásnak ez a start része, azonnal lássunk hozzá dolgozni, hogy a megfelelő időben leközölhessék az irományunkat.

Текст предоставлен ООО «ЛитРес».

Прочитайте эту книгу целиком, на ЛитРес.

Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.