Bujtor Dorina - Válaszút előtt

Tartalom

Impresszum 2 Impresszum Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás. © 2022 novum publishing ISBN Könyv: 978-3-99107-914-9 ISBN e-book: 978-3-99107-915-6 Lektor: Jablonszki Laura Borítókép: Syda Productions | Dreamstime.com Borítóterv, layout & szedés: novum publishing Illusztráció: Bujtor Dorina www.novumpublishing.hu

Kendőzetlen valóság 3 Kendőzetlen valóság „Az igazság mindenkinek jár”

Előszó 4 Előszó Köszönöm neked, hogy lehetőséget adsz arra, hogy lehetőséget adjak neked a változásra. Arra, hogy lásd: másképp is történhet, másképp is csinálhatod, másképp is gondolhatod és legfőképp másképp is megélheted a számodra talán tragikus érzelmekben dús és iszonyatosan kirekesztő időszakokat az életedben. Amelyek igazából értünk vannak és értünk történnek. Vannak időszakok, amikor felül kell kerekedj minden gátlásodon, komfortodon és sérelmeden. Előre!!! Diktálja ezt az az apró, de mégis jelentős erővel bíró és érzelmekkel olykor túlcsorduló kis apróság a mellkasodban. Gondolj csak bele! Amikor talán minden hanyatlani látszik, akkor áll össze igazán a kép. Erős vagy, ki fogod bírni és célirányosan lépkedsz egyre feljebb, erős tudattal a képzeletbeli lépcsőfokaidon. „Sosem adom fel” a döntés a te kezedben van. A kérdés csak az, hogy hogyan dolgozol vele. Remélem, inspiráló lesz számodra ez a történet, amely igazából a tiéd is lehetne. Kellemes olvasást kívánok: hagyd, hogy a gondolatok szárnyakat növesszenek. Hidd el, mindenkinek van egy története. Lehet, hogy a tiéd nem éppen a legrosszabb sztori. Megoldás mindig van, csak kitartani kell megtanulni. Szürreális álmok, amelyek számodra elérhetetlennek tűnnek, pedig nem azok.

I. Fejezet 5

II. Fejezet 8

III. Fejezet 14

IV. Fejezet 17

V. Fejezet 20

VI. Fejezet 26

VII. Fejezet 31

VIII. Fejezet 39

IX. Fejezet 46

X. Fejezet 52

XI. Fejezet 56

XII. Fejezet 63

XIII. Fejezet 68

XIV. Fejezet 75

Jó tanács! 81

Impresszum

Minden jog fenntartva a következőkre kiterjedően: film, rádió és televízió, fotomechanikus reprodukció, hangfelvételek, elektronikus média és újranyomtatás.

© 2022 novum publishing

ISBN Könyv: 978-3-99107-914-9

ISBN e-book: 978-3-99107-915-6

Lektor: Jablonszki Laura

Borítókép: Syda Productions | Dreamstime.com

Borítóterv, layout & szedés: novum publishing

Illusztráció: Bujtor Dorina

www.novumpublishing.hu

Kendőzetlen valóság

„Az igazság mindenkinek jár”

Előszó

Köszönöm neked, hogy lehetőséget adsz arra, hogy lehetőséget adjak neked a változásra. Arra, hogy lásd: másképp is történhet, másképp is csinálhatod, másképp is gondolhatod és legfőképp másképp is megélheted a számodra talán tragikus érzelmekben dús és iszonyatosan kirekesztő időszakokat az életedben. Amelyek igazából értünk vannak és értünk történnek. Vannak időszakok, amikor felül kell kerekedj minden gátlásodon, komfortodon és sérelmeden.

Előre!!!

Diktálja ezt az az apró, de mégis jelentős erővel bíró és érzelmekkel olykor túlcsorduló kis apróság a mellkasodban. Gondolj csak bele! Amikor talán minden hanyatlani látszik, akkor áll össze igazán a kép. Erős vagy, ki fogod bírni és célirányosan lépkedsz egyre feljebb, erős tudattal a képzeletbeli lépcsőfokaidon. „Sosem adom fel” a döntés a te kezedben van. A kérdés csak az, hogy hogyan dolgozol vele. Remélem, inspiráló lesz számodra ez a történet, amely igazából a tiéd is lehetne. Kellemes olvasást kívánok: hagyd, hogy a gondolatok szárnyakat növesszenek. Hidd el, mindenkinek van egy története. Lehet, hogy a tiéd nem éppen a legrosszabb sztori. Megoldás mindig van, csak kitartani kell megtanulni. Szürreális álmok, amelyek számodra elérhetetlennek tűnnek, pedig nem azok.

I. Fejezet

Hideg van, hangos a vekker: 6:17, ébrednem kellene már, de nincs kedvem: a nulladik órámnak már lőttek. Azt hiszem, ma nem megyek suliba. Kinyomom az ébresztőt, elfordulok a bal oldalamra, becsukom a szemem és sóhajtok egy nagyot. ÓÓÓ igen! Ez az a felettébb isteni, nyugalmas érzés, ami elönt, annyira jó a tak… Kopp-kopp-kopp.

– Zoé! Ébren vagy drágám? Kelj fel kicsim indulnom kell dolgozni. Gyerünk, suliba kell menned.

– Rendben anya, megyek már!

Nos igen. Én vagyok Zoé, egy átlagos középiskolás lány átlagos problémákkal, átlagos családdal. Anyukám a folyton-rád-töröm-az-ajtót-mindenhol mottóval. Apu, aki folyton csak helyesel anyukámnak, de mindig odabújhatok hozzá. Van egy szuper bátyám, Zac, aki mindig beárul anyának, ha valami olyat tettem, amit igazából ő is; csak szerinte én nem csinálhatom. Valamint az egész család cukorfalatkája: ő az én kiskutyám, Zokni. Így élünk: egy pici család egy pici otthonban.

De vége a családi nosztalgiának, mert megint el fogok késni a suliból. Természetesen töri órám lesz, és a tanár már megint igazolatlant fog beírni, ha elkésem az óra első 2 percéről. Mégis mi baj lehet? Eszek egy jó szendvicset a büfében. Elsőéves vagyok, tehát amúgy sem ismerek túl sok mindenkit, ráadásul gólyaavató hét van. Természetesen a legészbontóbb srácok ott vannak az utolsó évfolyamban, és tőlük még azt sem venném zokon, ha még több fokhagymával etetnének meg. Nem mellesleg ezért sem akartam bejönni, hiszen tegnap egy gerezd fokhagymát erőltettek le a torkomon. Valóban nagyon vicces volt, csak az íze még mindig a számban van. Ezekkel a gondolatokkal kavarogva a fejemben tekerem a kis bringámat a suli felé menet a fagyos éjszakától csillámló köves úton. Igazság szerint akármennyire is próbálok óvatos lenni, a téli kerékpározásaim nagy része mindig egy hatalmas eséssel végződnek. Ideértem. Becsengettek. Elkéstem. Hát nincs mit tenni, talán ezúttal megesik a töri faktos tanárnak a szíve és beenged az órámra. Sietve veszem a lépteket a folyosón, upsz… vagyis venném, ha a folyosón nem az igazgató beszélgetne. Mielőtt észrevett volna, berontottam a folyosóról a mosdóba, a szívem a torkomban dobog.

Jaj, most mi lesz? Biztos, hogy meglátott! És ha utánam jön, mi lesz?

Oldalra fordítom a fejem és meglátom a tükörben magam. Ez borzalmas, mégis hogy festhetek ennyire rosszul?! Már az sem érdekel, hogy mit gondol a diri! Jézusom Zoé! A ködös időtől – azt hiszem – az összes szemceruza a szemem alá folyt. Most úgy nézek ki, mint egy pápaszemes bagoly, aki sosem alszik, a hajam hát mintha a ’80-as évek dauer-csavaróival lett volna telerakva.

Ezt rendbe kell hoznom. Nyilván a töri órám ma is igazolatlan hiányzással zárul, de legalább ágról szakadt külsőmet egy kissé helyrepofozom

Máris jobb! Most már jöhet a szendvics. Gondosan elmajszolom a szendvicsem a büfé morzsás kis asztalánál, miközben kicsengetnek. A majonéz az arcomon arról árulkodik, hogy igazán jóllakam. Persze hogy nem gáz mindaddig a pillanatig, amíg az utamba nem kerül a kékeszöld szempár: nem szól, csak kedvesen néz rám.

Jesszus, elkaptam a tekintetem és sietősen felkaptam a hátizsákom, elszaladok az osztályom felé. Vajon ki lehet ő? Eddig sosem láttam. Tuti ő is felsőbb éves. Meg amúgyis: mit hiszek, egy ilyen kis szürke egér, mint én! Úgysem vett észre. Igazából biztos van barátnője.

Ahh, elkezdődött a biológia óránk és a fejemben csak ez a furcsa találkozás zakatol. Ki ő és a városban lakik egyáltalán? Na jó, engem abszolút nem érdekel az évelős növények szerkezete! Valaki elárulná, hogy a vendéglátáshoz ennek mégis mi köze van?