Maya Banks - Vénuszdombi mesék

— Köszönöm, haver, nagyra értékelem.

— Ne viccelj.

Mac kiment a kis parkolóban álló Dodge Pickupjéhez. Beült a vezetőülésre, és a kezét a kormányra tette.

Kit összegömbölyödve ült az utasülésen, és a szélvédőn keresztül a semmibe bámult. Mac halkan sóhajtott, aztán odanyúlt és megérintette a karját.

— Kit, nem azért tettem, hogy bántsalak — mondta halkan.

A lány üres tekintettel bámult rá.

— Tudom, Mac.

Terhes csend állt be közöttük. A férfi elvette a kezét, és mocorgott ültében. Beindította a motort, kitolatott a parkolóból.

Kit házához hajtott, közben időnként a lányra pillantott. A teste törékenységről árulkodott. Mac ismét azon törte a fejét, hogyan kezelje Kit szokatlan oldalát. Legszívesebben olyan szorosan ölelte volna magához, hogy többé ne érezze magát fenyegetve. De ezzel valószínűleg éppúgy ráijesztene, mint a démonok, amelyek elől menekül.

Beállt a kocsibejáróra, és leparkolt Kit Broncója mögött. Odanyúlt és megfogta a lány kezét. A lány lassan felé fordította a fejét, ránézett. A kétségbeesés a szemében kis híján megtörte Mac józan gondolkodását. Minden erejére szüksége volt, hogy ne ölelje szorosan magához ott azonnal.

Helyette lazán elmosolyodott, mintha a világon semmi sem érdekelné.

— Kész vagy, baby?

Kit összerezzent, aztán a kilincsért nyúlt. Mac kiszállt, megkerülte a kocsi elejét, és bevárta.

Felmentek a verandára. Mac kissé lemaradt, miközben a lány bedugta a kulcsot a zárba. Alighogy hozzáért az ajtóhoz, az magától kinyílt.

Kit elejtette a kulcsot, hátrahőkölt és Macnek ütközött. A férfi egy szempillantás alatt maga mögé rántotta, és a szolgálaton kívüli pisztolyáért nyúlt.

— Ülj be a kocsiba, és zárd be az ajtót — utasította Mac.

Kit remegő lábakkal lement a lépcsőn. Úgy botorkált, mint egy újszülött csikó. Amikor Mac látta, hogy beszállt a kocsiba, kinyitotta a bejárati ajtót és befelé kémlelt.

— A rohadt szemétláda! — szitkozódott.

Az egész házat felforgatták. Fegyverrel a kezében átlépte a küszöböt. A tarkója bizsergett, a szőrszálak felálltak rajta az izgalomtól.

A házban semmi sem maradt a helyén. A díványt darabokra szedték, a bélés mindenütt szétszóródott a helyiségben. Képek, könyvek, növények feküdtek összetépve és összezúzva a földön.

Mac bement a konyhába, ahol az összes tál, pohár és tányér ezer darabban hevert a földön. Belépett a hálószobába, és már előre félt, mit fog ott találni.

Az ajtó sarkig nyitva volt. Az összes ruha a földön hevert. Furcsa módon az ágy érintetlen volt. Megesküdött volna rá, hogy a betolakodó vetette be, mert Kit messze nem volt annyira pedáns, mint amiről az ágy árulkodott.

Odalépett, és végignézett a feszes ágyneműn. Aztán megtorpant. Keserű ízt érzett a torkában, és többször nyelnie kellett, nehogy elhányja magát.

Az ágy közepén Kit fényképe feküdt. Összekuporodva a földön, ahogy Mac hat hónappal korábban rátalált. Jól tudta, hogy a képet nem ő készítette.

Alatta egy papírfecni hevert egyetlen szóval: „Enyém”.

A támadó színt vallott. Nem fogja békén hagyni.

Mac előrántotta a mobilját, és felhívta az őrsöt. Gyorsan elmondta, hol van és mi történt. Aztán kiment a házból a kocsijához, amelyben Kit várta.

A lány kiugrott a kocsiból, amikor a lépcsőhöz ért. Odaszaladt hozzá, és befutott volna mellette a házba, ha el nem kapja, és nem szorítja magához.

— Ne menj be, Kit! — mondta határozottan.

— Mit művelt? — követelőzött Kit.

Mac a lány szemébe nézett, amely gyorsan megtelt könnyekkel. Úgy érezte, mintha valaki kitépné a szívét a mellkasából.

— Bűntény helyszíne a házad, baby. Nem mehetsz be. Már beszóltam. Nemsokára itt lesznek.

— Mit művelt a házamban? — kérdezte Kit elkeseredetten. Macbe belehasított a fájdalom.

— Felforgatta az egészet — felelte. Kizárt dolog, hogy elmondja neki, mint talált az ágyában.

Kit lassan elfordította a tekintetét a házról, és Mac szemébe nézett.

— Félek, Mac — suttogta.

Mac tudta, milyen nehezen foglalta szavakba, még inkább, hogy milyen nehezen vallotta be, amit érez.

Remegett a dühtől.

— Felhívom Rydert, hogy jöjjön el érted. Itt kell maradnom most egy ideig. Ha nem leszek otthon, amikor munkába indulsz, Ryder elvisz. Később találkozunk. Megígérem.

— Nem fog békén hagyni, ugye? — kérdezte Kit olyan halkan, hogy a férfi alig hallotta.

Magához húzta, szorosan megölelte, a száját a fejéhez szorította.

— Megtalálom, Kit. Esküszöm neked, megfizet azért, amit tett.

Ryder öt perccel később érkezett, az arckifejezése tele volt dühvel. Kit figyelte, ahogyan odamegy Machez, beszélgetnek, és láthatóan percről percre egyre ingerültebbek lesznek.

Ott kellene lennie velük, hogy megtudja, mi történt pontosan. A beszélgetés elcsípett foszlányaiból rájött, hogy a házat teljesen tönkretették. Mégis inkább félrehúzódott. Nem volt benne biztos, hogy meg tud birkózni azzal, amit Mac a lakásban talált. Nem mondott el neki mindent. Jól tudta, de túlságosan félt, semhogy meg akarja tudni.

Néhány perccel később Ryder odament hozzá. Fekete haja szétterült a vállán. Az arckifejezése ellágyult, amikor odaért, és megérintette az arcát.

— Menjünk innen, drága!

— Hová megyünk? — szólalt meg nagy nehezen Kit.

— Mindegy, csak el innen.

Kit hagyta, hogy a férfi a Harleyjához vezesse. Ryder felült a motorra, aztán a mögötte lévő ülésre csapott. Kit felszállt, és átölelte Ryder derekát.

Kiviharzottak a bejáróról, és a városból kifelé vezető főúton haladtak tovább. Amikor elhagyták a városhatárt, Ryder odahúzott a motornak, és száguldani kezdtek.

Az út sűrű erdőben és dombok között futott. Kit lehunyta a szemét és hagyta, hogy a szél a hajába kapjon. Imádta a szabadság érzését. Egy rövid időre elfeledkezett a gondjairól.

Jó húsz perccel később Ryder egy földútra kanyarodott, és lassított a porfelhőben. Kit akkor jött rá, hová tartanak. A tóhoz.

Az út egyre keskenyebb lett, míg végül már csak kis ösvény volt az erdőben. Ryder lassan vezette a motort, és a karjával eltartotta az ágakat, nehogy Kit arcába csapódjanak. Néhány perccel később megállt egy hatalmas tölgyfa mellett.

— Emlékszel erre a helyre? — kérdezte. Kit elmosolyodott.

— Igen, a fánk.

Rengeteg időt töltöttek el itt, a gyökerek között üldögélve. A tavat szemlélték, söröztek, és a valóság elől menekültek.

Kit leszállt a motorról, és odament, ahol a fa gyökere a tóba ért. Mennyi éjszakát töltöttek itt. A kezét a durva kéregre tette, és a csillogó vizet figyelte.

Hallotta maga mögött Rydert, aztán érezte, hogy a karja a csípője köré fonódik. A férfi mellkasának támaszkodott. Ryder álla a fején pihent.

— Miért gyűlöl engem? — suttogta. — Mi rosszat tettem?

Ryder még erősebben magához ölelte. Megcsókolta a haját a füle fölött.

— Nem tettél semmi rosszat, drága. Beteg állat, aki arra gerjed, hogy rettegésben tartja a nőket.

Kit kibontakozott Ryder öleléséből és leült két gyökér közé. Ryder közelebb ment a tó széléhez, és lenézett a partra, amelyet a víz finoman nyaldosott.

— Mit talált Mac a házban? — kérdezte Kit. — Valamit titkol előlem. Akkor nem akartam tudni, de most már tudnom kell.